Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-182

'Az országgyűlés képviselőházának 18, dogabb és gazdagabb országok törvényhozása sem akart olyan járadékot létesiteni ezzel a biztositási intézménnyel, amely még akár a létminimumot is fedezi. Alig két-három évvel ezelőtt fogadta el a nagy és hatalmas Anglia a maga általános biztositási törvényét, és ott a népjóléti minister maga kifejezetten megmondta, hogy ezt nem akarja és nem is teheti meg. Ha az a hatalmas Anglia nem teheti meg, akkor hogy tehetnők meg mi. Ne ringassuk magunkat egy percig sem abban az illúzióban, hogy saját erőnket meghaladó lépéseket tegyünk, különbeket, mint amelyek akármilyen nagy, hatalmas állam. (Ugy van! jobbról.) T. képviselőtársam állandóan panasz tárgyává teszi a közterhek nagyságát. De itt bizonyos illogikát látok, amikor az egyik oldalon el akarja venni a fedezeti alapot, a másik oldalon pedig minél többet akar juttatni. Ez az örökös küzdelem ellenzéki és kormánypárti álláspont között, amely utóbbi álláspontnak mégis csak mérlegre kell vetnie a rendelkezésre álló eszközöket, mert azt az alapgondolatot amelyet méltóztatott mondani, hogy az egész társadalomra terjesszük ki a biztositást, nagyon szépnek, nagyon helyesnek tartom, el is fogadom, de méltóztassék elgondolni, hogy nekünk a gazdasági és pénzügyi adottságokkal is számolnunk kell. (Gál Jenő: Hárommillió feleslegünk van!) Nem hozhatunk többet és számokkal is bebizonyítottam, hogy azért, amit hoztunk, szégyenkeznünk egyáltalában nem kell, elbírjuk a nemzetközi összehasonlitá's legszigorúbb mértékét is. Nem tudom megérteni, hogy miképen juthat ilyen álláspontra t. képviselőtársam, akinek beszéde, nem mondom, hogy megdöbbentett, de kissé meghökkentett, mert minden kvalitásossága mellett is bizonyos momentumot fedeztem fel beszédében, amelyet nem hallgathatok el. Állandóan vádolták — súlyt helyezek a múltra — a radikális polgári tényezőket azzal, hogy többet kivannak, mint a mérsékelt szocialisták. Ne méltóztassék ezek számára most bizonyítékot szolgáltatni. (Ugy van! jobbfelől.) Az összes szónokok egytől- < egyig elfogadták a javaslatot általánosságban. Ha most a baloldalról jön egy polgári képviselő, aki ennél többet akar, én nem hiszem, hogy átgondolta volna ennek politikai jelentőségét. Mert nem velünk volt illójális, hanem illojális volt fegyvertársaival szemben, akikkel együtt dolgozik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Kifelé azt a szint tünteti fel, mintha ő többet és különbet akarna, mint a vele egy fronton küzdő szociáldemokraták. (Élénk helyeslés. — Taps a jobboldalon.) Én ebből a szempontból Jbirálom el a kérdést, és nem hiszem, hogy képviselőtársam — elismerem beszédének kvalitását — átgondolta volna ennek politikai jelentőségét, mert ez nem ránk odiózus, hanem a túlsó oldalra. Ami mármost a járadékok mértékét illeti, azt mondja az indokolás, hogy tudatában vagyunk mindnyájan, tudjuk, hogy az a járadék, amelyet majdan a magyar munkások, özvegyek és árvák kapnak, nem lesz elegendő. Ezt nem vitathatjuk. Bizunk benne, hogy ugy, mint a müveit Nyugaton, különösen Amerikában és Németországban, karöltve fog ezzel járni egy bizonyos magánbiztositási funkció, amely kettő együttvéve fogja azt a létminimumot az elaggott és rokkant munkások, özvegyek, árvák részére biztositani, amely nekik a megélhetésre, bár szűkösen, de mégis elég. Nem tudom, hogy ez a reménység 2. ülése 1928 június 8-án, pénteken. 335 valóra válik-e? Egy egész bizonyos» hogy ez a javaslat, illetve, ha törvénnyé válik, ez a törvény bele fogja nevelni a magyar munkásságba mármost a kényszer erejénél fogva azt a gondolatot, amely gondolat bizony-bizony nem nagyon háborgatta eddig sem a magyar munkást, én beismerem, a magyar polgárelemeket sem, hogy elkövetkezik az idő, amikor majd gyámolitásra szorul. Ezután számvetést tesz, legalább is ha kiviláglik, hogy ezen kötelező biztosítás alapján, mire várhat, akkor bizonyára fel fog ébredni egy érzés, amely addig nem ébredt fel. Elkövetkezik az idő — gondolja — amikor fog majd valamit kapni, de nem eleget, megpróbálja tehát a saját erejével segiteni a helyzeten. De hogy ezt a járadékok emelésével érhessük el, ez gazdaságilag keresztülvihetetlen. Méltóztassék átgondolni, hogy micsoda óriási többletterhet okozna ez, nemcsak a munkavállalókra. Hiszen ha itten konstruálni akarnánk magasabb járadékot, bele kellene ezt illeszteni, át kellene hárítani magára az államra is, amely államnak teherbiróképességére nézve voltam bátor már annyit megjegyezni, hogy nem lehet több és nem lehet nagyobb a művelt nyugati államok teherbiróképességénél. T. Ház! Egy igen nehéz és sokat vitatott kérdés az, amelyről a javaslatnak 133. §-a intézkedik, a járuléktartalékok elhelyezése. Elismerem, hogy ez es;y politikailag igen hálás és igen kiaknázható kérdés, mert hiszen egészen kétségtelen dolog az, hogy az első pillanatra rendkívül plauzibilis volna, hogy azok a hatalmas tőkeösszegek, amelyek a társadalombiztosítás révén összegyűlnek, elsősorban a szorosan vett társadalombiztosító, tehát a szociálpolitikai, higiéniai, egészségügyi stb. célokra használtassanak. Ámde itt azután már tisztemnél fogva is, amelyet a bizottságban nyertem, rá kell mutatnom bizonyos szempontokra. Nem lehetséges az, •— amikor egy ilyen nagy összegről van szó, és a mikor azon összegek tekintetében óriási felelősség terhel mindenkit, nemcsak a kormányt, hanem mindenkit, minket is, akik a törvényt megszavazzuk — hogy elzárkózzunk az elől. hogy ezek az összegek elhelyezésének biztonsága, ezen Összegeknek kamatozása, jövedelmezősége is figyelembe ne vétessék. Én csak idézem a népjóléti minister urnák szavait, amelyeket a bizottságban mondott. Én meg vagyok róla győződve lelkem mélyén, hogy ő is szeretne mentől többet juttatni azokra a célokra, amely célok érdekében itt a jobb- és baloldalon egyformán felszólaltak. Csakhogy ő a maga és utódai nevében érziezt a rettenetes felelősséget. Hiszen méltóztassék csak elgondolni, hogy az első négy év alatt körülbelül 150 millió pengőről van szó, érzi azt a nagy felelősséget, amelyet neki érezni kell ezen vagyonok fen tartása és jövedelmezősége tekintetében. Ő csak örülhet és örül is, hogy megosztja felelősségét e tekintetben a pénzügyministerrel, akinek mégis csak ebben a kérdésekben bizonyos ingerenciát kell biztositani. Én megengedem, hogy lehet vitatkozni azon, hogy vájjon ezekre a bizonyos szociálpolitikai célokra ne 20, hanem annál több százalékot juttassanak. Ennek vitatását megengedem, csak azt nem engedhetem meg már tisztemnél fogva sem. hogy tisztán ez a szociálpolitikai szempont legyen irányadó a tőkék elhelyezésénél azon felelősségnél fogva, amelyet bátor voltam az előbb jelezni. (Ugy van! jobbról.) T. Ház! Ami már most a takarékossági szempontot illeti, — előadó társam erről is