Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-164

Àz országgyűlés képviselőházának 164. haszonleső embereknek, aminek a vége az, hogy egy tisztességes, «szolid kereskedő, aki hajnalban kel fel és késő estig dolgozik, 25 vagy 30 évi munka után kény szeregyezségbe kerül, be kell szüntetnie üzletét és vége az ő exisztenciájának. Azt kérem az igen t. Képviselőháztól és a mélyen t. minister úrtól, ne méltóztassék ezeket a jelenségeket bürokratikus szemmel nézni, — ezt a minister úrról nem is tételezem fel — hanem nézze ezeket a jelenségeket ugy, amint vannak, ugy amint mi nézzük, akik az életben élünk és naponkint tapasztaljuk, hogy ártatlan emberek százai és ezrei hullanak el, akik nem követtek el semmi bűnt, akik hazájuk és családjuk iránt mindig megtették kötelességüket, most pedig mégis ott állanak a nyomor szélén és nem tudnak magukon segiteni. Én tehát azt kérem a mélyen t. kormánytól és a mélyen t. népjóléti minister úrtól, hogy^ a lakásépítkezés dolgába és az üzletbérek kérdésébe is szóljon bele irányitólag és döntőleg és ne engedje meg, hogy ebben az országban a haszonleső, kapzsi, munkanélküli zsebrák elem üljön diadalt az ártatlanokon és becsületeseken. Elnök: Szólásra következik? Fritz Arthur jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Ház! Amiket Bródy Ernő képviselő ur előttem elmondott, sajnos, valamennyien nagyon jól érezzük, valamennyien ismerjük és esztendőkön keresztül hiába hadakoztunk az ellen, hogy ezek az állapotok idáig jussanak el. A legutóbbi időben valóban megindult már a magánosok építkezése, a város is épitett valamennyit, mégis 'azt kell mondani, hogy azzal a rettenetes lakásszükséggel szemben, amely részben a háború, részben pedig egyéb okok következménye, az eddigi építkezések vajmi keveset segitettek. Amikor húszezer lakásra lett volna szükség, ezzel szemben az a két-háromezer, amit időközben épi tettek, egyáltalában nem nyújtott semmiféle enyhülést. Ennek az eredménye az, hogy a magánépitkezés a maga lakásainak árát olyan horribilis magasságban állapította meg, amelyet egy munkás, egy tisztviselő megfizetni nem tud. Azokat a lakásokat, amelyek a magánépitkezés folytán a legutóbbi időben keletkeztek, ma csak ugy lehetne megfizetni, ha egy jól fizetett tisztviselő fizetésének több mint felét, 2

/

3-át áldozná tisztán csak lakbérre, úgyhogy egyéb' kiadásaira, fizetésének már csak egészen töredék része maradna meg. A legújabb statisztikák szerint a budapesti lakosság 9-7%-a még ma is ágyrajáró, a lakásoknak 1%-a pincelakás. Majdnem ezer olyan lakás van, amelyek nem is rendes lakóhelyül szolgálnak, hanem amelyekről már az általános vitában is ugy beszéltek, hogy ólak, bódék és partokba vájt barlangok, úgyhogy a főváros lakosságának igen jelentékeny része emberhez méltatlan helyen lakik, és tudjuk, — hiszen adataink vannak erről is, — hogy a vidéken sem egyhébbek és jobbak az állapotok. Miskolcról, Pécsről és egyéb helyekről is a legszomorúbb eseteket jelentik azoknak, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. A főváros lakosságának négyezreléke pincében, ötezreléke alagsorban, minden tizedik ember hatodvagy többedmagával lakik; a munkásságnak 35-8%-a lakik ötödmagával egyszobás lakásban. Hogy ez mit jelent, — súlyosbítva azzal, ho.gy körülbelül minden negyedik lakás albérleti, erkölcsi és egészségügyi szempontból is, erre azt hiszem kár is több szót vesztegetni, ez mindenki előtt világos, aki valaha is ilyen lakásban megfordult. ütése 1928 május 3-án, csütörtökön. 49 A város nem tud lépést tairtani a lakásszükség enyhítésével a szükségletekkel és így a magánéjpitkezésnek esetlegesen nem is várt fellendülése — hiszen nem akarnak önmaguknak konkurrenciát csinálni — ráadásul olyan hallatlan uzsora-állapotot fog jelenteni, amelynek előjeleit már most az üzletbérek megállapitásánál látjuk. Az volna tehát a kívánságunk, hogy az állam egyrészt azokat a helyiségeket, amelyeket Bródy képviselő ur emiitett és amelyeket hivatalai számára tart elfoglalva s amelyek bérházakban, lakásra alkalmas helyiségekben vannak, szabaditsa fel, legalább saját alkalmazottjai számára építsen és iparkodjék a lakásszükséget a felmondási jog életbelépésével olyan módon rendezni, hogy a magán háztulajdonosok kezében a felmondási jog ne legyen olyan fegyver, amellyel olyan módon lehet visszaélni, mint ahogy ezt az üzletbéreknél egyrészt, másrészt a már felszabadított községekben és városokban láttuk. Amikor törvényes intézkedéseket kérünk ezek ellen az állapotok ellen, akkor nem a jó érzésű háztulajdonosok ellen kivánunk eljárni, de, sajnos, a kapzsiság ellen. A kapzsiság egyes esetei ellen nem lehet azzal érvelni, hogy esetleg a nagyobbik százalék ezektől a hibáktól mentes, mert, sajnos, azokkal szemben, akik a maguk kapzsiságában a helyzettel nem számolnak, illetőleg nagyon is számolnak és azt kihasználni igyekeznek, nem lehet máskép, mint törvényes intézkedésekkel eljárni. Az első feltétel tehát az, hogy az állam iparkodjék az átmeneti időben ugy épiteni, hogy ez az építés bérnivelláló természetű lehessen. Épen ezért javaslom, hogy ennek a rovatnak rendkívüli kiadási beruházási rovatában az állami kislakások építésére kétmillió pengő vétessék fel az előirányzatba. /Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Ház! A tegnapi napon a népjóléti minister ur beszéde kapcsán, amely egy nagy programmnak a vázolása volt, azt az impressziót kellett szereznünk, hogy a t. minister ur heroikus küzdelmet folytat a mának legelevenebb, legégetőbb és legsúlyosabb problémáinak megoldására. Szociálpolitikai, közegészségügyi, gazdasági és morális kérdéskomplexumok tartoznak a minister ur tárcájának ügykörébe. Minden problémának úgyszólván pillére a lakáspolitika, mert hiszen a lakás, az egyénnek háza, élete egész forgásának úgyszólván színhelye, az magában foglalja minden ember számára gazdasági, egészségügyi, morális életének egész tartalmát. Épen ezért nagyon fontos ennél a pontnál a lakásépítés problémájával való beható foglalkozás és az igen t. minister ur figyelmének intenzív odairányulása, hogy a maga nagy nehéz küzdelme során minél több eredményt tudjon produkálni és produkáltatni ezen a téren. Igen t. Ház! Budapest lakásépítési politikája több-kevesebb szerencsével folyt le az utóhbi esztendők során és mi itt a parlamentben és főként a város kommunitásában igyekeztünk minél jobban megközelíteni azt az ideált, hogy lehetőleg Budapesten az itt öszszezsufolt és rettenetes lakásokban élő lakosság olyan emberüeg lehető hajlékokba kerüljön, ahol mégis érzi a szociális gondoskodásnak valami minimális áldását. Többé-kevésbbé sikerült ezt az ideált elérni és mégis azt látjuk, hogy szörnyű lakásviszonyok vannak. Egyre-másra érkeznek hozzám a legkétségbeejtőbb panaszolk, ahol a tömeglakások zsúfolt- ' 8*