Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1928 május 22-én, kedden. annak megszavazása mellett iratkoztam fel. (Éljenzés a jobboldalon.) Mondám, hogy megállapítottam, meddig jutottunk el az elérhető relativ konszolidáció terén és most a további teendők legelső kritériumaként azt kell odaállítanom, hogy ezeket az elért eredményeket semmiképen és semmiért sem szabad veszélyeztetni. Más szóval, hogy az akármilyen téren felmerülő kivánságok, aspirációk, tervezgetések akármilyen jogosultak legyenek is különben a szigorú anyagi élet terén, ezen két határ között kell hogy mozogjanak: az elért államháztartási egyensúlynak meg nem támadása, pénzünk stabilizálásának nem veszélyeztetése, politikai és erkölcsi téren pedig a belső társadalmi béke és rend elért fokának meg nem zavarása, (Ugy van! jobbfelől.) De ez azt jelenti, t. Képviselőház! hogy azon a ponton, amelyen vagyunk, megállánunk nem szabad, (Ugy van! jobbfelől) mert hiszen ezeket az eredményeket nemcsak külső behatások veszélyeztethetik, hanem akkor is veszélyben vannak, onnan is megdőlhetnek, ha azoknak belső alapjai nem elég egészségesek, nem elég erőteljesek, nem elég természetesek. (Ugy van! Ugy van!) S én mindjárt megmondom, hogy erről az oldalról igenis veszélyt látok, hogy én ugy az anyagi, mint a politikai és mondjuk, nemzeterkölcsi téren azt látom, hogy nincs eléggé biztosítva azoknak az erőknek fenmaradása és gyarapitása, amelyektől még az elért eredmények fentartása is függ. Más szóval, ha nem is adom szavazatomat olyan irányban, amely, ha érvényesülne, a jelenlegi kormánynak helyéről való eltávolítását jelentené, mégis szükségesnek tartom némely olyan fejtegetésbe bocsátkozni amely oda tendál, hogy ideje volna, hogy bizonyos irányban, némely pontokban a kormány és az őt támogató párt a maga politikáját módosítsa, (Ugy van! a baloldalon.) ha ugy tetszik, kiépitse; a szó nekem teljesen közömbös. A helyzet súlypontja ma kétségtelenül az anyagi téren van, a pénzügyi és közgazdasági téren, és nekem ugy látszik, hogy a kormány pénzügyi és gazdasági politikájából kettő hiányzik. Az egyik a közgazdasági és pénzügyi megerősödésnek szoros és elválaszthatatlan öszefüggése, az a tudat, hogy a pénzügyi egyensúlynak mégcsak fentartása is attól függ, hogy a közgazdasági szervezet az azzal járó terheknek elviselésére állandóan képes legyen, sőt mind képesebbé tétessék. (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Másodszor hiányt látok és nem tartom teljesen kielégitőnek a kormány részéről a közgazdasági feladatok tekintetében elhangzott megállapításokat, mert bár azok egyenként mindmeganynyian helyes és üdvös dolgokat tartalmaznak és igy nagyon természetes, hogy rokonszenves fogadtatással találkoznak, szerintem nem mennek a bajok mélyére, nem érintik, nem domborítják ki kellőképen, nem helyezik kellő perspektívába sem a koncepcióban, sem az akcióban azt, ami közgazdasági bajaink orvoslásánál, nagyon komoly közgazdasági helyzetünk talpraállitásánál tulajdonképen a fő dolog- — és erről óhajtok néhány szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) Mélyen t. Képviselőház! Előtérben van az összes közgazdasági kérdések közt a magyar mezőgazdaságnak igenis szorongatott nehéz .helyzete. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) Előtérben van nemcsak azért, mert az anyagi téren kereső népességnek túlnyomó többsége Magyarországon a mezőgazdaságból él, és igy a magyar nemzeti vagyonnak legnagyobb része a magyar mezőgazdaság, a magyar kereskedelem mérlegének is egyik legnagyobb tényezője a magyar mezőgazdasági produktumok elhelyezése, hanem azért, is, mert tényleg nemcsak nálunk, de világszerte a mezőgazdaság az, amely leginkább sinyli meg a háborús és a háború után bekövetkezett álremdelkezéseknek következményeit. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha arra mutattam, hogy ez nem egy speciális magyar jelenség, hanem egy világjelenség, akkor ebből ne méltóztassanak vigasztalást meríteni. A járványok megtámadnak minden organizmust, de az erőteljes organizmus a támadást kiállja, a gyengébb organizmus pedig ugyanannak a járványnak megtámadása alatt-összeroskad. Már pedig a mi kögazdasági organizmusunkat helyzetünknél fogva, a reánk nehezedő sorsnál fogva nem számithatjuk az erősebbek közé a müveit világban. Magyarországot közgazdaságilag épenugy, mint a nemzeti léleknek önérzetében megnyomorította a trianoni szerződés (Ugy van! Ugy Van! a jobboldalon.) és különösen mezőgazdaságilag megnyomorította. A mi mezőgazdaságunk, akármit mondjanak közjogi szempontból az osztrákmagyar monarchiáról, úgyszólván ideális helyzetet élvezett annak területén, minthogy egy mezőgazdasági importra szoruló terület volt hozzácsatolva, amelybe nemcsak szabad, de még megvédett bevitele is volt. (Ugy van! jobbfelől.) Ebből a helyzetből hirtelen átzökkent egy olyan helyzetbe ahol teljesen lehetetlenség és a legnagyobb ipari fejlődésnek esetén is még hosszú idő kérdése, hogy az országnak mezőgazdasággal nem foglalkozó része elegendő fogyasztási piacot nyújtson mezőgazdasági terményeinknek, ahol tehát kivitelre vagyunk utalva, ennek a kivitelnek pedig mindenféle akadály gördittetik útjába. Ennek folytam a mi mezőgazdasági helyzetünk súlyos állapotát és annak mérlegelését és az abból vonandó következtetéseket nem lehet elintézni egyszerű hivatkozással arra, hogy ez világbaj. Ez világbaj, igenis, de ennek a világbajnak Magyarországon különösen kiélesedett megjelenési formája van. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Miből áll ez, ha egy egész rövid formulával akarjuk ennek a válságos, — de ne használjuk ezt a szót, hanem ennek a nagyon nehéz helyzetnek alkotó elemeit bemutatni. Nagyon egyszerűen: a termelés megdrágulásából és az értékesitésnek megnehezitéséből. Ennek folytán a közgazdasági politikának két tengelye van. Nem kell keresni egyes fejlesztéseket itt-ott, — mellékesen azt is lehet tenni. — hanem erre a két pontra kell koncentrálni . minden gondolkodást, mindem erőfeszítést: a termelési drágaságnak lehetőleg való enyhítésére, (Ugy van! a jobboldalon.) és az értékesitési viszonyoknak javítására. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ha vizsgáljuk, hogy a mezőgazdasági termelés drágulásának mik az okai, nem a magam eszéből okoskodom csak, hanem az ezen a téren illetékes szakférfiak megállapitásai szerint, azoknak a tanácskozásoknak eredménye szerint, ; amelyeket szerencsés voltam szakkörökben végighallgatni — a termelési költségek emelkedése a következő főmomentumokból áll. Először a munkabérek megdrágulása, másodszor a mezőgazdaságnál használandó ipari segédanyagok drágulása, (Ugy van! jobbfelől.) harmadszor a közterhek súlyosbodása, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) negyedszer a hitelvi-