Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-171

402 Az országgyűlés képviselőházának leges hivatalaink, mert nem szükséges, hogy ebben az irányban ezeknek a hivatali teendőknek elvégzésére itt valami külön nagy apparátus állíttassák fel, amelynek részletezésében látja az ember, hogy biztositásügyi fogalmazókra, biztositásügyi segédtitkárra, főigazgatóra* igazgatóra, biztositásügyi főtanácsosra van szükség. Mélyen t. minister ur, ezekre semmi szükség nincs, az ön ministeri tanácsosai és ügyosztályai nagyszerűen elvégezhetik ezeket a dolgokat és ez nem is jelent külön megterhelést. Ellenben ia legélénkebb felügyelet kell arra nézve, hogy ezek a biztositási üzletek a lakosság érdekében és a lakosság érdekének megfelelően köttessenek. Méltóztatik tudni, hogy a biztositási ágazatban hányféle visszaélés történik. Ott vannak a biztositási kötvényeknek nyomtatott feltételei, amelyeket annak idején, amikor biztosítja magát, nem is olvassa el a fél, el sem igazodik benne, benne csak az a tudat van, hogy pénzt fog kapni a kötvényért, ha eléri azt az időt, amelyre biztosítja magát. Méltóztassék megnézni, ezek lukrativ vállalatok, és itt aztán nincs különbség a belföld és a külföld^ között. A biztositási üzlet lukrativ üzlet. Méltóztassék megnézni, mint emelkednek tehermentes palotasoraik. Itt van például egy külföldi biztosítóintézet, mely az utóbbi évek alatt nyolc házat vett Budapesten. (Bródy Ernő: Külföldi?) Külföldi. És ez az intézet azt mondja, hogy^ a rég lejárt kötvényeket, amelyeknek ellenértékét aranyban kapta meg, nem fizeti, nem valorizálja. (Fábián Béla: Még a tisztviselők nyugdiját sem fizeti ) Szegény emberek ezrével vannak az országban, akiknek lejárt, teljes aranyértékben befizetett biztosítási kötvényeiért nem fizetnek egy fillért sem. Ez valóban mégis csak arra vall, hogy Sándor Pál t. barátunknak van igaza, hogy a minister urnák az ilyenek iránt nincs érző szive. (U.QJJ van! a szélsőbaioldalon. — Fábián Béla: A minister urnák még volna szive, de a ministerium lebeszéli. — Rothenstein Mór: Nincs érzéke!) Engedelmet kérek, ezek olyan jelenségek, amelyekkel feltétlenül mélyebben kellene foglalkoznia a ministeriumnak, mert ez egy furcsaság. Megértem azt, hogy az állam azt mondja: nem tudok valorizálni és nem tudok fizetni, de nem értem meg azt, hogy a biztositási magánvállalkozás, amelynek ott van, és ki is mutatjuk, tartalékaiban, látható nagy ingatlan vagyonában a mi pénzünk, amelyet odafizetttünk neki és amelyet ő lukrativ módon még kamatra is kiad, és mégsem valorizálja a szegény emberek kötvényeit, amelyeket az ő ügynöki hálózata utján húsz évvel ezelőtt kötött ügyletek alapján befizettek, a háború előtt már lejárt és kifizetett, aranyban letörlesztett biztositási díjakkal. Erre nem lehet azt mondani, hogy ezeket is mentesítem, mert akkor nem lesz nyugalom ebben az országban és akkor hiába hivatkozik a minister ur a szociális érzékére és érzésére, mert ezek a tömegek ezt nem tudják felfogni, és semmiféle elmélettel eligazítani nem lehet azt és semmiféle nemzetgazdasági, vagy statisztikai tétellel eligazítani nem lehet azt, hogy fizettem 10.000 aranykoronát X. Y. biztosítóintézetnek, megkapta a pénzemet, megvan a pénzem, itt van ragyogó palotákban, itt van trezorokban, kötvényekben, készpénzben, tartalékokban és az intézet igazgatói és vezérigazgatói mégis mosolyogva mondhassák páholyból: hja, engem az állam megvéd, nem tartozom ezt most kifizetni. Engedelmet kérek, ezek igen sikamlós határok, ezek azok a határok, amelyekre, ha már van felügyelet, ki kellene terjeszkednie a felügyeletnek és meg kellene óvnia a lakosságot 171. ülése 1928 május 16-án, szerdán. attól, hogy ne kapja meg a maga pénzét; másrészt pedig ezeket az elburjánzott és más gazdasági területekre tévedt intézeteket megfelelően meg kellene rendszabályozni. (Fábián, Béla: Azt is jó volna megtudni, hova tették papírjaikat!) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem,) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Ház! Igen t. képviselőtársam két kérdést vetett fel. Azt hiszem, a házszabályokhoz alkalmazkodom, amikor olyan kérdéssel, amelyet a Ház már egyszer letárgyalt és törvényerőre emelt, — értem EL

f valorizáció kérdését — nem foglalkozom. Másik kérdése az, hogyan ellenőrizzük a biztosítóintézeteket és itt bizonyos aggályai vannak igen t. képviselőtársamnak abban a tekintetben, hogy ők várják ezt a felügyeletet és ennek alapján mintegy bizonyos érdekközösség fejlődik ki — legalább is igy értettem t. képviselőtársam szavaiból — a felügyeleti hatóság és a biztosítóintézetek között. A helyzet az, hogy annak idején, amikor a felügyeleti hatóságot szervezték, ugy kontemplálták — s így van ez még ma is a költségvetésbe felvéve — hogy ezt a felügyeleti hatóságot nem a biztositóintézetek, hanem voltaképen a biztositottak dotálják. A magam részéről is érzem, hogy ebben van bizonyos anomália és ezzel a kérdéssel foglalkozni is kívánok a következő költségvetésekben. Arra azonban rá kell mutatnom, hogy a felügyeleti hatóság a legérdektelenebbül teljesiti kötelességét s azt hiszem, ezt el fogja ismerni igen t. képviselőtársam is, ha bele fog mélyedni a kérdésbe és különösen ha tudni fogja, — bizonyára van róla tudomása — hogy a biztositási szaktanácsot is átszerveztem, s épen a biztositottak nagy rétegeivel egészítettem ki, hogy minden biztosítási ágnak legyen ott megfelelő képviselője. Eddig sem volt ugyan panaszra ok, de meg vagyok róla győződve, hogy a jövőben ez az intézmény a legteljesebb mértékben meg . fog felelni annak a hivatásnak, amelyet a képviselő ur is kivánt és amelyet mindannyian kii vánunk. Mert itt csak egy cél lehet előttünk: örömmel kell lánunk a biztosítóintézeteknek az ország gazdasági érdekeivel összhangban álló működését s meg kell akadályoznunk minden olyan ténykedést, amely ezzel ellentétben van. Nekem nincs okom arra, hogy ma bármely intézettel szemben panasszal éljek és nem volnék objektív, ha ezt mindjárt le nem szögez ném. Ami pedig a külföldi tőkét illeti, — igen t. képviselőtársam ezt a kérdést is felvetette — nem lehet az egyik oldalon kérni a külföldi tőkét, a másik oldalon pedig erős kritika alá venni. A külföldi tőke mozgékony; odamegy, ahol megfelelő elhelyezkedést talál. A külföldi tőkének iránya a nemzetközi piac. Nekünk kell törekednünk, hogy olyan feltételeket teremtsünk, amely feltételek mellett idejön a külföldi tőke, s nem érdektelen, hogy épen maga a külföldi tőke keresi olyan organizáció megteremtését, amely jobb feltételeket tesz lehetővé. Ne szemrehányást intézzünk a külföldi tőke felé, hanem köszönjük meg, hogy támogatnak, és biztos vagyok arról, hogy bizva a nemzet erejében, a jövőben is támogatni fognak. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a 7. rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Következik a 8. rovat.