Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-164

Az országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. 85 munkás életkörülményeit. Reggel egy kis híg kávé vagy rántottleves, azzal kitart délig, délben leves, egy kis üres főzelék és kenyér s két-háromszor hetenként egy falatka hus, ez az egész tápláléka. A rosszultáplált, s emellett egész nap fárasztó munkát végző ifjakkal ezt a fizikailag meglehetősen nehéz, szellemileg pedig teljesen elnyomorító katonai drillszerü oktatást végigcsinálni nem való s ne tessék csudálkozni azon, hogy megutálják a levente-intézményt. Ez minden, csak nem sportszerű nevelés. (Gubicza Ferenc : Nem utálják meg !) Van azután ennek a leventézésnek egy másik kinövése, a templombajárás. (Éri Márton: Ez is kinövés 1 Micsoda beszéd ez ? — Zaj a jobboldalon.) Nekem nincs az ellen [kifogásom, ha valaki elmegy a templomba, tőlem imádhatja az Istenét, én igazán szigorú magánügynek tartom mindenkinek a vallását, nem akarok abba is beleavatkozni. Nem a vallás ellen van nekem kifogásom, de engedelmet kérek, a katholikus ifjakra már régebben elrendelték azt, hoay vasárnap templomba kell nekik menniök. Egyetlen pihenőnapján kényszeritik arra, hogy templomba járjon. (Éri Márton : Az is bajH) Nem baj, csak az időt veszik el tőle! Ezeket nem lehet kényszeríteni arra. Nem látják be az urak azt, hogy teljesen céljatévesztett vallásos oktatás az, amely kényszer alatt áll ? Nem látják be az urak, hogy az a gyerek, akit kényszerítenek arra, hogy muszáj neki templomba menni, akit beterelnek oda, mint a juhokat a karámba, nem lesz vallásos, hanem ellenkezőleg hi, tétlen. Arról van szó, hogy az a levente, aki egész héten dolgozott, háromszor egy héten leventegyakorlatot végez, ujabban éjjeli gyakorlatot is, különösen az idősebb évfolyamoknál, s ezt a gyakorlatot fapuskával kell végeznie, amelynek ha nincs is nagy súlya, de mégis nehéz. (Kocsán Károly : Az éjjeli gyakorlat csak mese, hamis beállítás!) Bocsánatot kérek, nem hamis beállítás, mert magam meggyőződtem róla. Ön nem volt ott, ön nem beszélhet róla! (Kocsán Károly : Dehogy nem!) Mondom, eddig a katholikus ifjakat kényszeritették a templomba. Most azután a protestánsoknak is templomba kell menni és előáll a következő groteszk helyzet. (Simon András : Nagyon okosan !) Majd rögtön meglátjuk a gyakorlatban. Reggel korán megy ez a katholikus ifjú. A protestáns templomban, amint tudjuk, 10 óra előtt nem kezdődik az istentisztelet. Azzal, hogy elmennek 10 órakor, a kálvinisták H-kor, az egész délelőtt eltelik a templombajárással. Kezdik a katholikusok, folytatják az evangélikusok, azután a kálvinisták. így telik el az egész délelőtt templombajárással. Délután aztán jön a leventegyakorlat. Annak a szegény gyermeknek, aki egész héten fárad és dolgozik, és akinek azonfelül ezt a lélektelen és szellemtelen katonai drillt kell csinálni, és akit kényszerítenek templomba menni, tessék elképzelni, annak semmi kedve sincs, hogy ilyen helyre menjen. (Simon András :;A templomban nem dolgozik !) Tessék megérteni, az ellen nincs kifogásom, ha azok az ifjak templomba mennek, de a kényszerimádkozás nem imádkozás. (Éri Márton : A gyereket nevelni kell ! — Zaj a jobboldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak állandóan közbeszólni. Malasits Géza : Az urak nagyon jól tudják, hogy mit mondok, csak, ugylátszik, nem akarják megérteni. Ez is időt vesz el ezektől a leventéktől s igy természetesen nincs kedvük hozzá. (Simon András : Beszédének komoly részét már elmondta a képviselő ur Î) Elnök : Simon képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Malasits Géza : Ezzel kapcsolatban fel akarom hivni a minister ur figyelmét arra, hogy ezek a levente-főoktatók rendeleteket gyártanak. Itt a nemzet szine előtt jelentem ki, hogy a rendelet gyakorlati alkalmazása annyit ér, mint a kifúrt mogyoró. Ha azonban egy ilyen rendelet valahogy a nyilvánosságra és olyan kezekbe kerül, amelyekbe nem való, nagyobb baj származhatik belőle. A minister urnák leszek bátor egy ilyen rendeletet elküldeni, amelynek elküldése olyan könnyelműen történt, hogy nemcsak én tudtam megszerezni, hanem más is meg tudta volna szerezni. Méltóztassék figyelmeztetni ezeket az urakat arra, hogy a leventeintézmény nem titkos hadsereg, hanem legális intézménye ennek a magyar államnak, és semmi szükség nincs arra, hogy ezt az intézményt ilyenmódon éppen azok diszkreditálják, akik annak vezetésére hivatottak. Tessék visszaformálni a leventeintézményt annak, aminek indult, egy testnevelésügyi intézménynek. Ne tűrje a minister ur azt, hogy a gyermeket ott minden lélek nélküli katonai drillben neveljék, ne tűrje, hogy olyanmódon bánjanak ezekkel a leventékkel, mint az osztrák-magyar hadseregben az Ersatzreservist-ékkel, a póttartalékosokkal bántak, mert még a rendes rekrutákkal sem bántak ugy, mint ezekkel a fiatalemberekkel. A leventékkel való bánásmódra nézve leszek bátor egy pár dolgot elmondani. Hogy csendőröknek kellett egy helyen a templomban megjelenni, ezt ugyebár már olvasták a képviselő urak. Náraj község templomában az egyik oldalon álltak a legények, a másik oldalon a leventeifjak a kóruson. Ez valakinek nem tetszett, leparancsolták a gyermekeket a kórusról, s kimondták, leventének nem szabad a kórusra menni. Végre is csendőrnek kellett az Isten nagyobb dicsőségére a templomba jönni, hogy leparancsolja őket. Egy másik esetet is elmondhatok egy szegény győri ifjúról. Kisebb levente-csapat futballozott. Játékközben térdrándulást kapott az egyik fiu és március 26-án a pénztári orvosnál jelentkezett. Jelentkezett Bánóczy levente-főorvosnál is, aki 3 heti igazolt pihenőt adott neki. Az igazolványt bemutatta Vécsey százados levente-főoktatónak, aki ezt tudomásul vette. Húsvét hétfőjén történt azután, hogy ez a gyermek bicegve bár, elment társaival együtt megöntözni pajtásnőit. A Munkácsi-utcában meglátta egy leventeoktató rendőr — mert ilyen is van — és a gyermeket minden megkérdezés nélkül, csak azért, mert egyszerű eszével ugy vélte, hogy az a gyermek semmiféle engedélyt nem kapott arra, hogy távohnaradjon a leventegyakorlatról, ugy gondolta, hogy nem kapott erre szabadságot, csak azért, mert nem volt a leventeoktatáson, megfogta mint egy kutyát, bevitte az Őrszobába és összeverte és pofozta. Tessék elképzelni, hogy 14—21 éves városi ifjak között milyen hatása van az ilyen eseteknek a leventeoktatásra. (Éri Márton : A másik felet is meg kellene hallgatni!) Áz előadó ur azt mondta, hogy a leventeoktatás körül panasznak nem szabad elhangoznia. Épen azért, hogy ne legyenek panaszok, kényszerítve vagyok az eseteket idehozni. Kistarcsán pl. a női leventék szombatra, május 5-ére valamilyen ünnepélyt terveztek és annak műsorában a leventecsoportok is felléptek volna, szabadgyakorlatokat kellett volna végezniök. Ennek próbáját április 30-án tartották meg. A próba folyamán a gyermekek valami vörös papirost tépdestek össze és dugdostak tréfából egymás zsebébe. Az egyik asszony meglátta, hogy ezek a gyermekek piros crêpe-papirost dugdosnak, és bejelentette az ott jelenlévő leventeoktatónak. Erre Bognár Ferenc leventeoktató odaugrott az egyik fiúhoz, egy Bedőcs nevühöz és jól arculütötte. Bevezette azután a