Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-172

Az országgyűlés hépvisetöházánah 17* fizethetett, de hogy kereskedelmünk ma nem ugy áll, hogy az ország javát szolgálhatná, azt méltóztassék elhinni. Ha valaki hitelt akar, ezen a téren is őrült dolgokat követelnek tőle. Milyen kamatúikat fizetnek még ma maguk a kereskedők. A t. minister ur látni fogja, ha a nagyon közeli hetekben eléviszek egy ügyet, hogy viszont a másik oldalon milyen orgiát ülnek itt, hogy nem tisztességes utón vagyonokat takaritsanak maguknak. (Bud János pénzügyminister: Mi az a másik ügy?) A minister ur elé fogom vinni, mert nem merem a Ház elé hozni. (Bud János pénzügyminister: Mi az?) Egy igen nagy vállalkozás. Ha a minister ur látná azt, amit ide sem merek hozni, (Gr. Hunyady Ferenc: Pedig az minket is érdekelhet!) látná, hogy a (különbség óriási a kettő között s ez a különbség egészségtelen, ez a különbség szerencsétlenség reánk nézve. A tisztességes kereskedő még nagy hátrányban is van azonkívül a tisztességtelen kereskedelemmel szemben is, mert a tisztességes kereskedő lefizeti a forgalmiadót, (Bud János pénzügyminister: Ez igaz!) a tisztességtelen kereskedő pedig olcsóbban adhatja azt az árut, amelyet forgalmiadó nem terhel. Ezt a t. minister ur mind tudja és ez az oka annak, hogy a tisztességes kereskedelemnek el kell tespednie. (Bud János pénzügyminister: Azért támogassanak bennünket, hogy ezek is megfizessék, amit meg kell fizetniük!) A nagykereskedelem teljesen meg fog szűnni, t. minister ur. A nagykereskedelem a forgalmiadó mai állapotában máris félig megszűnt, de teljesen meg fog szűnni, mert természetes, hogy a külföldi kereskedelemmel nem fog' tudni konkurrálni. Vegyük még hozzá, milyen kárt okoznak a kereskedelemneík a szövetkezetek, amelyeket szintén támogatásban méltóztatik részesíteni. Méltóztassék csak viszszaemlékezni a Kogsz. ügyeire, — nem akarom idehozni — mit akartak ott intencionálni. Tessék visszaemlékezni erre, hiszen a minister ur jóindulata még az utolsó pillanatban meggátolta ezt a tervet. De ha látjuk, hogy a másik oldalon a szövetkezetek még hátba kapják a kereskedelmet, a nélkül, hogy a közönségnek egy fillérrel olcsóbban adnák az árut, (Rassay Károly: Az állam pénzéből!) ha látjuk, hogy az állam pénzéből, a kereskedőknek rettenetes adójából, — úgyhogy azon tönkremennek — istápolják ezeket a szövetkezeteket, akkor, minister < ur, azt kell konstatálnunk, hogy ez kétségbeejtő szituáció, amelyből nem tudom, hogyan fogunk kikerülni. A ministerelnök ur és a t. Ház ne mondja azt, hogy mi tudunk kritizálni, de nekünk nincsen programmunk. Nekünk van programinunk. (Simon András: Ezt nem kifogásolta senki!) Én fel fogom emliteni azokat a dolgokat, amelyek érdemesek arra, hogy a ministerium kontempláció tárgyává tegye és közülök egyiket-másikat, amennyiben lehetséges, megvalósítsa. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Itt elsősorban, amint mondottam, a mezőgazdaság szanálása. Másodsorban azt hiszem, hogy az adók leszállítását nekünk most már nem Ígéret formájában, hanem azonnal határozottan létesítenünk kell és meg kell valósítanunk. Nem mondom, hogy a forgalmiadót kell leszállitani, t. minister ur, mert tudom, hogy az államnak erre szüksége van, de az egyenesadók leszállítását tartom szükségesnek és annak a macerálásnak megszüntetését, amelyet az ön közegéi véghez visznek az egész országban. (Lakatos Gyula: Még unszociálisabb le2. ülése 1928 május 21-én, hétfőn. 23 gyen a költségvetés? Már ugy is unszociális a költségvetés azáltal, hogy forgalmi- és fogyasztásiadón alapul!) Elnök: Kérem Lakatos képviselő urat, ne méltóztassék ilyen hosszú közbeszólást tenni. Sándor Pál; Magamnak is ez a nézetem, hogy a forgalmiadó olyan adó, amely abszolúte antiszociális, amelyet ki kell küszöbölni. Én csak az ország helyzetére való tekintettel a lehetőséget nem látom, hogy kiküszöbölhessük. (Bud János pénzügyminister: Ez helyes!) Én itt a pénzügyminister ur segítségére jövök. (Bud János pénzügyminister: Ez a helyes álláspont!) Amit én itt mondottam, az abszolúte ellene van azoknak az érdekeknek, amelyeket én képviselek. Én csak azt mondom, hogy — faute de mieux — a minister ur máskép nem tud segiteni magán. Mert mit csináljon? A jövedelmiadóra nem bazirozhat, hiszen azt ma sem tudják fizetni. A forgalmiadót tehát nem tudja nélkülözni, az országot nem tudja elvezetni e nélkül . . . (Bud János: pénzügyminister: Még sem olyan rossz tehát az a pénzügyi politika!) Dehogy nem rossz, nagyon rossz. (Derültség.) A pénzügyi politika nem rossz, ha nincsen a pénzügyminister ur kezében. Akkor lehet jó politika. (Bud János pénzügyminister: Na majd odaül maga!) Ne haragudjék minister ur. Nem muszáj mindenkinek püspöknek lennie, véletlenül ön nem pénzügyministernek való. (Gr. Bethlen István ministerelnöfo: Szabad-e igy személyeskedni a túlsó padokból?) Ez személyeskedés? (Gr. Bethlen István ministerelnök: Világosan!) Ez kedélyeskedés. (Derültség.) Kérem, az nem sértés, ha én azt mondanám a ministerelnök urnák, hogy ő nem ministerelnöknek való, hanem grófnak. Ez sértés? (Gr. Bethlen István ministerelnök: Legfeljebb nevetek rajta!) Bocsánatot kérek, nem akarom evvel én a ministerelnök urat bántani. Gróf több, mint ministerelnök. Itt van azután a másik kérdés, amelyről beszéltem: a vámtarifa revíziója. A vámtarifa revízióját meg kell csinálni, bár kellemetlen, minthogy kereskedelmi" szerződéseket kötöttünk. De azért meg kell csinálni azokra a cikkekre, amelyekkel kapcsolatban pénzügyi vámok szerepelnek. Ezeket ki kell küszöbölni. Ahol nincsen ipar nálunk és mégis vámot szednek, azt a vámot ki kell küszöbölni, hogy olcsóbb legyen az életstandard, hogy olcsóbb legyen az előállítási költség. Nem hiszem, hogy ez ellen a ministerelnök urnák ellenvetése volna. Azt követelem továbbá, — bocsánatot kérek, ne méltóztassék megint rossz néven venni ezt a szót — hogy okos kereskedelmi szerződéseket kössünk. Nekem olyan kereskedelmi szerződés nem kell, amely a mezőgazdaság érdekeit nem szolgálja. Azt hiszem, elég világosan beszélek. Inkább lemondok minden kereskedelmi szerződésről és a szabad vámtarifapolitikát folytatom, de nekem nem kell kereskedelmi szerződés, ha azzal a mezőgazdaságot nem szolgálhatom. Azt hiszem, világosabban nem lehet ezt elmondani. Követelem továbbá, amit már régóta és peremptorikusan követelek és követelni fogok, a forgalmiadóhan a fázisrendszer be vezetését, ugy, ahogyan az másutt van, t. minister ur. Kérem, én a t. minister urnák egy ízben már mondottam, méltóztassék pontosan meghatározni a forgalmiadó standard-jét, hogy ennyit és ennyit akarok bevenni és annak alapján méltóztassék széjjelosztani az egész vonalon az egyszeri fázis alapján, az egyszeri forgalmiadót. Ha a minister urnák nem fog ez annyi bevételt hozni, mint amennyit megjelölt,