Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-164

Az országgyűlés képviselőházának 16'. lehet mondani, hogy ma a hazaszeretettel azonos cselekedet az, ha valaki a kultuszkor mánynak a kultúra támogatására irányuló törekvéseit tettel, szóval ós áldozatkészséggel támogatja. Ez lebegjen a t. Ház előtt is, amikor ezt a kultuszköltségvetést tárgyalás alá veszi, hogy minden fillérrel, amelyet a kultúra oldalán áldoz, egyszersmind az ország jó hírnevét emeli, a belső konszolidációt szolgálja, a földmivelést, az ipart és se kereskedelmet előmozdítja, a népjólétet elősegíti, de bizonyos mértékben még a hadügyet is szolgálja, mert szilárd jellemeket képez ki, testileg és lelkileg erős polgárokat ad a hazának, akik azután adott helyzetben készek és képesek lesznek. azokat az, áldozatokat meghozni, amelyeket a haza tőlük vár. Hiszen nem lehet letagadni, hogy ma nagyok azok az áldozatok, amelyek erre a generációra nehezednek. Nemcsak egy vesztett háborúnak következményeit kell viselnie, hanem a vesztett háborút követték a forradalmak, követte a kommunizmus és a megszállás, úgyhogy valósággal rom és pusztulás képét mutatta az ország. Azonkívül a megszállott területekről ideözönlöttek a tisztviselők és a nyugdíjasok, akiket az állam szintén nem lökhetett el magától, és mindennek tetejében kulturális szempontból még az súlyosbit ja a helyzetet, hogy épen a há-boru előtti éveknek kultúrpolitikája a most már elszakított nemzetiségi vidékekenek kultúráját szolgálta, a megmaradt részek rovására, és igy ennek az igazán sírjából feltápászkodó nemzetnek kétszeres kötelességei vannak a kultúra terén. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez az oka annak, hogy a kultuszköltségvetés most már a második évben is az összes kormányzati ágak közül első helyen van és ez az oka annak, hogy a jövő évben is első helyre kerül a maga számszerű nagy összegével. Csak számszerűen nagy azonban ez az öszszeg, mert ha alaposan megvizsgáljuk ezt a költségvetést, ha részleteibe behatolunk, .akkor azt látjuk, hogy ezeknek a költségeknek legnagyobb része személyi kiadás és nyugdíjteher, igen nagy része dologi kiadás, amely nagyon szűken van méretezve, amint azt a tavalyi költségvetés tárgyalásakor nagyon részletesen kifejtettem s amelyeknek bővebb dotálásával foglalkozni kell. Nagyrészt igénybe veszi az önkormányzati alkalmazottak nyugdíjához és illetményeihez való hozzájárulás, mert hiszen az egyenlőség elvének az felel meg, hogy azok, akik a magyar kultúrában egyforma munkát végeznek, ne kapjanak kevesebb fizetést, mint az állami alkalmazottak, (Ugy van! a jobboldalon.) úgyhogy ezeknek a költségeknek leszámításával alig marad valami arra, amivel a kultúrát fejleszteni, továbbvinni lehet vagyis a beruházásokra és az átmeneti kiadásokra. Ezeket a most elmondottakat egyébként a következő számadatok bizonyítják: A kultusztárca ezidei kiadási előirányzata 142,676.300 pengő kiadás 11.247.600 pengő bevétellel szemben, vagyis a tiszta, a nettokiadás 131,438.700 pengő. Ez az összeg az állami költségvetésnek 16-4%-át teszi ki. Ebből 50,476.276 pengő, azaz 35-37% a személyi járandóság, 13,658.830 pengő vagyis 9-15% a nyugellátás, 41,358.840 pengő, azaz 30-19% az önkormányzati alkalmazottak illetményeihez való hozzájárulás. Vagyis a 142,676.390 pengőből 105,438.940 pengő, azaz 74-71% a személyi járandóság. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a dologi kiadás 24,420.170 pengő, azaz 1911%, ugy a rendkívüli kiadások, még pedig az átmeneti kiadások és a beruházások együtt 9,762.109 pengőt tesznek ki, vagyis 6-18% az, amivel kultúrán'. ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. 77 kat tulaj donképen fejlesztjük és előbbrevisszük. Ha ezt a költségvetést a múlt évi költségvetéssel hasonlítjuk össze, azt látjuk, hogy a rendes kiadási többlet 19,400.000 pengő, az átmeneti 240.000 pengő, a beruházásoké pedig 211.000 pengő. Ebből a költségvetésből 2,918.420 pengőt igényel a központi igazgatás. A központi igazgatás tétele némileg emelkedett a múlt évivel szemben. Ennek az emelkedésnek oka az, hogy a 7000. számú ministerelnöki rendelet szabályozta az illetményeket, ez a többlet ebben az illetményrendezésben leli magyarázatát. Ez a többlet egyébként végigvonul a tárca valamennyi címén, s ez jelentékeny összeget tesz ki, amennyiben az egész tárcánál 8,714.668 pengő, a lakbéreknél 1,700.000 pengő s a tárca nem állami alkalmazottamat pedig 3,700.000 pengő. Amint tehát látjuk, a költségvetés jelentékeny emelkedését ezek a személyi kiadások okozzák. A központi igazgatásban folynak össze a kultuszkormányzat összes szálai. Itt folynak össze az egyházi ügyek, a különféle fokú iskolák, az iskolánkivüli testnevelés, az iskolánkivüli népnevelés, itt folynak össze a tudományos és művészeti irányítás szálai, továbbá itt történik a törvényelőkészités- és végrehajtás, ami nem csekély dolog, ha meggondoljuk azt, hogy a kultuszkormányzat épen az utóbbi időkben rendkívüli termékeny volt a törvényhozás terén: A kultusztminister ur hivatalbalépése óta 18 önálló kulturtörvénnyel gazdagította a magyar törvénytárt. (Élénk éljenzés jobb felől.) Ebben a központi igazgatásban nyernek elintézést a különféle beruházások, amelyeket szükségesnek tartok részletesebben ismertetni. Az 1924/25. évtől 1928/29. évig beruházásokra 79,848.035 pengő fordíttatott. Ebből kisdedóvóépitkezésre 2,179.800, elemi iskolai épitkezésre 33,762.800, mezőgazdasági és iparostanonciskolai épitkezésre 820.000, polgári iskolai, felsőkereskedelmi iskolai és tanitóképzőintézeti építkezésekre 5,492.400, iskolán kivüli népművelésre 1,160.000, testnevelési célokra 580,000, középiskolai célokra 1,489.800, bábaképző intézeti épitkezésekre 746.800, egyetemi építkezésekre 19,022.235, külföldi kollégiumokra, egyetemi internátusokra és ösztöndíjakra 6,798.400, tudományos intézetekre és muzeumokra 4,955.000, művészeti és irodalmi célokra 800.000, állami épületek tatarozására 2 millió pengő. Amint látjuk, ezek rendkivül nagy összegek és ennek a nagy beruházási programmnak végrehajtása rendkivül nagy munkát és felelősséget igényel. Hogy ez mindannyiszor fennakadás nélkül hajtatott végre, az a minister úron es kiváló államtitkárain kivül annak az igazán elsőrangú tisztviselői karnak érdeme, amely a minister urat ebben a nagy munkájában támogaja (Ugy van! Ugy van!) Mint az előző élvekben, ugy a jövő évben is a kultuszkormányzat ugy a szorosabb értelemben vett egyházi célokat, mint a különböző hitfelekezeti iskolákat is jelentékeny összegekkel kívánja támogatni, (Éljenzés.) mégpedig a bevett vallásfelekezetek papjainak illetményeihez az állam 4,060.077 pengővel járul hozzá ezen a címen, az egyéb hozzájárulásolk 3,908.954 pengőt tesznek ki. Ezek az' összegek együttvéve az 1922/23. évben ezekre a célokra fordított 439.780 pengőnek több, mint tizennyolcszorosát teszi ki. A nem állami iskolák, köztük legnagyobbrészt felekezeti iskolák fizetéseihez, nyugdíjaihoz és egyéb dologi természeti költségeihez 38,714.000 pengővel járul