Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-170

37Ö Àz országgyűlés hépviselSházánah ügyminister urat tárcája költségvetésének tárgyalása során az állami altiszti karnak szomorú anyagi helyzetére figyelmeztetem- Tényleg az a helyzet, hogy ma már nem lehet tudni azt, hogy voltaképen miből is élnek az állami altisztek. (Esztergályos János : Még tökre sem kerül, tisztelt képviselőtársam ! — Krisztián Imre: Tévedés!) Talány és kérdőjel, hogy azokból az összegekből, amelyek itt az állami költségvetésekben az altisztek iárandóságaiként szerepelnek, miként lehet megélni még nőtlen embereknek is; annál inkább talány és annál inkább kérdőjel, hogy miként lehet ebből megélni családoknak, miként lehet ebből gyermekeket nevelni, ruházni élelmezni. Abban a kitüntető szerencsében részesültem, hogy az állami és egyéb közszolgálati altisztek országos nyugdíj pótló egyesületének bizonyos kívánságait tolmácsolhatom. Azok nevében és az ő kivánságaik összeállitásaképen kérem a pénzügy minister urat elsősorban arra, hogy méltóztassék az állami altiszteknél is bizonyos létminimumot megállapittatni, ugy, amint a székesfőváros — igen jó példát adva az államnak — az altisztek számára már évekkel ezelőtt megállapított bizonyos létminimumot. Itt tehát egy járt út, egy kipróbált út van ; egy másik közület, egy törvényhatóság, a székesfőváros ezt már megcselekedte. Ez igen jó és követendő példa, egyben lecke is az államnak, amelynek elsőnek kelle t volna lennie ezen a téren. Kérik tehát az állami altisztek, hogy számukra létminimum állapíttassák meg. Kérik továbbá az altisztek, hogy a családi pótlék folyósítása ne szüntettessék be akkor, amikor a gyermek a 16 éves életkort eléri, hanem a családi pótlékot élvezzék a szülők tovább, egészen addig, mig a gyermek legalább a 20 éves életkort eléri. Nem tudom, hogy ki volt az a magasrangu pénzügyministeri tisztviselő, és melyik világban mozog, jár, él az, aki azt hiszi, hogy amikor a gyermek a 16 éves életkort eléri, akkor megszűnik reá az atyának kiadása. ( Jánossy Gábor : Akkor kezdődik !) Éppen ellenkezőleg, 16 éves korában kerül a flu legtöbbe az apának ! (Ügy van ! jobbfelől.) Hivatkozom mindazokra a képviselőtársaimra, akiknek gyermekeik vannak. Én a magam tapasztalatából tudom, hogy mesebeszéd az, hogy a gyermek kicsiny korában kerül többe, J6 éves korában pedig kevesebbe. Éppen ellenkezőleg van ez ; az állami altiszteknél is az a tényleg fennálló helyzet, hogy az apa még sokat költ a 16 éves gyermekre, tehát okvetlenül jogos, méltányos és igazságos az állami altiszteknek az a tiszteletteljes kérelme, hogy az állam a családi pótlékot a gyermek után egészen a 20 éves életkorig folyósittassa. A lakbérkérdés tekintetében az állami altiszteknek a lehető legszerényebb kérelmük van A legkisebb lakás : egy szoba-konyha. Ennél kisebb lakást nem lehet elképzelni, mert lehetetlen megkövetelni az altiszttől, hogy ugyanabban a szobában főzzön, ugyanabban a szobában tartsa a takaréktűzhelyen amelyben lakik. A minimális lakás tehát : egy szoba és konyha. Ha pedig az ilyen minimális lakások lakbérét kutatom és nézem, akkor meg kell állapitanom, hogy az állami altisztek egy szoba-konyhás lakást nem tudnak bérelni abból a lakáspénzből, melyet a költségvetés számukra megállapít. Egészen jogos, egészen méltányos, egészen igazságos tehát az állami altiszteknek az a kérése, hogy az ő minimális lakáspénzük az egy szoba-konyhás lakások mai bérének megfelelően aráayitva legyen. A ruhailletmények kérdésében, a természetbeni ruhakiutalás kérdésében az altisztek hivatkoznak arra, hogy 1871 óta az ő kinevezési okmányaikban fel van tüntetve, mint illetmény, a 170. ülése 1928 május 15-én, kedden. ruhakiutalás az altisztek igen sok kategóriájánál. Ezt 1923-ban teljesen beszüntették, s az utóbbi Időben csupán egyes hivataloknál egyeseknek különös kegyképen utalnak ki egyenruhát. Ez a különleges elbírálás, ez a kiválogatás altisztek és altisztek között azt eredményezte, hogy ez a pár kivétel-statuálás még nagyobb visszatetszést szült, mintha senki sem kapna természetben ruhát. Ebből megint nem következik az, hogy a pénzügy minister ur beszédemnek ezt a részét félremagyarázza vagy félreértse és olyanképen állítsa oda, hogy most már majd senkinek sem ad természetben ruhát, mert ez visszatetszést szülne, hanem épen ellenkezőleg : a kinevezési okiratokban lefektetett szerzett jogok tekintetbe vételét kérem e tekintetben is az igen t. pénzügyminister úrtól. Az altisztek sérelmezik az 1927. évben 3000. M. E. szám alatt megjelent ministerelnöki rendeletet is, amely helyzetük javítását célozza. Az altisztek megállapították önmaguk között, hogy ez a javítási szándék nem sikerült, mert ez a jívitási szándék olyan szerencsétlenül hajtatott végre, hogy az senkit ki nem elégít, ellenben rettenetesen nagy bizonytalanságot teremtett meg az altisztek körében, mert például hét évi ideiglenes szolgálatot állapit meg ez a rendelet, mint feltételt a kinevezés előtt, amely idő alatt az illető kisegítő napibéres altisztet minden igény és indokolás nélkül ellehet bocsátani. Az ideiglenes alkalmazást három évben kérték az altisztek megállapítani, annak ellenére, hogy nézetük szerint már egy-két év alatt is meg lehetne állapítani azt, hogy az illető altiszt használható-e vagy sem. Ezeken a nagyobb kérelmeken és sérelmeken kívül az altiszteknek van még egyéb panaszuk is. Ilyen például a vasúti kedvezmény nélkülözése. Ugy a városi és a vármegyei, mint a községi altisztek panaszkodnak amiatt, hogy nem részesülnek vasúti kedvezményben, holott ez a felettes tisztviselőknek megvan. Kell, hogy mindnyájan olyan demokratikusan gondolkozó emberek és képviselők legyünk, hogy az utazási lehetőséget vagy az utazási kényszert ne tekintsük olyannak, hogy az csak tisztviselőknél fordulhat elő, mert hiszen az utazás ép ugy szükségessé válhatik az altiszteknél is, az altisztek személyét vagy családját illetőleg. így tehát abszolúte semmi indokát nem látja az ember ama igazságtalanság fenntartásának, hogy a magasabb rangú állami alkalmazott, a tisztviselő vasúti kedvezményben részesül, az alacsonyabb rangú állami alkalmazott, az altiszt pedig semminemű vasúti kedvezményben nem részesül. (Jánossy Gábor : Én valamennyit megszüntetném és tisztességesebb fizetést adnék ! — Helyeslés.) A B. listára való helyezés alkalmával, mint az egész közszolgálati alkalmazotti karnál, ugy az altiszteknél is természetesen tömegével bocsátották el az alkalmazottakat, ugyanakkor azonban leszögeztetett mindenütt, — részint törvényekben, részint rendeletekben, részint pedig itt a Ház nyilt ülésén ministerek ajkairól elhangzott kötelező nyilatkozatokban — hogy a megürülő állásoknál, vagy ujabb állások létesítése esetén a B. listára helyezett közszolgálati alkalmazottakat részesitik előnyben. Az altiszteknél mély sajnálattal konstatálták, hogy ezek a rendelkezések nem tartatnak be, és a B listára helyezettek nem részesülnek előnyben akkor, amikor valamely uj alkalmazást kreálnak vagy amikor megürül valamely régi alkalmazásAmiként az egész tisztviselő karnál fájó seb a nyugdijak kérdése, akként az altiszteknél is megvan ez a fájó seb. s amiként a tisztviselőknél meg van a régi nyugdíjas és az ujabb nyugdíjas