Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-178
Az országgyűlés képviselőházának 178, lis téren, ezen a téren nagyon természetesen monumentális dolgokat fog alkotni. Ehhez rendkívül sok készültség, tapasztalat, bölcsesség, sokoldalú tndás és képzettség kell. Ez mind megvan ebben az indokolásban. Ha a hasonló európai viszonyokat ós körülményeket nézem, mit látok f Tavaly, alig egy esztendeje, nyáron a francia kamarában szintén tárgyaltak egy ehhez hasonló javaslatot, amely ily módon kivan ja megoldani a kérdést és most Briand a választásokon hivatkozott is arra, mint sikeres eredményre. A mi körülményeink tetemesen rosszabbak, mint a francia körülmények, a gazdasági körülményeket értem alatta. Ha különösen a néniét körülményeket nézem, azt látom, hogy a németek valóban rendkívül súlyos körülmények között vannak. A háborúból teljesen kifáradtan kerültek ki, későbben azután rájulk szakadt a írepiatrációs teher, majd rájulk szakadt az inflációnak egész pokla, amelynek minden fázisán keresztülmentek. Azután belsőleg összeszedték volt magukat és a német ipar roppant energiát mutatott. (Zaj.) A német iparral találkoztunk mindenfelé Európában, Ázsiában, sőt még más területeken is. A német ipar az utóbbi időkben megint súlyos és nehéz körülmények között van. Állandóan, folyton fokozódik és nagyobbodik az eladósodás mérve. Mindezen körülmények között a német politikusok és a német államférfiak mégis mindent elkövetnek, hogy ezeknek a feladatoknak, a biztosítási kötelességeknek és azoknak a kötelességeknek, amelyeket a társadalom, a nemzet és az állam teljesíteni köteles a saját maga szegényebb rétegeivel szemben, teljes mértékben megfeleljenek. Méltóztassanak megnézni azokat a horribilis kolumnákat, amelyek a német költségvetésben láthatók. Méltóztassanak megnézni azokat az óriási tételeket, amelyeket biztosítás címén ad ki a német állam a maga adott körülményei között» A német államnak ez az útja természetesen példaadó és elsőrangú itt az európai kontinensen. (Röthenstein Mór: Azért van a német munkásban hazaiszeretet! — Zaj. — Dabasi Halász Móric: Eggyel több ok emellett a javaslat mellett!) Nagyon természetes és nagyon világos, hogy az európai rendszer teljesen különbözik az amerikai rendszertől. Az amerikai rendszerben a producens néha horribilis tőkéket gyűjt össze. Nemrégiben megjelentek bizonyos kimutatások, például Ford évi jövedelmeiről. Bár én azt gondolom, hogy Fordnak jelenlegi gazdasági helyzete inkább hanyatlóban van, mint emelkedőben, mégis horribilis összegek ezek egy ember kezében. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a munkás — bizonyára igy áll a helyzet Ford munkásaival is, akik három vagy négy napot dolgoznak egy héten, a többi pauza — a saját maga sorsát illetőleg valóban nagy aggodalommal lehet. Az amerikai procudens tulaj donképen semminemű szociális rizikót és semminemű szociális terhet nem visel. Ez természetesen teljesen különbözik az európai produkálás! metódustól. De másrészről akárhogyan legyen, mi ezt az európai rendszert okosabb, méltányosabb, igazságosabb és kiegyenlitőbb rendszernek tartjuk és bár Európában ma sokkal nehezebb körülmények vannak, ha Európa a maga produkálási metódusait meg fogja oldani, megint csak úrrá lesz mindenekfelett és vezetni fog a kultúrában és a gazdasági életben. Ha nézem az időpontot, amelyben ez a jaülése 1928 június 1-én, pénteken. 213: vaslat benyujtatott, elsősorban természetesen azt kell látnom, hogy a másik törvénynek, amely hasonló természetű, a közelsége áll itt előtérben. Másodszor nézem a magyarországi gazdasági viszonyokat. A baloldaliról nagyon sokszor felhánytorgatják a viszonyokat, és ezt részben nem is veszem zokon v mert hiszen azért ellenzéki valaki, hogy ellenzéki legyen és használja fel az összes körülményeket, amelyeket fel lehet használni a saját célja érdekében. Szeretném azonban ezeket a baloldalról jövő szemrehányásokat, amelyeket a gazdasági élettel és nyomorral szemben vannak ós mutatkoznak, kiegészíteni. Azok. a körülmények, amelyek közt mi vagyunk, nem egyedül Magyarországon létező és nem különálló és kiáltó körülmények. Ezeket a körülményeket itt a Házban feltétlenül többször kell említeni, mert valóban egyoldalú beállitás, mintha csak Magyarországon volnának roppant súlyos és roppant nehéz anyagi körülmények. Méltóztassanak csak a drágasági körülményeket venni, és a drágasági viszonyokat nézni Európa többi államaiban. (Bárdos Ferenc: És a munkabéreket) Méltóztassanak például Németországot vagy Olaszországot tekinteni a jelenlegi körülmények között, méltóztassanak azoknak viszonyait tekinteni vagy méltóztassanak Svájcot tekinteni, amely nem is volt benn a háborúban; méltóztasék az ottani viszonyokat tekintetbe venni. De ha egyébként is nézem a magyar állapotokat ós a magyar termeléseket, igaz ugyan, hogy ennek egy kis része mesterséges és mesterségesen van alimentálva, és ha magyar kompaszt elejétől végig nézem, azt látom, hogy mégis egy kissé világosabban kell szembenézni az egyes állapotokkal, amelyek itt vannak. Az tény és tagadhatatlan, hogy Trianon óta minden téren óriási konkurrencia mutatkozik, óriási nagy a konkurrensek száma akár ipari, akár bármely téren, az ipari bransok legkülönbözőbb fajainál. De alig van brans, alig van iparág és üzem, amelyben ne lehetne azt látni, hogy egyesek a körülményekhez képest nagyon jól boldogulnak, mig mások ugyanabban a bransban nem boldogulnak. Elsősorban a vezetésben kell az okot keresni és vezetésre is roppant sokat kell adni. Nagyon természetes, hogy az üzemi berendezkedésre, az üzemi érzékre, az üzemi tudományra, az üzemi energiára és a jellemre is^ rendkívül sokat kell adni. De ha ezeket látom és ha különösen a magyar ipart veszem, akkor azt találom, hogy például a szénipar, az építési ipar, a textil-, a szesz-, a cukoripar elég jól állnak. De még a többi iparágakban is a legrégiebbek és a legerősebbek, amelyek már huzamosabb időre tudnak vissza mutatni, szilárdan és erősen állanak. Vannak helyek, ahol látja az ember, hogy itt-ott még a régi cégek és üzemek is ingadoznak, stb. Ezt is lehet látni. De nem lehet azt mondani, hogy Magyarországon különösen az utolsó két esztendőben az egész állapot abszolúte desperat lenne. Ha a mai körülmények között és ha ebben az időpontban nyújtatott be ez a javaslat, akkor azt kell mondanom, hogy azok az emberek, akik ennek a szociális tehernek egy részét vállalni fogják, igenis képesek arra, hogy vállalják is ezt a terhet. Egy rendkivüí sajnálatos és rendkívül meggondolandó tényt vagyok bátor mindenkinek szives figyelmébe ajánlani, különösen azoknak, akik a producensekkel a legszorosabb összeköttetésben vanak. Amerikában azt látjuk, ha az 1924. és 1927. évi adatokat összehasonlítjuk, hogy a produkálás mennyisége 5%-kai
