Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. ülése 1928 június 1-én, pénteken. 241 sokszor — ha nem is mondták, de (mégis — teherképen érezték. Ezentúl az öregebb családtagot akárhányan egyenesen külön gondozni fogják, ezeknek az életét védeni fogják, hogy tovább maradjanak életben. (Ugy van! a balközépen.) Nagyon természetes, hogy az etikai hatás a családra igen nagy és bőséges lesz, másrészről azonban ez magára a társadalomra is megnyugtatólag fog hatni. Csak a tekintetben van kétség, hogy mindez állami feladat-e vagy sem. Erről a dologról nagyon sokat tanakodtak.^ A múltban ennek a Háznak is nagyon kitűnő tekintélyei kezdték ezt tagadásba vonni, és szinte túlzásnak vették a német metódust, amely ezen a téren hatalmas és uttőrő szolgálatokat tett. Ezekkel szemben azonban egy pillanatra meg kell állnunk, és gondolkodnunk kell az állam jelenlegi kötelességeiről. Az állam jelenleg gondoskodik a kultúráról, gondoskodik az egészségügyről, gondoskodik a rendről és biztonságról, gondoskodik a judikaturáról. Ugyancsak az államtól kivánják most azt is, hogy avatkozzék be sok mindenféle más dologba is, amelyek nem erre a terrénumra esnek, mint például a hitelügyekbe, vagy kivánják például, hogy avatkozzék be az import- és exportügyekbe. Nagyon természetes, hogy ezzel logikailag és a legszorosabban öszszefügg magának a produkciónak kérdése, és ha az állam a produkció szempontjait és a produkció ágait köteles folyton szemmeltartani, s ha az állam ezt a kötelességet vállalja és ezt magától el nem hárithatja és el nem tolhatja, akkor az állam köteles gondoskodni a producens elemekről is, köteles gondoskodni azokról az emberekről, akik a produkcióban legelsőrendü szerepet játszanak, köteles gondoskodni magáról a munkáskézről, a munkásról, s köteles elsősorban arra vigyázni, hogy miképen, mi módon történik,annak kezelése, vezetése a munkaadó részéről stb., és annak egész élete milyen körülmények között folyik le. Nagyon természetes, hogy az állam a kiegyenlítés szerepét játssza és az állam igy lassan, de biztosan, tökéletes biztonsággal — és ezt senki el nem hárithatja, meg nem akadályozhatja, más útra nem terelheti — szociális állammá válik. Az államnak ma szociális állammá kell lennie. Az állam nem törődhetik csak a fiskális, csak az anyagi és csak a kulturális érdekekkel. Nem állhat meg az a felfogás, amely a XIX. század közepén és végén még érvényben volt. Ez semmiképen sem elegendő és nem tartható. Világos, hogy az állam köteles előre menni és haladni és az állam köteles ezeket a feladatokat teljesíteni. (Ugy van! a balközépen.) Vizsgálom már most e javaslatban az egyes részleteket, magát a szociális terhet. A szociális teher magába véve természetesen mindig alkalmazkodik ahhoz az időponthoz és azokhoz a körülményekhez, amelyek között ered maga a javaslat és amely körülmények között létesült maga az a koncepció, amely a javaslatban érvényre emelkedik. Nagyon természetes, hogy a mai anyagi körülmények döntő befolyást gyakorolnak ezen a téren. Nagyon természetes, hogy magán a javaslaton meglátszanak annak nyomai, hogy a törvény szerkesztője erre vigyázott és iparkodott, hogy az egyensúly fel ne dűljön. Természetes, hogy a törvény szerkesztője köteles volt a leglelkiismeretesebb tájékozottságot szerezni arra nézve, hogy mire képes a jelenlegi körülmények között a társadalom és az állam. A szociális teher az én felfogásom és számitásom szerint, valamint összehasonlítva a nyugati haladottabb kulturállamokkal, — azt kell mondanom — nem nagy és ezt a szociális terhet az állam feltétlenül elbirja és el kell birnia. Rá fogok később térni és ki fogom mutatni, hogy a mai viszonyok között is ez a szociális teher feltétlenül elviselhető és ellene különösebb objektiv, okos, mélyreható és igazságos kifogásokat tenni nem lehet. A második kérdés az állami hozzájárulás kérdése. Ezen a téren t. Ház — méltóztassék megengedni — némileg más nézeten vagyok, mint maga a javaslat. En az állami hozzájárulást nem kezelném nagyon ridegen, itt ki van számitva körülbelül 50 esztendőre előre körvonalazva, hogy milyen természetű és milyen nagy lesz, én a magam részéről kissé nagy lelkübb lennék. Feltétlenül azon az állásponton vagyok, hogy folyton azon kell lenni, hogy tágítsuk ezt a működési kört. (Ugy van! a baloldalon.) Az állam járuljon folyton nagyobb és nagyobb összegekkel ezekhez a biztositásokhoz. Nekem eleve is nehézségeim voltak, amikor ezekről a biztosításokról szó volt, hogy miképen fognak ezek a biztositások később az életben mutatkozni. Nekem eleve az az aggályom volt, hogy az állam a jelenlegi körülmények között, a háború után és más dolgok miatt, amelyeket különösen a mezőgazdasági és a földbirtokreform kérdésében kellett vállalnunk, amelyeket szívesen vállaltunk, esetleg nem lesz képes ezeknek a biztosításoknak kiépítésére. Azt látom azonban, az a tendencia érvényesült, hogy az államot a lehetőség szerint kevéssé terheljük meg. Nézetem szerint ez nem egészen jól van; én az államot a részesedők arányában, a munkás és munkaadó mellett jobban venném igénybe. Az állami hozzájárulást nem kötném le főképen olyan irányban, hogy előre kiszámítsam 50 esztendőre, miképen fog az állam ezekhez a terhekhez hozzájárulni. Az állam köteles mindig többet és többet tenni. Miután itt olyan kategóriákról van szó, amelyeket egészen világosan lehet körülhatárolni, és amely kategóriák roppant népesek és szélesek, nekünk feltétlenül azon kell lennünk, hogy ezek a kategóriák minél jobban érezzék az állam áldó kezét is. (Helyeslés a baloldalon.) Az állam tegyen meg mindent az ilyen kategóriákkal szemben és azon lennék, hogy az állam hozzájárulása szempontjából minél nagyobb generozitás mutatkozzék. Épen ezért kérem a kormány jelen lévő képviselőjét is, hogy a jövőben lehetőség szerint azon az állásponton legyen, hogy ezen a téren az állam a hozzájárulását folyton emelje a lehetőségek szerint. Ami a társulati vagyon felhasználását illeti, ez maga egy nagy probléma, mert természetes, hogy igy nagy tőkék fognak tezauráltatni. Ezeknek a nagy tőkéknek Magyarországon nagy jelentőségük van. Tőkeszegény országban és korlátolt körülmények között, amilyenekben mi vagyunk a trianoni határok következtében, rendkívül nagyfontosságuk lesz azoknak a tőkéknek is, amelyek itt Össze fognak gyülemleni. Hogy a népjóléti minister ezeket a tőkéket is a maga szempontja és a maga tervei szerint akarja majd felhasználni, elsősorban ugyanazoknak a kategóriáknak érdekében, amelyek ezeket a pénzeket összeadják, az nagyon természetes és magam részéről csak a messzelátást és az előrelátást látom ebben az intézkedésben. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Világos, hogy maga a törzsjáradék nem nagy. Szive szerint mindenki szeretné a 35*