Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-171
Àz országgyűlés képviselőházának 1 Bemutatom a t. Háznak Budapest székesfőváros polgármesterének levelét, melyben folyó évi május hó 20-án délelőtt 11 órakor a Ludovika Akadémia előtt a Névtejen Hősök szobránál tartandó emlékünnepélyre a Képviselőház tagjait meghívja. Javaslom, hogy az ünnepélyen a Ház képviseltesse magát s erre Czettler Jenő alelnök urat kérje fel. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Egyúttal felhatalmazást kérek a t. Háztól, hogy az ünnepély alkalmából a szobor talapzatára a Házat képviselő alelnök ur koszorut helyezhessen. Méltóztatnak a felhatalmazást megadni? (Igen!) A Ház a felhatalmazást megadja. , Most pedig javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését folyó évi május hó 21-én, hétfőn délelőtt 10 órakor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a polgári ügyekben a törvényszéki egyesbíráskodás hatályának meghosszabbításáról; 2. az 1928/29. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az elnöki napirendi javaslathoz Szilágyi Lajos képviselő ur kért szót. Szilágyi Lajos: T. Ház! Az elnöki napirendi inditványt — első pontját illetőleg — elfogadom. Második pontjára azonban elleninditványt teszek és óva intem a Képviselőházat attól, hogy napirendre tűzze a pénzügyi bizottság által a mai napon letárgyalt appropriációs törvényjavaslatot, mielőtt a kormány százszorosan megfontolás tárgyává tenné, s a megfontolt tanácskozások le nem bonyolittatnak. Őszintén sajnálom, hogy a pénzügyi bizottság olyan csekély érdeklődést tanúsított az appropriációs törvényjavaslattal szemben, hogy az elejétől végig határozatképtelen 'bizioittság előtt tárgyaltatott le. Mivel a múltkor 1 egy képviselő nem sajnálta a fáradságot abban a tekintetben, hoigy kétségbevonja ide vonatkozó megállapításaimat, most tehát jegyeztem még azt is, minden szakasznál, hogy hány képviselő van jelen és igy pontosan tudom, hogy aimlkor a hadikölcsönkárosultak érdekeiről volt szó, akkor hat képviselő volt jelen, a ministereken és elnökön kivül. Én, aki a pénzügyi bizottságnak tagtia nem vqltam, a házszabályokadta jogomnál fogva ott megjelentem 1 , indítványokat tettem; az elnök: a házszabályok alapján feltette a kérdést, hogy meghallgat-e engem a bizottság vagy nem. A bizottság ugy határozott, hogy igen és ennek alapján én: elő is terjeszthettem mondanivalóimat. Később, amikor újból szót kértem 1 , a bizottság elnöke megtagadta azt a kérelmemet, hogy feltegye a kérdést a bizottságnak az én meghallgatásomra vonatkozólag. Ebbení én házszabálysértést látok és ezért már ott jeleztem is, hogy az elnöki jognak ilyetén gyakorlása miatt tiltakoznom kell és majd a házszabályok 205. §-ának c) pontja alapján a napirend megállapítása után e tárgyban újból felszólalok. Ha a dolog egyszerű házszabálykérdéssel el volna intézve, a házszabályok ilyen alkalmazására a többség egészen bizonyosan 1 megfogja adni az elnökségnek a felmentést s azután a Képviselőház e felett napirendre tér és egészen bizonyosan megy minden a régi rendjén. A hadikölcsön kérdésben azonban a pénzügyL bizottságban ma a következő különös eset KEPVTSELÖHÄZT TTAPLÖ. *ïï. r l. ülése 1Ù28 május 16-án, szerdán. 429 történt, Előttünk feküdt az appropriápiósi javaslat, amely szerint a kormány csak azokat kívánja anyagi támogatásban részesiteni, akiknek legalább 10.000 korona értékű hadikölesönjegyzésük van és akik e kötvényeket ma is biitokukban tartják, birtokolják. A kormánynak e javaslata ellen a tárgyalások folyamán több felszólalás hangzott el és a kormánypárt részéről is többen ellene szólaltak fel. Én is felszólaltam és vitattam azt az. egyszerű tételt, hogy azok a hadikölcsönkárosultak, akik 10.000 koronánál kisebb hadikölcsön összeget jegyeztek, szegényebbek és jobban rá vannak szorulva arra az anyagi támogatásra, amelyet a költségvetésnél 6 millió pengőben állapítottunk meg. Ezt az állításomat senki kétségbe nem vonta, egyetlen felszólaló nem helyezkedett, vagy nem mert helyezkedni arra az álláspontra, hogy a 10.000 koronánál nagyobb összeget jegyzők inkább érdemesek támogatásra, mint a 10.000 koronánál kevesebbet jegyzők. Azt szolkták mondani: „meg nem támadtatván, elfogadtatik". Ez az álláspont tehát meg nem támadtatván, kellene, hogy a törvényjavaslatban visszatükröztetve lett légyen. Másik álláspontom az volt, hogy nem szabad kivánni, hogy a hadikölcsönkötvénytulajdonos, aki anyagi támogatást kér, a kötvény birtoklását feltétlenül igazolja, nem szabad követelni, hogy csak akkor támogassa őt az állam, ha fel is tudja mutatni a hadikölcsönkötvényt. Azt mondtam, hogy sokkal szegényebb az az ember, aki odáig sülyedt a nyomorban és nélkülözésben, hogy még ilyen mai árfolyamon is, ilyen csekély összegért eladta a hadikölcsönkötvényét. Ez megint olyan állitásom volt, amellyel szemben senki nem állította az ellenkezőjét. Senki nem mondta azt, hogy jobban rá van szorulva a támogatásra az, akinek megvan a hadikölcsön kötvénye, mint akinek nincs meg a hadikölcsönkötvénye. Megint azt mondóim: egy álláspont meg nem támadtatván, elfogadtatott, így szokták mondani a törvényhozásban. Kellene, hogy az a törvényjavaslat, amely most a plénum elé kerül, ezt a meg nem támadott álláspontot tükröztesse vissza. (Scitovszky Béla belügy minister: Furcsa logika!) És akkor mi történik az utolsó pillanatban'? Minek utána letárgyalta a határozathozatalra nem is jogosított, házszabályszerüen erre nem is képes bizottság ezeket a javaslatokat^ azután hirtelen és meglepőleg a népjóléti minister ur felfordítja az egész javaslatot és egy vadonatúj javaslattal jön elénk, amelyet tetszetős formában ad be, olyan bevezetéssel, mintha hono>i'álni akarta volna felszólalásomat, és a végén kisült, hogy olyan javaslatot hozott, és azután ávollétünkben olyan javaslat emelkedett határozattá (Scitovszky Béla belügy minister: A képviselő ur távollétében, mert elment! Minek !:öbbesiszámban beszélni!), amely javaslatnak lényege az, hogy az első félesztendőben — tetlát július 1-étől számítva december 31-éig — nem kaphat semminemű anyagi támogatást senki, akinek legalább 10.000 korona hadikölcsönkötvény jegyzése nincs és nem kaphat támogatást az, aki nem tudja felmutatni a hadikölcsönkötvényt. Egy félesztendő múlva köteles a népjóléti minister ír jelenteni az országgyűlésnek az eredményt, és egy félesztendő múlva jogosítva van a kormány eltérni ezektől a határozmányoktól és tágítani ezeket a határozmányokat, természetszerűen csak a hadikölesön-karosultak javára. így mondja a határozat. 60
