Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-171
Az országgyűlés képviselőházának 171. ülése 1928 május 16-án, szerdán. 433 a népjóléti minister ur és olyan módon magyarázta az egyik indítványomat, ami teljesen ellenkezett azzal, amit én az indítványomban céloztam. Minősül ez a házszabálysértés azzal, mert tudnia kellett az elnök urnák, hogy felszólalásaimmal évek óta a hadikölcsönkárosultak óhajait tolmácsolom és hogy a hadikölcsönkárosultak névjegyzékét a kormány tagjainak irásban tegnap előre a kezeihez adtam. Ha azt veszem, hogy a házszabályoknak van egy paragrafusa, a 136. §, amely azt mondja, hogy „a bizottságok valakit meghívhatnak avégből, hogy a tárgyalásuk alatt lévő ügy iránt meghallgathassák", akkor még ezen a jogon is, még ha nem volnék is képviselő, csupán a hadikölcsönkárosulak propagandabizottságának elnöke volnék, még ezen a címen is megtörténhetnék velem az a hallatlan meglepetés, hogy meg-hivnak a bizottsági tárgyalásra (Scitovszky Béla belügy minister; Ez igaz!) a 136. § alapján, azért, hogy meghallgassanak. De hát ugy látszik, tehát kellemetlen volt a jelenlétem. (Scitovszky Béla belügymin ister: Nem!) Minősül az elnök ur elj azzal, hogy a tanácskozást akként vezette, hogy a bizottság tagjai 3-szor, 4-szer szólhattak hozzá ugyanahhoz a kérdéshez, a tanácskozást akként vezette, hogy az bizalmas pourparler-vá süllyedt le; ellenben ugy látszik, hogy kizárólagosan csak patentirózott hazafiaknak, csak az egységespárt tagjainak lehetett szólani. (Mozgás a jobboldalon. — Kuna P. András: Ez már gyanusitás!) Nem akarom, t. Képviselőház feltételezni, hogy az elnök ur azzal, hogy engem a szótól elütött, azt akarta elérni, hogy magukra maradjanak a képviselő urak ennél ai tanácskozásnál; de hiszen tudom, hogy kik voltak jelen és hogy hatan maradtak ott azután, amikor én eltávoztam. Ellenben értem az elnök ur házszabályellenes eljárását, mert hiszen, ha szavazásra tette volna fel a kérdést, hogy meghallgat-e engem a bizottság, valaki nagyon könnyen felvethette volna a határozatképtelenség kérdését és akkor bebizonyult volna az, amit én állítok, hogy határozatképtelen bizottság tárgyalta le a hadikölcsönkérdésre vonatkozó paragrafust. Nem akarom azonban azt hinni, ami délelőtt óta folytonfolyvást kisért az agyamban, hogy mivel a t. képviselő ur Szolnok városának képviselője, én pedig itt Szolnok városáról az elmúlt napokban több izben felszólaltam és a szolnoki főispán ténykedését kegyetlen kritikával kisértem, talán ebből kifolyólag- (Kuna P. András: Kémeket lát!), — bár ezt nem akarom hinni, — de ugy látszik, hogy ebből kifolyólag helyezkedett arra az álláspontra, hogy más a házszabály egy ilyen képviselő számára és megint más a házszabály egy amolyan képviselő számára. (Kuna P. András: Kémeket lát!) A képviselő ur ezzel a ténykedésével mindenesetre bevonult azoknak az egész Európában kevésszámú bizottsági vagy házelnökök sorába, akik utólag bebizonyították azt, hogy arra az állásra, amelyre a közbizalom folytán emeltettek, nem méltók, nem méltók az egyéni tulajdonságaiknál foígva (Zaj és ellentmondások jobb felől. — Kuna P. András: Kenéz Béla ennél sokkal udvariasabb!), mert nem tudnak a pártatlanság magaslatára emelkedni. (Kuna P. András: Az ilyen gyanusitás megint mire való 1 ?!) Megint egy szolnokmegyei képviselő beszél. (Kuna P. András: De nem a gyűlölet indit!) Az én felszólalásaimat a szolnokmegyei képviselők kórusban kisérik, ehhez már hozzá vagyok szokva, ez azonban nem fogr visszatartani attól, hogy a belügyminister ur múltkori felszólalásával kapcsolatban majd még egyszer rövidesen Szollnok városáról és Szolnok vármegyéről itt a képviselőház termében behatóbban beszélgessünk. Én kötelességemnek tartottam, hogy ezt az esetet itt szóvá tegyem, mert el kell dönteni ezt a kérdést vagy jobbra, vagy balra, a további miheztartás céljából; el kell dönteni vagy majd az uj házszabályok ügyesebb megfogalmazásával, vagy pedig más módon, egy házhatározattal, csak az nem lehetséges, hogy az elnök a házszabályoktól eltérően egy a bizottságban megjelenő országgyűlési képviselőt a felszólalástól jogtalanul elüssön. Elnök: A képviselő ur felszólalására nézve mindenekelőtt megjegyzem, hogy azért a kitételéért, amely szerint a bizottság elnökévé választott képviselőtársunk méltatlan erre az állásra, rendreutasito'm. (Helyeslés jobbfelől és a közéven.) Minthogy pedig az elhangzott felszólalás nem a Ház plénumában, hanem a Ház egyik bizottságában történtekre vonatkozik, nem érzem magamat hivatottnak, hogy arrla reflektáljak, hanem meg vagyok győződve arról, hogy az illető bizottság elnöke egyik legközelebbi ülésünket fel fogja használni alkalmul arra. hogy Szilágyi képviselő ur felszólalására válaszoljon. (Uau van! — jobbfelől.) Most pedig áttérünk az interpellációkra. Az első interpelláló Györki Imre képviselő ur. Kérem az interpelláció felolvasását! Perlaki György jegyző (olvassa): „Interpelláció a belügyminister! úrhoz. Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy Budapesten „Rendőrségi Lapok címen egy lap jelenik meg Lukács Etrak szerkesztésében és kiadásában, amelynek érdekében előfizetést gyűjtők járnak a kereskedők, iparosok és vállalkozóknál és azokat felszólítják az előfizetésre ? Az előfizetésre való felhívás olyan körülmények között történik, hogy a visszautasításból nevezettek rájuk háramló káros következményeikre gon dolhatnak. A lap ügynökei különösen a vidéken járják sorra ia falvakat és a hatóságok nevével megfélemlíthető közönségtől előfizetési díjakat szednek be, azonban az előfizetők még a lapot sem kapják meg, miután rendes időközökben meg seim jelenik és csak abból a célból tartják fenn, hogy jogosulatlan előfizetési díjakat szedjenek be. Miután a lap nyilvánvalóan sem a rendőrség, sem a rendőrlegénység, sem a közrendészet éndekeit nem szolgálja, hajlandó-e a belügyminister ur megfelelő intézkedéseket tenni a további visszaélések meggátlásáraf Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! A most lefolyt költségvetési vita során nagyon sok szó hangzott el, amelyben szóvátették azi egyes felszólaló képviselőtársaink az egyes állampolgárokra nehezedő adóterheket. Ezek mellett az adóterhek mellett azonban szóvá kell tenni azokat az egyéb terheket is, amelyek az állampolgárokat sújtják különösen azokkal az úgynevezett társadalmi akciókkal, amelyek különféle időkben, de rendszeresen visszatérnek és az egyes állampolgárokat rendszeresen sújtják. Nem akarok most erre részletesen kitérni és nem akarok másra utalni, mint a mentőplakát akcióra, amely a népjóléti ministerium égisze alatt indult meg, s amellyel megint végigházalták az egész ország összes intézmé-
