Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. tódítottak száma, mert hiszen a biztosítottak száma is bizonyos mértékben ki fog hatni a járulékfizetésre, a teherbíró képességre. Gyakorlatilag azonban a munkás teljesen attól függ, hogy a munkaadója, aki a törvény értelmében jogositva van a járulékot tőle levonni, beszolgáltatja-e ezt a munkásbiztcsitó-pénztárba, igen vagy sem? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az úgynevezett bélyegrendszeres járulékfizetés mellett a munkásnak módja van -a bélyegleróvással az ellenőrzést gyakorolni s a munkaadó a bélyeglerovás megtörténtével igazolja, vájjon fizetett-e a munkás után járulékot, igen vagy sem? Ez nem azt jelenti, mintha én a bélyegrendszer bevezetése mellett volnék; ez távol áll tőlem. Ismerve a külföldi tapasztalatokat, magam is azon a véleményen vagyok, hogy ennek a bélyegrendszernek bevezetésére símmi szükség nincs, evvel már szakítottak, és szakítani fognak mindazok az államok is, amelyek ezt a teljesen elhibázott intézkedést bevezették. Azt azonban, amit a törvényjavaslat magában foglal, még inkább elhibázott intézkedésnek tartom. Hogy mennyire elhibázott, arra nézve nem kell egyébre utalnom, mint magának a törvényjavaslatnak indokolására, vagy az együttes bizottság jelentésére. Mindkettő hosszú oldalakat szentel ennek a kérdésnek megmagyarázására, anélkül azonban, hogy a gyakorlati emberek előtt valahogyan meg tudná magyarázni, hogy miképen történik ennek a gyakorlati keresztülvitele. Méltóztassék a gyakorlati életet venni. Adva van például egy nagyobb gyár, ahol háromezer munkást foglalkoztatnak. A munkaadó az ezek járulékának megfelelő összeget a hét végén vagy a hónap végén, amikor a járulékot beszolgáltatni tartozik, nem fogja teljes egészében beszolgáltatni, hanem be fog szolgáltatni körülbelül annyi összeget, amennyi kétezer munkás járulékának megfelel. Mármost hogyan fogja az igen t. Társadalombiztosító Intézet lebonyolítani azt, hogy ebből az összegből kire mennyi esik? Mert ha bevesszük azt, ami talán egyesek intenciója, hogy a-fajilag, politikailag megbízhatatlanok részére, a destruktívek részére nem fogják beszámítani a lerótt járulékot, (Bródy Ernő: Itt is azt akarják csinálni?) hanem csak a megbízhatók részére, akkor talán igy el tudják intézni a kérdést. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) De elképzelhetetlennek tartom, hogy különbséget tegyenek aközött, hogy Nagy János részére vagy Kovács István részére rótták-e le a járulékot. Most beszéljünk arról, amire talán azok gondoltak, akik ezt a kérdést gyakorlatilag akarják megoldani: a lerótt járulékot ugyanis aránylagosan elosztják azok között az alkalmazottak között, akik ott foglalkoztatva voltak. Ha ez a cél, akkor én, aki mondom, ezzel a kérdéssel sokat foglalkoztam, megnyugtatom az igen t. Házat, hogy ez sem fog sikerülni. Most hallom, hogy a Köztemető-uti épületet kibővitik, ujabb épületet fognak emelni. — egy emeletet időközben már ráhúztak a mostani épületre, amióta az uj törvényt megalkották — de akkor nemcsak a most beépítés alá kerülő rész, hanem az egész Köztemető-ut nem lesz elég annyi tisztviselő befogadására, mint amennyi tisztviselő lesz szükséges ezeknek a járulékoknak mathematikai kiszámítására, aránylagos elosztására. Mert hiszen mi történik? Ma nem folyik be az a járulék; egy vagy két év múlva folyik be, sőt, mint gyakorlati ember, tudok arról is, hogy öt évvel később hajtották be a járulékot ahhoz az időhöz képest, amikor azt eredetileg kiróttuk, mert csak öt év után jutott a ülése 1928 Junius 1-én, pénteken. 253 munkaadó abba a helyzetbe, hogy be tudta fizetni azokat a járulékokat, amelyeket a rossz, kedvezőtlen gazdasági viszonyok mellett addig nem tudott befizetni. Hogyan akarja ezt a kérdést megoldani az igen t. minister ur és hogyan akarják megoldani azok a bölcsek, akik ezt a kérdést elméletileg nagyon szépen megoldották, akik azonban, ugy látszik, gyakorlati érzékkel egyáltalán nem rendelkeznek, halvány sejtelmük sincs arról, hogy a gyakorlati életben miképen lehet és miképen kell ezt a kérdést megoldani és miképen kell a munkásnak járulékheteit utólagosan igazolni? A javaslatnak ezt a részét, amelyről, ugy látszik, maga a javaslat készitője és az együttes bizottság is, ameily bőségesen foglalkozott vele, tudja, hogy elhibázott, a magam részéről is teljesen elhibázottnak tartom. Ezen feltétlenül változtatni kell, különben a gyakorlati életben telljesen lehetetlen lesz a végrehajtása. (Propper Sándor: Igazságtalan és jogtalan!) Intézkedik ez a törvényjavaslat a megelőzésről és a gyógyító eljárásról is, amelyre a befizetett járulékoknak bizonyos százalékát kiszakítja. Ez kétségtelenül helyes és el sem tudom képzelni, hogy másként ezt a kérdést meg lenesen oldani, mint ugy, hogy a gyógyító eljárásra és a megelőzésre nagyobb összeget fordítanak. Az én észrevételem e tekintetben csak az, hogy az a százalékos részesedés, amelyet erre a célra külön ki akar hasitani a törvényhozó, kevés, nem felel meg annak a célnak, amelynek pedig meg kellene felelnie. Talán külföldön, különösen német munkásbiztositásnál, ez a százalékrészesedés elégséges, mert ott már olyan kialakult fejlődéssel állottak szemben, kiváltképen a háborút megelőzőleg, hogy ezeknek a megelőzés célját szolgáló intézményeknek r további fentartása lehetséges egy olyan aránylag kis százalékos járulék-dotálással is, mint amennyit niost nálunk terveznek, azonban ott, ahol az intézményt teljesen újonnan kell megalapozni, ahol teljesen ujat kell alkotni és ahol tulaj donképen semmiféle ilyen intézmény nincs, ezt az itt tervezet százalékarányszámot kevésnek találom és^ feltétlenül szükségesnek tartom, hogy ezt a célt nagyobb százalékkal dotáljuk. Ezt annál is inkább szükségesnek tartom, mert ahogyan Kéthly Anna t. képviselőtársam nagyon helyesen utalt rá tegnap, az iparfelügyelet nálunk teljesen kiépítetlen és bár majdnem 20 év óta igérik az iparfelügyeletről szóló törvény rendezését, azonban ez érthetetlen okokból nem történt meg, ha csak azt nem teszi ezt érthetővé, hogy maga az ipari érdekeltség áll ellen a reformjavaslat megkonstruálásának. Az iparfelügyelet fejlettlensége folytán történhetik meg, hogy az egészség romlása nálunk sokkal nagyobb, mint külföldön, a baleset veszélye is sokkal nagyobb, mint külföldön. Ha méltóztatnak megnézni, hogy a magyar ipari munkások műhelyviszonyai milyenek, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) érthetővé lesz, hogy a tuberkulózist ma már teljesen speciális magyar betegségnek kell tekinteni. Aki az iparfelügyelet kérdésével csak egy kicsit is foglalkozik, aki a kereskedelemügyi tárca költségvetését, amelyet most tárgyaltunk az elmúlt hetekben, megnézte, az tudhatja, hogy az iparfelügyeletre fordított összeg teljes egészében megtérül a kazánvizsgálati díjakból, (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Sőt még keresnek is rajta!) sőt azt kell mondanom, hogy az állam az iparfelügyelet intézményén keres is bizonyos öszszeget, mert ha egy kicsit szorgalmasak az iparfelügyelők a kazánvizsgálatok lefolytatá-