Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-184

400 Az országgyűlés képviselőházának jutni, ha rosszabbak a konjunktúrák, iákkor jobban, megválogatják a munkásokat. Ez sok tényezőtől függ. A rokkantság megállapítását szerintem csak tudományos alapra volna szabad helyezni, épugy. mint a baleseti kártalaniiitálst, amely nem törődik azzal, vagy ha törődik, javító (

és kiterjesztő érteiemberi törődik, hogy többet adjon, mint aí tudomány, de a tudományos megállapításra bizza, hogy bizonyos testi erő csökkenés mennyi százaléknak felel meg és^ ennek alapján állapitja meg a baleseti járadékot. A rokkantságinál sem lehet más az eljárást. A rokkants ágii biztosítás szempontjából sem fog tehát megnyugvást jelenteni ez a javaslat, hanem állandóan ott lesz az aggodalom, vájjon miért kell nekem kétharmad résszel kevesebbet keresnem, hogy én egy érzett és fizíikailiag kifejezésre is jutó testi rokkantságot mutassak fel. Szerintem a biztosításnak, a biztositőttnak és a matematikának semmi köze sincsen ahhoz, hogy mennyit tudok keresni azok után. hogy engemet orvosilag rokkantnak minősítettek. H)a orvosilag a rokkantság fennáll, csak szerencse a társadalomra, a termelésre és az egyénre, ha még azonfelül az iilletó' rokkantnak nyilvánított egyén a maga emberségéiből hozzá tüd keresni, mert hiszem valamennyi járadék a létminimumot sem fedi. Csak nem méltóztatik gondolni, hogy 120 pengő évi törzisijártadékból és a hozzájáruló 24—19%-os járadék-pótlékból ma meg lehet élni, amikor tudjuk, hogy az index egy öttagú munkáscsalád heti szükségletét 90 pengőben állapitja meg? Egy havi tiz pengős törzs járadék és még ehhez hozzájárul! ó néhány pengő nem ad megélhetést, ez csak szalmaszál a vizbefulónak, hogy egy darab kenyeret tudjon magának megvásárolni, vlagy hogy hónapos ágyát ki tudja fizetni. Többre azonban nem jó, többre nem elegendő. Ne irigyeljük tehát, mint törvényhozás, már előre a rokkanttól azt, ha a törzsjárlaidék mellíeifct) tud még valamit keresni. Méltóztassanak ezt megfontolás tárgyává tenná és a rokklalntság determmálásánál nem technikai, hanem orvostudományi alapra helyezkedni, mert ez az egyetlen igazságos alap. Nagyon érdekes és jellemzi a mai hivatalos szociális felfogást, hogy a 71. § kizárja a biztositásból az öngyilkos hozzátartozóit. Aki öngyilkosságot követ el, annak családja sok esztendei anyagi teherviselés után nem kap járadékot, mert a biztositott családfő nem természetes halállal múlt ki. Én ezt a paragrafust a javaslat szégyenparagrafusának minősítem, és kérem a minister urat, hogy ezt vegye ki a javaslatból, mert ez ezt a csúnya javaslatot még jobban elcsúfítja. Valóságos szégyenparagrafus az, ha egy szociális intézmény hetediziglen akarja büntetni az özvegyet és az árvát azért, mert a családfő, a biztositott Öngyilkosságot követett el és nem természetes halállal múlt ki. Hiszen a magánbiztosítás sem megy el eddig; akármelyik kapitalista, nyerészkedésre alapított magánvállalat három esztendő után már az öngyilkosságot is elismeri és likvidálja. Hogyan jön hozzá egy állami, állítólag szociális tartalommal telitett szociálpolitikai intézmény, hogy a gyermekeket és az özvegyet sújtsa azért, mert a családfő öngyilkos lett? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ezzel meg akarják akadályozni az öngyilkosságot. — Malasits Géza: Scitovszky javaslatából került bele a törvénytervezetbe.) Igen sok kifogás emelető az önkormány184, ülése 1928 június 12-én, kedden. zat tervezett megvalósítása ellen. Az önkormányzat kebelében a javaslat IX. fejezete az 1927: XXI. te. alapján rendelt 30 tagú igazgatóság helyett 40 tagra emeli fel az igazgatósági tagok számát, egyébként ugyanaz a jogkör, ugyanaz a hatáskör, amit az 1927 : XXI. te. megállapít. Méltóztassék tudomásul venni, hogy ez az önkormányzat nem önkormányzat. Ezt az önkormányzatot a biztositottak, a munkások magukra nézve kötelezőnek elismerni sohasem fogják. Méltóztassék ezt igy, ahogy mondom, tudomásul venni. A szociális biztositásnak szüksége van az egészséges önkormányzatra. A tavalyi genfi nemzetközi munkaügyi konferencia ebben a kérdésben az önkormányzat mellé állt és javasolta a különböző államoknak, hogy szociális intézményeiket* önkormányzati alapon rendezzék be. Formailag a javaslat eleget tesz ennek a felhívásnak, lényegében azonban megfosztja az önkormányzatot minden hatáskörtől és megfosztja a várható intézményt az önkormányzattól. Méltóztatott már tapasztalni, hogy az önkormányzat hiánya a munkásbiztositásban milyen rombolást végzett. Persze ezt nem teszik kirakatba. A munkásbiztositás bajaival nem foglalkoznak és a munkásbiztositás bajait nem ismerik el. Nem teszik kirakatba azokat a neházségeket, amelyek a munkásbiztositás terén ma észlelhetők. Mi ismerjük azokat és tudjuk, hogy a munkásbiztositásból hiányaik az életet adó egészséges önkormányzat én ennek következtében a munkásbiztositás intézete, amely félévszázados tevékenységre, múltra és nagy eredményekre tekint : vissza, pusztul, rombolódik és a csőd, a tönk szélén áll. Ez pedig mind azért van, mert a kormány hatalmi kérdést csinált a munkásbiztositás önkormányzatából, ugy kezeli a kérdést, mint valamely hatalmi kérdést és nem hajlandó a nagy és szükséges elvnek: az önkormányzat elvének szabad teret engedni. Az öregkor és rokkantság esetére szóló biztositásnak, illetőleg az átalakított ugynezett Társadalombiztosító Intézetnek ugyanezek lesznek a bajai. Ugyanilyen bajokkal kell majd küzdenie a Társadalombiztosító Intézetnek, amely bajokkal küzd a " munkásbiztositóintézet az önkormányzat hiánya következtében. A várható beözönlő tőke kezelése és hováforditása is kifogásolható. Én egyelőre ugy látom, hogy a mindenkorig népjóléti minister olyan hatalmat kap a kezébe ezzel az intézménnyel és ennek az intézménynek tőkéjével, amely alkotmányos országban megengedhetetlen és veszedelmes. Mondottam, hogy egyelőre nincsen másról szó ezzel a biztosítással kapcsolatban, mint egy nagy pénzügyi urnának felállításáról, amelybe a javaslat elgondolása szerint évente 36 millió fog majd befolyni és ez az Összeg emelkedő tendenciát fog mutatni. Ez hat esztendő alatt horribilis összegre fog majd rúgni és e felett a minister úgyszólván önhatalmúlag fog dönteni. Ebbe nemcsak a biztositottak nem nyugodhatnak bele, hanem nem nyugodhatik bele az ország közvéleménye sem. Egy ministernek ilyen nagy pénzügyi hatalmat a kezébe letenni nem szabad. Egészen kereken és őszintén megmondom, félek attól, hogy az oda befolyó nagytőkéket, nem mondom, hogy ez a minister ur, vagy egy másik minister, de valamelyik : minister — mindegyiknek meg van a lehetősége hozzá — pártpolitikai célokra fogja kihasználni. A részleteknél fogok majd nyilatkozni arról, hogy mi a véleményem a pénz elhelyezé-