Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-172

Az országgyűlés képviselőházának 172 itt ne mondjam meg a véleményemet? És ha talán egy szóval többet mondtam volna, legyen szives és exkuzálja azt, amit mondtam. Én elakartam ezeket mondani, nem tagadom, még pedig megfontoltan, azért, hogy egyszer a szemük elé hozzam. A »porhintés«, »az Ígéretek be nem tartása« a »budizmus« nem imparlamentáris kifejezések, mégis kifogásolják, de az »aszfaltdemokrácia« szép kifejezés egy minister szájából! Ez a kifejezés: »aszfaltdemokrácia« méltó egy ministerhez, csak az nem helyes, amit én mondok! (Rassay Károly: Még mulattak is!) De, t. ministerelnök ur, mielőtt még szólana, hallja meg, hogy mit ir az, aki az önök soraiban van, Marschall Ferenc képviselő ur, aki a Mezőgazdasági Kamarának elnöke. Csak egy rövid passzust fogok cikkéből felolvasni., Ö sem mond mást, mint én. Tessék meghallgatni. Ez csak annak a következménye, hogy mi nem csinálunk becsületes birtokpolitikát, mert mi nem engedjük meg a föld felszabadításai, nem engedjük meg a föld parcellázását s azt sem engedjük meg, hogyha valakinek pénz kell, akkor egy kis darab földjét eladhassa, ahelyett, hogy csak uzsora árán tudjon pénzt kapni. Méltóztassanak meghallgatni, mit mond Marschall, aki talán mérvadóbb, mint én. A következőket mondja (olvassa): »Ez az üzemredukciónak és az extenzivitásnak gondolata, ami veszedelmesen kisért ott, ahol a pénzügyi sorvadás a legelszántabb akaratot, a legkészj ségesebb munkaszeretetet is ólomsúllyal lefelé huzza. A helyzet, mellyel ma lépten-nyomon találkozunk, az, hogy birtokok egész sora bérbeadó, viszont megfelelő tőkeerős bérlőt úgyszólván találni sem lehet. Mindez oly szimptoma, amely felett nagyon is el lehet és el kell tűnődni a magyar közgazdaság minden komoly tényezőjének.« Ezt mondta Marschall, aki önök között ül. (Csontos Imre: A kisgazdák majd kiveszik az Ön vejétől a bérletet! Én csinálok propagandát mellette!) Elnök: Csontos képviselő urat kérem, ne méltóztassék ellenbeszédeket tartani. (Derültség és zaj.) Sándor Pál: Nem én mondtam ezt, hanem Marschall, a Mezőgazdasági Kamara elnöke. Én csak citáltam. (Csontos Imre; Adja át a bérletet kisgazdáknak!) Nekem nincs bérbeadó birtokom, kedves képviselőtársam. (Csontos Imre: Tudom. Magának nagy tőkéje van, meg sok háza van!) Elnök: Csontos képviselő urat figyelmeztetem, ne szóljon közbe állandóan, mert különben kénytelen leszek vele szemben erélyesebben eljárni! Sándor Pál: Nekem nincs bérbeadó földem, még malmom sincs! (Zaj.) Tudom, hogy ennek az egésznek az ország szétdarabolása az oka. Ez a legnagyobb hiba. Tudom, hogy a háború vérvesztesége a legnagyobb hiba, de a kormánynak is másképen kellene eljárnia. A t. ministerelnök ur debreceni beszédében emiitette, hogy a vámok tekintetében, melyekre a mezőgazdaságnak szüksége van, változtatásokat fog eszközölni. Itt van a takarmányfélék kérdése. Magyarországon takarmányinség van azért, mert búzát és rozsot kivisznek. (Gyömö* rey Sándor: A gazda nem tudja megfizetni a korpa árát!— Zaj.) Méltóztassék a vámsorompókat eltörölni ezekre a takarmányokra, akkor lesz takarmány. Kinek szolgál az, hogy a vámsorompók megvannak? Pénzügyi vámokai akarunk szedni, és igy akarunk állattenyész'. ülése 1928 május 21-én, hétfőn. 21 test csinálni? (Gr. Bethlen István ministerelnök: A gazdák követelték!) Tudom, t. ministerelnök ur. (Gr. Bethlen István ministerenök: Akkor ne tessék nekünk szemrehányást tenni!) Bátor leszek a ministerelnök urnák elmondani egy szituációt, amely Baross Gábor idején volt. (Simon András: Nagyon nehéz egyszerre agrárnak is, meg merkantilistának lenni!) Nekem ne adjon fel problémákat. Meg fogom önnek oldani, legyen nyugodt. (Kun Béla: Az agráriusoknak is befellegzett ebben az országban, az is igaz!) Baross Gáborral történt meg, hogy az osztrák ministerelnök felkérte, hogy engedjen be 180.000 métermázsa buzát, mert Galíciában éhínség van. Erre Baross elhivatott gabonakereskedőket, — köztük az én cégemet is — és azt mondta: »Kérem,uraim, adják nekem napi áron a 180.000 métermázsát, én felviszem ingyen Ausztriába, csak ne t kelljen kinyitni a vámsorompót«. Az én cégein volt az, amely azt mondta, hogy a napiárnál 20 fillérrel drágábban minden pillanatban rendelkezésre áll a 180.000 métermázsa búza. Baross visszaírta az osztrák ministerelnöknek ezt a propoziciót, s az osztrák ministerelnök többé nem követelte tőlünk, hogy vámmentesen engedjük be a gabonát. — De ha a mi állattenyésztésünknek szüksége van rá, akkor — egyszerűen incidental iter — miután a törvény megadja rá a ministerelnök urnák a hatalmat, — például hat hónapra ne függesszük fel a takarmánynemüek vám> ját: mi célja van ennek, mit akarnak ezzel elérni Ez is agrárpolitika? Inkább pénzügyi politika, mert csak több vámot akarnak beszedni. Nem látják a mi állatvásárainkat, amelyek dögrováson vannak? (Zaj. — Egy hang a jobboldalon: Hogy lehet igy beszélni?) Nem lehet eladni az állatokat. Érdekes, t. ministerelnök ur, hogy az Omge. és nem az Omke., irja meg azt, hogy Dombóváron volt egy vásár — most a hetekben történt — és egyszer csak éjfélkor a cseh, olasz és jugoszláv kereskedőket igazoltatták. Ezek a kereskedők azt mondják: »Ki jöjjön többé Magyarországra vásárra, ha éjféli 12 órakor felkeltik az embereket azért, hogy igazolják magukat?« Milyen politika ez? Az Omge. panaszkodik és a rendszer nagyobb dicsőségére le van irva a Pester Lloydban is, ahol Vágó irta ezt meg. Mi az állatokat nem tudjuk eladni és még vexaturáknak tesszük ki az idegeneket, akik állatokat akarnak venni. Hol van itt az idegenforgalom istápolása, vagy a mezőgazdaság támogatása, ha mi ilyen szamárságokat engedünk megcsinálni? (Beek Lajos: A helyi közegek csinálják, a kormány nem tehet róla!) Ez lehetetlen állapot, 1 ministerelnök ur, amelyet fentartani nem lehet. Itt van, t. ministerelnök ur, a mezőgazdasági hitel kérdése. A mezőgazdaság ma 16% alatt kölcsönt nem kap, de ha kapna is, kihozná-e ezt a 9%-ot a földből? (Felkiáltások jobbfelől és a középen: Néni!) Okvetlenül kell tehát valamiképen gondoskodni, hogy a mezőgazdaság hitelszervezete meglegyen, ahol hosszúlejáratú, olcsó kölcsönöket lehet kapni. (Kun Béla: Az uzsorásbankok kezében vannak a kisgazdák és a földmivesnép!) Ahelyett, hogy a pénzt odaadják rothadt szövetkezeteknek, járuljon hozzá a kormány ahhoz, hogy a mezőgazdaság olcsó hitelt kapjon. így valami lesz, de mezőgazdaságot mai helyzetében magára hagyni nem lehet. Sajnos, az idő előrehaladt, ezért rövidebbre kell fognom mondanivalóimat. A nagyiparra nem akarok sok időt vesztegetni. Egyedül a nagyipar az, amely az utolsó években boldogult. Nem irigylem tőle ezt a boldogulást, azonban