Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-176

Az országgyűlés képviselőházának 1 törekszenek, hogy aki ide, vagy oda, ebbe vagy abba az országba vonzódik, azt kedvezményben részesítsék és elárasszák minden lehetőséggel, hogy érzze az állam jótékony erejének üdvös hatását, addig itt az elidegenitő és feszítő erő működik; és mint Fábián Béla t. képviselőtársam tegnap kifejtette, itt az állampolgárság utáni vágyódási akadályba ütközik, a névmagyarosítás egyenesen hiu ábránd Magyarországon, mert hiszen, ha nem tetszik egy honpolgárnak a neve, például Henrik név — amint Pakots József t. képviselőtársam kifejtette — külföldi tanulmányútra egypár pengőt sem kaphat. Ahol látjuk, hogy mi mindenre költik el a pénzt és mire nem adnak pénzt, ahol látjuk, hogy egyik helyen a jólét tobzódik, a másik helyen pedig a sanyaruság, ezreknek és ezreknek borzalmas süllyedése van, ott nem lehetünk bizalommal a kormányzat iránt, mert mindez Magyarország pauperitásának el következtét, süllyedését jelenti; mert amely állam elsüllyed a jogok tekintetében, az elsüllyed gazdasági érdekekben is. Most elsüllyedtünk először jogokban, azután a gazdasági érdekekben. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Kontra Aladár! Kontra Aladár: Igen t. Ház! Az előttem szólók közül többen igen erős és éles támadást intéztek a mostani kormányzati rendszer ellen, egyes ministerek ellen, például a pénzügyminister ellen. Nekem mint ellenzéki képviselőnek, egyáltalában nem lehet hivatásom, hogy akármelyik ministernek vagy a kormányzatnak védelmére keljek. Ha azonban gondolkozva végignézek Magyarország mostani közállapotain, mostani helyzetén, nem tudom azért a meglévő sok bajért az egyes emberek felelősségét megállapítani. Ugy gondolom, a rendszerben van a hiba. Ugy gondolom és ugy látom, hogy sokkal mélyebben rejtőző okai vannak a meglévő hibáknak, mint azok, amelyekre t. képviselőtársaim rámutattak. Magyarországon az utolsó évtizedekben rendkívüli változások történtek; ezeket a rendkívüli változásokat nem értékelték át kellően; ezeket a^ rendkívüli változásokat nem vettük észre eléggé; a rendkívüli változások nem váltották ki bennünk azt a kontaktust, hogy a változott viszonyok egész más gondolkozást, egész más politikát, egészen más munkát követelnek tőlünk. Azt mondotta előttem szólott t.

f képviselőtársam Gál Jenő, hogy valamikor régen, Tisza Kálmán idejében sokkal nehezebb volt a politikai és sokkal több kormányzási művészet kellett az ország igazgatásához. Épen az ellenkező meggyőződésen vagyok. Akkor nem volt forradalom, akkor még nem volt megcsonkittatás, akkor még a 67-es kiegyezés szűkre szabott keretén belül kellett politikát csinálni,

f akkor a nagy politikusoknak dolga abból állt, hogy elcsititsák a nemzeti törekvéseket, hogy elaltassák a nemzeti álmokat, más oldalról pedig a kisebb politikusok megelégedtek azzal, hogy a mindenkori kormányt kiszolgálták, a mindenkori kormánynak bizalmat szavaztak, a niindenkori kormánynak mindenben engedelmes hívei voltak. (Fábián Béla: No! No!) A függetlenségi párt volt az egyetlen ellenzéki pártok között . . . (Fábián Béla: Hát az Apponyi-párt? A régi Nemzeti párt?) Nem ez a fontos! Akkor még nem voltak a nemzet előtt hatalmas nagy nemzeti célok kitüzhetők. Akkor korlátai voltak a nemzeti törekvéseknek, erős korlátai, ma pedig akármilyen harcok árán jutottunk is el, de el"6. ülése 1928 május 25-én, pénteken. 191 jutottunk ahhoz, hogy végre a nemzet öncélú politikát folytathat és_ ezt nem értik meg azok az emberek, akik a régi rendszer csökevényeiként ma is ittmaradtak és ma is itt szerepelnek sokszor a közéletnek, a politikai életnek szinterén. Nem értik meg, hogy tulajdonképen egészen más feladatok előtt áll ma a nemzet, mint azelőtt, nem értik meg, hogy a nemzet öncéluságáért egészen uj irányzat, egészen uj munka kellett. Ha a bajoknak forrását keressük, akkor rámutathatunk arra, hogy tulajdonképen minden veszedelem, minden nyomorúság, amely Magyarországra az utóbbi esztendőkben rászakadt, tulaj donképen visszavezethető arra, hogy a hivataloknak vezetői, nagyrészben a politikai életnek szereplői, a közgazdasági életnek szereplői ma ugyanazok, ugyanazon változatlan mentalitásuak, mint amilyenek voltak például a régi szabadelvű, vagy a munkapárti korszakban. Ennek tulajdonítom én azt. hogy akadnak olyanok, mint akikről például Gaal Gaston képviselőtársam beszélt, akad egy Izsó, nem is tudom, milyen Izsó. (Strausz István: Ferenczy Izsó!) akire sorsdöntő órákban rá van bizva az, hogy Magyarország gazdasági politikáját szinte irányítsa. (Mozgás n szélsőbaloldalon. — Pakots József; Végre egy ministeri tanácsosról,, egy közfunkcionáriusról nem lehet így beszélni, ha hibát is követ el! -— (Dabasi Halász Móric: Nem is követett el hibát !) Ott van egy másik, egy Vágó József nevű ur, aki — ugyancsak az előttem szóló Gaal Gaston t. képviselőtársam szerint — egyenesen beígéri a zsidóknak a mennyországot és ugy tünteti fel ia dolgot, hogy azért kell Magyarországon hatalmas vámtételeket alkalmazni, mert ezáltal el lehet helyezni azokat a zsidókat, akik elvesztik állásukat és akik a numerus clausus miatt nem juthatnak szóhoz és j

t levegőhöz. Ugyanezért volt, hogy annak idején, amikor Magyarország igazán súlyos viszonyok iközé került, akadtak olyan pénzügyministerek, akik az uj viszonyok között ott állottak és nem tudták megcsinálni azt, amit előttünk Eurólpa más országai sikeresen megcsináltak, hogy tudtak volna aranyat csinálni a papirosból. És ennek a régi mentalitásnak, ennek a változatlan gondolkodásnalk következménye az, — hogy kiseíbh példával éljek — hogy' például Debrecenben alakul egy hatalmas nagy vállalat, lamelynek. élére odaállitanak egy Czutrint, akinek nincs egyéb jogcíme erre az állásra, mint épen a cutrinság. Nincs egyéb jogcíme erre, mint épen az, hogy ahhoz a diadalmas fajhoz tartozik s mert ő benne biznak meg, mint kereskedelmi zseniben, holott száz és száz, ezer és ezer más talán sokkal nagyobb szakértelemmel és mindenesetre nagyobb becsülettel töltötte volna be azt az állást, mint ő. Ugyanennek a következménye, az, ;

hogy mindenfelé valami változatlanságot látunk, mintha megállott volna körülöttünk az idő. Az emberek nem akarnak számolni azzal, hogy ma mások a viszonyok és mások az emberek, akikkel másként kell elbánni, mint a háíboru előtt és mások a viszonyok, mert ma Magyarország tönkre van téve, mert mía Magyarország egészen uj helyzet előtt áll és mások a viszonyok azért, mert Magyarország legnagyobb részét ma elvették. De nemcsák a politikában lehetne rámutatni ilyen régi mentalitású emberek nagy so: kaságára; szinte nem változtak a politikai pár : tok sem és nem változott a politikai pártök' nak, iaz újságoknak, a sajtónak hangja, nem