Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-183

Az országgyűlés képviselőházának 183. ülése 1928 június 9-én, szombaton. foglaltakat és azután a mezőgazdasági mun­kásokat egybevéve azt hiszem az a szám jóval több, mint amennyi választója ennek az or­szágnak egyáltalában van. De kétségtelen az, hogyha Meskó Zoltán reklamálja a kormányon, és a népjóléti minis­ter úron, hogy ebbe a javaslatába miért nincs belefoglalva a mezőgazdasági munkásság, itt is csak egy magyarázat lehet és ez az, amelyet Farkas képviselőtársam hozott fel, hogy a ma­gyar földmivelőmunkásságot sohasem enged­ték talpraállni, neki sohasem engedték meg azt, amit nem lehetett megtagadni az ipari munkásságtól, hogy a maga érdekeit maga szolgálhassa, maga vehesse kezébe és igy csak természetes, hogy a magyar földmivelőmun­kásság ki volt szolgáltatva annak a humaniz­musnak és karitásznak, amelyet földbirtoko­sai, munkaadói tanúsítottak irányában, és igy lemaradt mindennel. Ebből azonban több kára van az országnak, mint maguknak a földmun­kásoknak. Ha itt fogadkozások történnek arra, hogy már jön ez a mezőgazdasági munkásokat ^is biztositó törvénytervezet, és ha hangoztatják is elég sürün, hogy a népszeretet és megértés átlengi mindenkinek gondolkozását és ebben reménykednek is egyesek akár kormánypárti részről, akár a keresztény gazdasági pártiak részéről, hogy ezt a hiányosságot pótolni fog­ják, én nem bizom benne, mert tudom, hogy a magyar földbirtokosság sohasem fogja önként vállalni azokat a terheket, amelyeket a mező­gazdasági munkások biztositása róna rá. (Ugy van! Ugy van! a szêlsobaloldalon.) Ha azok a terhek akármilyen kicsinyek lesznek is, a mi birtokososztályunk mindig azt fogja mondani, hogy akkor sem birja, akkor sem vállalja. (Györki Imre: Rossz volt a máktermés, azt fogják mondani, azért nem birják el!) És igy azután érthető az, hogy miért nem a népjóléti ministeriumhoz van áttéve ezeknek a biztosí­tási kérdése, és miért csinálják ezt a földmive­lésügyi ministeriumban. A földmivelésügyi ministerium igen jó temető a munkásérdekek szempontjából, és azt hiszem, hogy onnét ez a javaslat belátható időn belül nem igen fog ki­kerülni. Azt is mondja Meskó képviselőtársunk ez­zel a: javaslattal kapcsolatban, hogy a földmi­vesmunkásokat meg kell nekik, illetve a pol­gári társadalom képviselőinek szervezniük. Azt hiszem, hogy erről is lekésett ugy Meskó kép­viselőtársam, mint mindenki, aki ezzel a gon­dolattal akként foglalkozik, hogy megakadá­lyozandó azt, hogy ezek a munkások a szociál­demokrácia táborába menjenek át, magának a polgári osztálynak kell őket megszervezni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék figyelemmel lenni arra, hogy a Ház hatá­rozata értelmében a tanácskozásra szánt idő utolsó félórájában az interpellációk meghall­gatására kell áttérnünk, szíveskedjék tehát be­szédét rövidesen befejezni. Vanczák János: Rövidre fogom mondani­valóimat. Nem lehet megszervezni semmiféle munkásokat, tehát a földmunkásokat sem ugy, ahogy azt Meskó képviselőtársam, vagy akárki más elképzeli, hogy a munkások szervezkedje­nek valamely idegen társadalmi érdekeltség égisze vagy gyámkodása alatt. Kétségtelen ugyanis az, hogy a földbirtokosoknak, akikkel Meskó Zoltán és társai egy gazdasági érdek­körbe tartozóknak érzik magukat, nem az az érdekük, ami annak a földmunkásnak. (Ellen­mondások a jobboldalon.) A magyar munkás­ságnak, de különösen a magyar parasztságnak régóta átment a vérébe az a magyar axióma, hogy nem jó nagy urakkal egy tálból cseresz­nyét enni. Nem fogják őket megszervezhetni, mert erre a lépre nem megy rá a földmunkás­ság sem, mint ahogy nem ment rá sehol az ipari munkásság sem. A keresztény gazdasági párt emlékkönyvébe legyen szabad még beírnom azt a kérdést, hogy miért nem törekszenek megszervezni a föld­munkásokat a keresztényszocializmus szá­mára? Mi szocialisták nagyon örülnénk annak, ha a kereszténygazadasági párt gazdasági ala­pon megszervezné a földmunkásokat és e szer­vezeten keresztül segitené őket ahhoz, hogy megszabaduljanak azoktól a garasos napszá­moktól, amelyek elsősorban okozzák nyomo­rúságukat és fÖldhözragadtságukat. (Propper Sándor: De ők az ellenkezőjére szervezik!) Ha már tőlünk mindenáron el akarják szakitani őket, akkor legalább engedje meg a kormány azt, hogy a földmunkásokat a keresztényszo­cializmus számára szervezzék meg. Elég nagy tábor a földmunkások tábora, érdemes vele foglalkozni, (Ugy van! a baloldalon.) és a ke­resztény-gazdasági párt is elég jelentékeny számban van itt a Házban ahhoz, hogyha ez elé a kormányzat akadályokat gördit, akkor frontot csinálhatnak, ellenzékbe mehetnek.Azt hiszem azonban, hogy amint nem engedik meg szocialista alapon, ugy nem engedik meg ke­keresztényszocialista alapon sem a földmun­kások megszervezését, s ez azután az oka a földmunkások nyomorúságos helyzetének. Kétségtelen az, hogy azt a gondolatot va­lóra kellene váltani, hogy minden gondolat, minden akarat, minden erő egybeforrjon egy elérhető közös nagy cél érdekében. (Zaj a szél­sőbaloldalon.) Nem válhatik azonban ez valóra, azért, mert a XX. század magyar munkás­osztálya sohasem fogja elismerni azt. hogy van egy kiváltságos osztály ebben a hazában, amelynek joga van uralkodni a nép összessége felett, a nép nélkül, vagy a nép akarata elle­nére. És akárhogy csinálunk is itt látszat­demokráciát, amíg valódi, igazi demokrácia nem öleli keblére a magyar népet és nem jut­tatja abba a helyzetbe, hogy a maga sorsa felett döntsön s minden osztállyal egyetem­ben intézhesse ennek az országnak dolgát, addig a magyar nép a maga sorsának meg­javítását nem tudja keresztülvinni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék most már beszédét befejezni. Vanezák János: Alávetem magam pártom határozatának s a javaslatot elfogadom 1 . (He­lyeslés.) t Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában át kell térnünk az interpellációk meghallgatására, a vitát megszakítom. Mielőtt napirendi javaslatot tennék, a teg­napi ülésünkön történt bejelentésnek meg­felelően határoznunk kell Rub^nek István kép­viselő urnák és társainak azon indítványa felett, hogy az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére t szóló kötelező biztositásról rendelkező törvényjavaslat tárgyalásának tar­tamára az ülések ideje napi nyolc órában álla­pittassék meg. (Györki Imre: Szóval ezért jöt­tek be ilyen szép számban! — Zaj a jobbolda­lon. — Györki Imre: Amikor puccsot kell csi­nálni, akkor itt vannak! Amikor erőszakos­kodni kell, akkor itt vannak! — Zaj.) Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-e az indítványt elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik

Next

/
Thumbnails
Contents