Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-172

Az országgyűlés képviselőházának j tagnak a felszólalásra az engedélyt, ha ess a helyzet, hogy többizben is megadhatna, akkor e rzokás alapján sincs képviselőtársamnak igaza. Sehol nincs megirva, hogy én csak az általános vitánál szólalhatok fel, sehol nincs megirva, hogy csak a részletes vitánál, sehol sincs megírva, hogy csak egyszer szólalhatok fel. Ezekből kifolyólag tehát teljesen jogos volt a jelentkezésem, amikor meghaljgatásioimira kértem engedélyt. Ezi a helyzet még minősült azzal, hogy egészen nj helyzet előtt állottunk. A népjóléti minister ur a felszólalások elhangzása után, amikor a felszólalásra feliratkozott összes szónokok már elmondták mondanivalójukat, jött egy egészen uj szöveggel. Ez a letagadhatatlan tényleges helyzet, hogy a népjóléti minister ur egészen uj szöveget terjesztett elénk. Ha tehát áll az, hogy minden kérdéshez hozzászólhatnak a szónokok, akkor egy uj kérdés előtt állottunk. Ha ehhez hozzáveszem azt, hogy a népjóléti minister ur névleg is aposztrofált engem, ha hozzáveszem azt, hogy a népjóléti minister ur névleg is felszólított engem, hogy kvázi válaszoljak, hogy nyugodjam bele — ezt a kifejezést használta — abba az uj szövegbe, amelyet ő előterjesztett, még inkább jogom volt jelentkezni. Ami a képviselő urnák azt a megjegyzését illeti, hogy pourparlé keletkezett, ez igaz, ez a tényleges helyzetnek megfelel (Kenéz Béla: Ez igaz!) és nem hiszem, hogy valamelyik képviselőtársam, aki ott jelen volt, letagadná azt, hogy ott igenis pourparlé keletkezett. Igenis,, pourparlé keletkezett, amelybem a képviselő ur nézete szerint a bizottsági tagok résztvehetnek, olyan képviselő azonban, aki nem tagja a bizottságnak, még meghallgatását sem kérheti. (Kenéz Béla: Egészen világos!) Ez a képviselő ur álláspontja. Arra is hivatkoztam felszólalásomban, hogy még ha nem is jelentem volna meg ezen a tárgyalásom, akkor is a házszabályok 136. §-a alapján oda meghivandó lettem volna, (Kenéz Béla: Ez nem az én dolgom!) mert a Hadikölcsön Károsultak Propagandabizöttsága Írásban bejelentette a kormány tagjainak, — és kezeim között is van, az egyes minister urak válasza, ahol ezt hivatalosan is tudomásul vették, — hogy ennek az érdekképviseletnek szószólója vagyok. Tehát a 136. f; alapján oda meghivandó lettem volna, (Kenéz Béla: Azt már nem!) és meghívható lettem volna. (Élénk felkiáltások jobb felől: Az már egészen más!) Épen ilyen esetekbem clsak természetes, hogy níem kapok meghívást akkor, amikor a házszabályok nekem lehetővé teszik, hogy mint képviselő ott egyébként megjelenjek. Ez csak egészen természetes. Tény az, hogy amikor

1 a népjóléti minister ur előterjesztette az egészen uj szöveget, ahhoz több ízben hözászólt Wolff Károly képviselőtár

r sunk, több ízben kifejtette gondolatait Kállay Tibot képviselőtársam és több izbeni kifejtette gondolatait Neubauer képviselőtársam. Ha nekik alkalmuk volt ebben az ülésben több izben felszólalni, (Kenéz Béla: Bizottsági ta- ! giojk!) nagyon szerény kívánság az, hogy egy olyan házszabály fennállása esetén, amely a legrosszabb esetben vitás, — hanisúlyozom: a! legrosszabb t esetben vitás — egy képviselő meghallgatását kívánja. A képviselő urnák kötelessége lett volna a bizottság előtt feltenni ezt a kérdést, hogy meghallgat-e engem a bizottság, igen vagy níem. A képviselő uri 'azonban elutasította ezt a kérelmeit és> eBziel fojtotta belém a szót. (Meskó Zoltán: Most kijött belőle! — Derültség a jobboldalon,) 72. ülése 1928 május 21-én, hétfőn. 7 Ami a képviseilő urnák azt a megjegyzését illieti, hogy hiatároizatképes volt-e a bizottság vagy sem, kényszerítve vagyok most már! névsorral operálni. (Halljuk! a jobboldalon.) Felolvasom azoknak a képviselő uraknak a névsorát, iakik a szavazás idején bénttartózkodtak az én megállapitáisoim szerimt a teremben. Ezek voltak Kállay Tibor, Neubauer Ferenc, Hegedűs Kálmán, Türy Béla, sokörépátkai Szabó István és Temesváry Imre. Kevéssel aizleilőtt távozott el — ugy tudom— Mámdy Samu' képviselőtársam, és kevéssel ezelőtt* háromnegyed kettőkor távozott el Wolff Károly képviselőtársajm, majd néhány perccel utána Farkias István képviselőtársam. (Kenéz Béla: A képviselő ur nem is Volt a szavazásmái jelen! — Zaj.) Azoknak a képviselőknek sizámia tehát, akik jelen f voltak és szavazásra jogosultak voltak, az én megállapításom szerint: hat volt. (Ellenmondások a jobboldalon. — Kenéz Béla: Dehogy!) Amennyiben még több képviselőt meg tud nevezni a képviselő ur, akkor tényleg fennállt a határozatképesség. (Sándor Pál: Régi botrányos jelenség a pénzügyi bizottságban. —Zaj.) Minden más esetben nekem van igazam és nem én tévedtem, hanem a képviselő ur tévedett. Ha ennek ellenére azt állit ja a képviselő ur, hogy a bizottság határozatképes volt, akkor én teljesen tehetetlen vagyok, legfeljebb méig azt vethetném fel: jelentse ki becsületszavára ezt a képviselő ur, (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Hát még mit nem!) akkor talán beismerné, hogy nekem van igazam (Sándor Pál: Ezt nem fogja megtenni!) és tényleg nem volt határozatképes a bizottság. (Sándor Pál: Ezt nem fogja megtenni, ahogy én Kenézt ismerem!) Én változatlanul fentartom azt az álláspontomat, hogy a képviselő urnák fel kellett volna tennie a kérdést; változatlanul fentartom azt az álláspontomat, hogy a képviselő

1 ur ezzel a házszabályokat megszegte és engem teljesen jogtalanul elütött a szólás jogától. Ami azt illeti, hogy a képviselő ur azt mondotta, hogy én illetéktelenül kritizáltam a pénzügyi bizottság eljárását vagy az ő eljárását, (Kenéz Béla: Nem azt mondottam!) legyen szabad megjegyeznem, hogy habár nem csináltam felszólalásomnak olyan bevezetést, mint a képviselő ur és nem hivatkoztam az elmúlt esztendőkre satöbbi, ugyanolyan joggal, mint ahogy a képviselő ur, kritizálom az egész pénzügyi bizottság működését és a pénzügyi bizottság elnökének működését, mert ehhez száz percentben jogom van. (Meskó Zoltán: Ehhez joga van! — Kenéz Béla: Azt mondottam, hogy a határozatképesség megállapítására illetéktelen! Ezt fentartom!)) Itt a plénumban igenis illetékes vagyok annak kritizálására, hogy határozatképes volt-e a bizottság. Mindezekből kifolyólag a házszabálysértés fennállásának konstatálását kötelességemnek tartom. Ha a többségi párt máskép gondolkozik, csináljon más házszabályokat, de egy bizonyos: akár Kenéz Béla ül a pénzügyi bizottság elnöki székében, akár más, akárki ül a Ház elnöki székében, tény az. hogy a házszabályokat vitás kérdések esetén inkább kiterjesztőleg szokta magyarázni olyan ember, aki mindig az igazságra hivatkozik, és egy olyan nemzet képviselőházában, amely nemzet a maga igazat az igazság elismerésétől várja és amely mindent feltett egy lapra, amelyen ez a szó van: igazság, amely mindent feltett a külpolitikában erre a szóra: igazság, tessék a belpoli-