Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-176

âU Az országgyűlés képviselőházának jén akár ingó, akár ingatlan vagyonuk teljes egészét, avagy ennek egy jelentékeny részét államadóssági címletekbe fektették és ezen el­járásuk következményeként jelenleg megélhe­tési nehézségekkel küzdenek, nélkülöznek. Ha­sonlóan támogatásban részesitendők a fent­emi itett ős jegyzők özvegyei és árvái is." A 6. bekezdésre vonatkozólag kérem, mél­tóztassék azt törölni, mert a minister urnák abban a tekintetben szabadkezet gondolok adni, hogy a segélyezés mértéke tekintetében ne le­gyen megkötve az ő keze évi 200 pengő és évi 600 pengő között. A 8. bekezdésben pedig, kérem, méltóztassék a következő szavakat törölni: „további 500.000 pengőt pedig a középosztályhoz tartozó lakosság tömegnyomorának enyhítésére". Ezt azon okból kérném törölni, amely okkal felszó­lalásom 1 másik részét indokoltam: ne méltóz­tassanak kombinálni a középosztály tömegnyo­morának enyhítését a hadikölcsönkárosultak nyomorának enyhítésével. Én tiltakozásomat jelentem be az ellen, hogy a költségvetésben megszavazott 6 millió pengőből a megajánlási törvényjavaslat keretében 500.000 pengő egészen más célra, a középosztály tömegnyomorának enyhitésére kihasittassék, mert ez teljesen el­lenkezik a költségvetés tárgyalása alkalmával a Képviselőház általhozott országos határozat­tal. Én már az előadottakból kifolyólag is a törvényjavaslatot nem fogadóim el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A népjóléti minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti- és munkaügyi mi­nister: T. Képviselőház! A különböző oldalak­ról jött felszólalásokkal a kérdés tökéletesen ki van merítve, úgyhogy én csak két megjegy­zésre vagyok bátor szorítkozni. Az egyik az, hogy kérem a t. Házat, ne méltóztassanak szem elől téveszteni, hogy ez egy félesztendőre szóló kísérlet kivan lenni, mert hiszen az előadó ur által beinditványozott szakasz módot nyújt a tisztelt Háznak arra, hogy az első félesztendő alatt gyűjtött tapasztalatok alapján, a Ház elé terjesztendő jelentés kapcsán esetleg más mó­don intézkedhessek, a kormányt utasíthassa a jelentés tárgyalása alapján. Ennek következtében kérnéim, hogy a .ja­vaslatot szerkezetében — más változtatás mel­lőzésével — csak azokkal a változtatásokkal méltóztassék elfogadni, amelyeket az előadó ur beinditványozott, kivéve ezek közül egyet, amelyre nézve külön megjegyzést teszek. Ne­vezetesen indítványozta, hogy vétessék fel egy szakasz abban az értelemben, hogy az olyan egyének, akik egyébként segélyre szorulnának és az ebben a 14. §-ban megállapított kategóriák valamennyijébe beletartoznak, azonban nem közvetlenül a hadikölcsönjegyzés folytán ju­tottak nyomorba, hanem azon a címen, hogy életbiztosítást kötöttek, a biztosítóintézet pe­dig vagyonát hadikölcsönbe fektetvén, az ille­tőknek most életjáradékot fizetni nem tud, ezek szintén kapjanak némi segítséget. Mármost ennek az indítványnak a ma­gyarázata a következő. A Felsőház foglalkozott ennek a kategóriának kérdésével és a maga részéről elfogadott egy határozatot, amelyet átküldött a t. Képviselőháznak, azt elfogadásra ajánlván. Erről döntés természetesen itt még nem történt. Azonban a felsőház intencióit kívánta a törvényjavaslat alkotója honorálni akkor, amikor az előadó ur utján javaslatát megtette. Mármost, amint vettem észre, az előadó ur javaslatának előterjesztése alkal­176. ülése 1928 május 25-én } pénteken. mával a különböző oldalakról elhangzott közbeszólásokból, valamint a hozzám érkezett vélemény-nyilvánításokból, a Ház különböző oldalain nehézségek merülnek fel ennek az indítványnak elfogadásával szemben. Töké­letesen igaz, hogy egy momentum 1 felhozható az indítvánnyal szemben, nevezetesen az, hogy az a kategória, amelyre ez az indítvány vonat­kozik, mégis jiobb helyzetben van, mint a hadikölcsönjegyzők kategóriája, mert hiszen a törvény értelmében nekik megvan a biztos reményük arra, hogy legalább 5%-igvalorizál­tatik az életbiztosítási kötvényük. Ennek kö­vetkeztében, ha a t. Ház bölcsesége ugy mél­tóztatnék találni, hogy ez az indítvány, amely az életjáradékosok megsegítésére vonatkozik, ne vétessék be ide ebbe az appropriációs ja­vaslatba, hanem relegáltassék későbbi meg­fontolásra, talán arra az időre, amikor a Ház­nak módja lesz majd a Felsőháznak előbb em­lített határozatát tárgyalás alá venni, ez ellen a kormánynak természetesen semmiféle kifogása nem volna, úgyhogy az indítványok közül ennek az egynek elfogadása vagy el nem fogadása dolgában én nem nyilatkozom s rábizom teljesen ugy ezt, mint a többit a t. Háznak bölcseségére, azzal azonban, hogy a többinek elfogadását kérem, erre vonatkozólag pedig kijelentem, hogy a kormány nem köti magát annak elfogadásához^ Egyébként Szilágyi igen t. képviselő­társamnak most benyújtott javaslataira vo­natkozólag nagy sajnálattal kell kijelentenem, hogy nemi tudom azokat elfogadni. Tudom, hogy vannak olyan kategóriák, amelyek se­gítségre szorulnak és amelyek talán az első hat hónapon belül nem lesznek segélyezhetek. De hiszen épen ezekre az esetekre akartunk provideálni annak az 500.000 pengőnek ki­hasításával, t. i. hogy ilyen méltányos esetek­ben az illetőknek segítségére lehessünk. Mármost, összefogva mondókámat, tiszte­lettel kérném a mélyen t. Házat, méltóztassék a 14 %-t elfogadni, azokkal az indítványokkal, amelyeket az előadó ur beterjesztett, az élet­járadékosokra vonatkozólag pedig méltóztas­sék véleményüket szabadon megformálni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. A 14. §-t bekezdésenként, illetve a második bekezdést pontonként fogom határozathozatal alá terjeszteni. Az első bekezdés meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A második bekezdés 1. pontjának eredeti szövegével szemben három indítvány adatott adatott be: az előadó ur által, Szilágyi Lajos és Pakots József képviselő urak által. Szembe­állítom az eredeti szöveget mindhárom javas­lattal és amennyiben az eredeti szöveg fogad­tatik el, természetesen mindhárom indítvány elesik. Ha nem fogadtatnék el az eredeti szöveg, akkor az előadó ur inditványát fogom szembeállítani a másik két indítvánnyal. Méltóztatik a kérdés ilyetén feltevéséhez hozzájárulni? (Igen!) Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a második bekezdés első pontját eredeti szövegében elfogadni, szemben az elő­adó ur, Szilágyi Lajos és Pakots József képvi­selő urak által benyújtott indítvánnyal, igen vagy nem? (Nem!) A Ház az eredeti szöveget I nem fogadta el. Most kérdem, méltóztatik-e az előadó ur inditványát elfogadni, szemben a másik két indítvánnyal, igen, vagy nem?

Next

/
Thumbnails
Contents