Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-171
S98 Az országgyűlés képviselőházának 171. ülése 1928 május 16-án, szerdán. jönnek, akkor nem mondaná ezt a minister ur. Én csak egy érző ember vagyok, nem vagyok mérges, velem nagyon nyugodtan lehet a kérdéseket elintézni. En csak egyre kérem a minister urat: legyen kegyes ezeket a panaszokat figyelembe venni. Én az alaptalan panaszokat sohasem pártolom, csak az alapos panaszoknak vagyok a szószólója. Én semmiféle konjunkturális, hiába való, üres, fecsegő jelszavas szólamokat nem pártolok. En csak azt kérem a mélyen t. minister úrtól, hogy ahol alapos, objektiv a panasz, ahol igaz a jajkiáltás, ott méltóztassék az esetet megvizsgálni és méltóztassék revideálni. Hiszen a minister urban is megvan erre a törekvés és megvan az érzés az emberek iránt. A minister urban nagy szociális érzés van, amit méltóztatott kifejezésre juttatni például abban, amit a közegészségügy dolgáról mondott, hogy tudniillik profilaxis kell és preveniálni kell. Örömmel látom, a t. minister ur a népjóléti minister urnák segítségére siet ebben a dologban. De méltóztassék elhinni, ma nem a betegeknek kell à profilaxis, hanem az egészségeseknek, az életképeseknek. Ezeknek kell visszaadni az életerejét, az életkedvét, mert itten mindenki elpusztul és tönkremegy abban a dzsungelben, amelyben ma élünk, amelyben a terhek egymásmellé rakódnak, s amelyből nem látják az emberek a kivezető utat. Higyje el a minister ur, hogy a kereskedő és az iparos akkor a legboldogabb, ha panasz nélkül teljesítheti kötelességeit az államban szemben. Itt azonban ázt látjuk, hogy az állam velük szemben csak igényeket, olyan követeléseket támaszt, amelyeknek ők nem tudnak eleget tenni. Bürokratákká akarja őket tenni maga az állam, amikor kívánja ezeknek az embereknek folytonos kontrolálását. Elég példát hozott már fel Fábián Béla t. képviselőtársam. Az én tarsolyomban is van szintén egy csomó olyan példa, amelyekből láthatja a minister ur, hogy nem üres szavakról és üres panaszkodásokról, hanem komoly és alapos panaszokról van szó. Nagyon kérem a t. minister urat, hogy ezeket az uj kereseti és jövedelem adókivetéseket az egész országban méltóztassék revizió alá venni. Méltóztassék elhinni, hogyha ezt a gesztust mutatja a minister ur a polgársággal szemben, ez többet ér minden beszédnél, minden nagy gazdasági koncepciónál, minden nagy elméleti fejtegetésnél, mert a való életbe nyúl bele egy megfelelő rendszabállyal. Nagyon kérem ismételten a minister urat, hogy ezt a revideálást elrendelni méltóztassék. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik*? Fitz Arthur jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni! Bud János pénzügyminister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, azokra a kérdésekre, amelyek^ ennél a rovatnál szóbakerültek, a választ beszédemben már jórészt megadtam. Ami különösen az adminisztrációt illeti, — amely téren a magam részéről mindig arra törekedtem, hogy megnyugvás legyen — azt hiszem,, ha talán ilyen t éles megvilágításban is állítják be at. ellenzéki képviselő urak a dolgot, mégis maguk sem fogják tagadni azt, hogy az utolsó években tényleg nagyon sok történt abban az irányban, hogy erősebb összhang fejlődjék ki az adminisztráció és az élet között. Fábián, Béla t. képviselőtársam szóvátette a jövedelemadó kivetésének kérdését. Ma nem vagyok az összes adatok birtokában, mert hiszen nem tudtam, hogy ez a kérdés konkrét formában felvetődik, annyit azonban mondhatok, — hogy a vidékről túlnyomórészt azt a jelentést kaptam, legalább eddig, hogy a jövedelemadó-kivetések alatta maradtak a tavalyi kivetéseknek. Mert tegyünk különbséget: van kivetés és van végleges adómegállapitás, ahol — amint méltóztatnak tudni — az arra illetékes szervek a fél bevonásával alapítják meg az adó mértékét. Ami Budapestet illeti, abban kétségtelenül igaza van az igen t. képviselőtársamnak, hogy bizonyos emeléssel állunk szemben. Csak azt nem értem, — lehet, hogy félreértettem — hogy a képviselő ur ugy állította be a dolgot, hogy 30%-os emelés történt. (Fábián Béla: Vannak esetek. — Zaj.) Méltóztassanak nyugodtan lenni, azt hiszem, meg is lesznek elégedve válaszommal. A helyzet tényleg az, hogy 17%-os emelés történt a jövedelemadó-kivetéseknél és 11%-os emelés a vagyonadó-kivetéseknél. Először talán a vagyonadóról beszélek, mert igy tisztább képet nyerünk. A vagyonadóalapnál a 430 milliót kitevő emelkedésbőr tisztán a házbirtokra 400 millió esik. Engedelmet kérek, legyünk ebben a tekintetben teljesen tárgyilagosak: ebben az évben többszöri házbéremelés történt, és kétségtelen, hogy egyetlenegy vagyon van, amely teljesen átyalorizálódott, és ez tulajdonképen a házbirtok. Semmiféle más vagyonra nézve ezt állítani nem tudom. Nem áll ez sem a földbirtokra, — amit a praxisból is tudnak igen t. képviselőtársaim — sem az ipari vállalatok túlnyomó részére, bár ezeknél is vannak esetek, amelyekben a békebeli vagyon teljesen átmentetett. Kérdem, vájjon méltányos és helyes volna-e, hogy épen a házzal szemben legyek engedékeny, ahol teljesen átvalorizálódott a vagyon 1 ? Ez ellen a megállapításom ellen, azt hiszem, nem méltóztatnak tiltakozni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az idegzetem kissé gyengébb, semhogy minden közbeszólásra reflektálni tudnék. A helyzet az, hogy — amint méltóztatnak látni, — tényleg 430 millióval emelkedett a vagyonadó alapja — maga az adótétel minimális — és ebből az emelkedésből 400 millió a házra esik. Nem lehet tehát azt állitani, hogy itt valami nagy és égbekiáltó igazságtalanság történt volna. (Fábián Béla: Nem is állítottam!) Ebből következik a kérdés második része, és pedig az, hogy a házbirtokból származó jövedelemnél 31 millióval emelkedett az adóalap, ami egészen természetes következménye a házbéremelésnek. A 78 milliót kitevő jövedtelemadóalap-emelkedésből, a többi a vállalatokra esik. Végeredményben meg kell állapitanunk, hogy a múlt évről szóló mérlegek kedvező alakulást mutattak, ami természetesen az adókivetésnél is kifejezésre jutott. Azt hiszem, hogy igen t. képviselőtársaim ez ellen sem tesznek észrevételt és ezt is helyesnek és méltányosnak találják. Itt van azután a kereseti adóalap, amelyet kifogásolnak. Ami Bródy t. képviselőtársr felszólalását illeti, méltóztassék elhinni, hogy én épen olyan érző szívvel vagyok a kereskedelem helyzete iránt, mint bármely más foglalkozási ág helyzete iránt. (Sándor Pál: Senki iránt sincs érző szívvel! Nincs is szive! Kőből van a szive!) T. képviselőtársam nem is tudja, milyen rossz időben jött be a Házba, mert hiszen az ellenzék részéről épen az ellenkezőjét állapította meg két vagy öt perccel ezelőtt