Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-172

Az országgyűlés képviselőházának 1 vezető és a legtöbb esetben maga az elsőfolyamodásu biró. Ez igy teljesen tarthatatlan, mert elvonja annak a bírónak figyelmét attól az Ítélkezéstől, amelyre pedig neki a figyelmét koncentrálnia kellene. Szeretném, ha az igazságügyminister ur módot találna arra, hogy az igazságügyi költségvetés keretén belül gondoskodnék arról, hogy évről-évre necsak a jegyzők számát szaporítsa, hanem szaporítsa a törvényszéknél és az elsőfolyamodásu bíróságnál is a gépírók számát, akik géppel készítik el a jegyzőkönyveket, mert teljesen tarthatatlan az, ami például a legutóbbi napokban épen velem történt, hogy a törvényszék kénytelen volt az összes iratokat az elsőfolyamodásu bírósághoz visszaküldeni, mert nem tudta elolvasni sem a jegyzőkönyvet, sem a bírói itéleletet, és visszaküldte azzal, hogy tessék érthetően és olvashatóan lemásolni, mert a törvényszék épen a rossz irás miatt nincs abban a helyzetben, hogy az elsőfolyamodásu bíróság ítéletét felülbírálhassa. De arra is bátor vagyok az igen t. igazságügyminister ur figyelmét felhívni — és e tekintetben határozati javaslatot is terjesztek elő,— hogy az 1925 : VIII. te. felhatalmazást adott a minister urnák arra, hogy a munkaügyi bíráskodást rendeletileg szabályozza, illetve a kiadott rendeletet ujabb rendelettel módosíthassa. Szeretném, ha a minister ur ennek az úgynevezett munkaügyi bíráskodásnak rendszerét a házicseNédekre és a házicselédek jogviszonyaiból folyólag felmerülő vitákra is kiterjesztené. Azért hozom ide ezt a kérdést, mert a napokban vált aktuálisa ez a kérdés, különösen a hatásköri bíróság döntése folytán. Nevezetesen a hatásköri bíróság épen az elmúlt héten hozott olyan döntést, hogy a magánszemélyek szolgálatában álló soffőrök, gépkocsivezetők ügye nem tartozik, — hogy ugy mondjam, — a polgári biróság hatáskörébe, hanem közigazgatási eljárás alá tartozik, indokolván ezt azzal, hogy az 1876 : XIII. te. 115. és 116. §-ainak rendelkezése alapján ezekben az ügyekben a közigazgatási hatóság jár el. Nagyon érdekes, ha megnézzük ennek az elavult, 1876-ban hozott XIII. to.-nek 115, 116 és 117. §-ait és megnézzük, hogy tulaj don képen ilyen ügyekben, a házicseléd ügyében, — akik közé, mint mondom, a hatásköri biróság legújabb döntésével a soffőröket is besorozta — melyek azok a hatóságok és eljáró közegek, amelyek ítélkezni vannak hivatva. Ha megnézzük ennek a törvénynek rendelkezéseit, akkor látjuk, hogy olyan hivatalos tényezők kezébe teszi le a bíráskodást, amelyek tulaj donképen már nincsenek is a magyar közigazgatásban. Mert például azt látjuk, hogy a 115. § szerint a bíráskodást a megyékben, kerületekben, a vidéken, a székekben, — tehát székekről, régi erdélyi székekről szól — a kerületi kapitány, vagy hadnagy, vagy dúló végzi. Magam, amikor a törvénynek ezt a szövegét elolvastam, teljesen értetlenül állottam, hogy tulajdonképen ki és mi is az a »dúló«, akire tulaj donképen ezeknek a vitás ügyeknek elintézését a törvény rábizza és minthogy nem kaptam felvilágosítást, kénytelen voltam, a lexikonhoz fordulni és ott a következő nagyon érdekes magyarázatot találtam (olvassa): »Dúló a régi székely székekben — szolgabírói hatáskörrel felruházott tisztviselő.« Az elnevezés onnan ered,« — és ez nagyon jellemző — »hogy az eljárás az adóvégrehajtásoknál, néha az adós vagyonának elpusztítását, szétdulását t vonta maga után.« Amikor tehát ilyen kifejezések vannak a törvény szövegében és amikor ilyen 2. ülése 1928 május 21-én, hétfőn. 3 tisztviselőkre van bizva ezeknek az ügyeknek elintézése, (Fábián Béla: Érdemes volna még egyszer felolvasni, mert bizonyos hasonlóság van!) akkor azt hiszem, megérett ez az ügy és ez a foglalkozási kategória arra, hogy kivonjuk az 1876 : XIII. te. által statuált közigazgatási hatóság hatásköre alól és ezeknek az ügyeknek az elintézését a munkaügyi bíróságra bízzuk. Ezért bátor vagyok a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa): »A Képviselőház utasítja a magyar királyi kormányt, hogy a cseléd, háztartási alkalmazott és gazda közötti jogviszonyt szabályozó 1876: XIII. te. módosítására sürgősen dolgoizzon ki törvényjavaslatot és azt tárgyalás végett még ebben az évben terjessze a, Képviselőház elé.« Röviden összefoglalva ezek az észrevételeim ezzel a javaslattal szemben. Minthogy ugy látom, hogy az a három év, amelyre a minister ur a törvényben, illetőleg a javaslat szerint most felhatalmazást kap, hogy az egyesbiráskodást a törvényszéknél továbbra is fentartsa, megint csak nem lesz elég arra, hogy az. egyesbiráskodást megszüntessük és a társasbirói rendszert végre helyreállítsuk, bizalmatlan vagyok e törvényjavaslat intézkedéseivel és magával a kormánnyal szemben és épen azért ezt a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur óhajt nyilatkozni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Magának az egyesbiráskodásnak kérdésére tett megjegyzésre válaszolva, csak azt vagyok bátor ismételni, amit valahányszor, amikor ez a kérdés tapétára kerül, kijelentek, nevezetesen azt, hogy a törvényszéki eljárásban az egyesbiráskodást véglegesnek, ideálisnak a magam részéről sem tartom; ezt átmenetinek tartottam eddig, átmenetinek tartom ezután is. Hogy mennyire ámenetinek tartom, annak bizonyságául hivatkozom a törvényjavaslat 2. §-ának rendelkezésére, amely részemre azt a felhatalmazást adja, hogy amennyiben az ügyek ellátása terén e három esztendőn belül alkalmasnak találom az időpontot arra, hogy ezt megszüntethessem, ezt rendeletileg is megteszem. Sajnos azonban, ezidőszerint nem vagyok abban a helyzetben, hogy az egyesbiráskodás elejtésével számolhassak. A t. képviselő ur ráimutatott arra, hagy itt az ügyek számának csökkenése be nem állott. Az ügyek számának csökkenése be nem állván, én itt a hármastanácsok visszaállítását nem inaugurálhatom és pedig azért nem, mert ez a személyi kiadásoknak lényeges megnövekedését jelentené, már pedig nekünk költségvetésünkben féltékenyen kell őrködnünk afelett, hogy ezek a személyi kiadások ne emeltessenek, ellenben a dologi és egyéb beruházási kiadások emeltessenek OS £L25 cl különbség, amely a 600 milliós és az 1300 milliós költségvetések között van, ezekből a tételekből áll és nem a személyiekből. Én a helyzet javulását nem ettől várom. Várom a helyzet javulását a gazdasági élet konszolidációjának teljes bekövetkezésétől, várom attól, hogy bizonyos egyéb jogintézmények beállításával a vitás jogesetek száma csökkenni fog. Gondolok itt, igen t. Képviselőház, nagyban a magyar magánjog beterjesztésére, mert ennek definitív és tiszta szabályai olyan útmutatót és vezérfonalat adnak a jogkereső közönség kezébe is, amelyet az a maga