Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-163
Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. 29 gyermekeknek 18-5%-a halt meg egy éven alul. Csak Romániában rosszabb az arány, utána mi következünk Európában. 1927-ben összesen született 214.000 gyermek, már 15.000-rel kevesebb, mint az előző esztendőben, tehát a nemzeti erőnek itt is csökkenése jelentkezik. Meghalt összesen — nem gyermek, hanem, általában: felnőtt és gyermek — 149.000. A halottak közt volt 95.000 hét éven felüli és 53.000 hét even aluli, ebből 39.744 egy éven aluli. A nemzet természetes szaporodása mindössze 64.000 volt egy esztendőben, 2—3000-re] kevesebb, mint 1926-ban. Hogy ezek & számok a higiéniával, a gyermekgondozással hogyan aránylanak, azt a következő szám mutatja. A törvényhatósíájgi városokban például 1926-ban 100 hlalott közül egy éven aluli volt 15-6. A vármegyékben, amelyek a falukra terjednek ki tenmészetesen, ez a szám 30-2% volt, tehát a vidéken a gyermekhalandóság csaknem kétszerese, illetőleg mondhatjuk, kétszerese volt a városinak. Még érdekesebb megfigyelni azt, hogy ez a differencia nem azért adódott, mintha a városban talán egészségesebb gyermekek születnének, ellenkezőleg, az egy hónapon alul az élveszületettek 7%-a halt meg a városokban, a vármegyékben csak 4%, vagyis a városokban több a gyengén, betegen megszületett gyermek, mint a vidéken. (DabasiHalász Móric: Dehogy! Azért, mert a kórházak a városiban vannak!) Bocsánatot kérek, méltóztassék bevárni a konzekvenciát! A tisztelt képviselő ur előttem mondotta ki a következtetést, (mert hiszen ide akarok kilyukadni, hogy azután a későbbi időben, vagyis az egy hónapon túli időben a városokban a halandóság már sokkal kisebb, mint a vármegyékben. Mi a magyarázat? Az, amit a tisztelt képviselő ur előrebocsátott, A magyarázat az, hogy jobb az ápolás, több a kórház, nagyobb az intelligencia, tehát a gyermek gondozása higienikusaibfcan történik, mint a vidéken. Vagyis látjuk, hogy a gyermekhigienia, kiterjesztésével, a közegészségügy fejlesztésével az ezidőszerint elpusztuló gyermekek nagyon nagy hlany adat meg lehetne menteni a nemzet számára. T. Képviselőház! A másik probléma az iskolából kikerült ifjúság védelme és pedig egészségügyi, szociális és jogi védelme, ami nálunk kiépitve egyáltalában nincs. (Egy hang a középen: A levente intézmény.) Mert annak, ami nálunk megvan, amire a t. képviselő ur itt célozni méltóztatik, a levente intézménynek, egészen más hivatása van, amint nagyon jól méltóztatik tudni. Bizonyos fizikai gyakorlás és egyéb által hozzájárul ehhez; természetesen azzal is, hogy kivonja az ifjút a kocsmából, kiviszi a szabad levegőre, rendszeres tornát gyakorltat az vele, kétségkivül egészségügyi szolgálatot is teljesit, — ez azonban korántsem elég, mert az az iskolából kikerült ifjú kiváltképen a városokban keres magának valami szórakozást, valami leki üdülést a munkája után. Ha gedig nincs egy olyan szervezet, amely őt letarolja, amely elviszi egy ifjúsági egyesületbe, vagy körbe, vagy oda, ahol az ő fizikai egészségét gondozzák, ismereteit fokozzák, ahol nemes szórakozást nyújtanak neki, akkor, miután természetszerűleg keresi a szórakozást és az élvezetet, az utcán fog csavarogni, rossz könyveket fog* olvasni, alkoholistává válhatik,. vagyis nagyon könnyen elzüllik, igen jelentékeny százaléka annak az ifjúságnak, amelyet rendszeres ifjúságvédelem mellett nagyon sok olyan ismerettel lehetett volna ellátni, amelyeknek az életben igen nagy hasznát vehette volna. Gyermekkorában be lehetett volna állitani abba az állami és nemzeti gondolatba, amelybe később mint polgárnak bele kell illeszkednie és amelybe ha nem tud beleilleszkedni, soha sem lesz a nemzetnek olyan oszlopa, amilyennek lennie kellene, nem lesz a magyar erdőnek olyan egészséges, szilárd tartású fája, amilyenekkel mi be akarjuk sürüsiteni az egész országot, mert másként sem további viharokat nem fogunk elbirni, sem nagy feladatokat nem leszünk képesek teljesíteni . T. Képviselőház! A mi gyermekvédelmünk nagyobbára még ma is az 1901: VIII. és XXI. te. keretei között mozog. Ezek a törvények abból indulnak ki, hogy államilag megállapított elhagyatottság esetén a gyermeket állami gon-, dozásba veszik, másik princípiumuk pedig az volt, hogy iparkodtak ebbe az állami gondozásba a társadalmat is bekapcsolni. Ezekkel a törvényekel nem sikerült egészen keresztülmenni az egész országon, mert sajnos, nem érték el nálunk azt a fejlődést, amelyet el kellett volna érniök; a társadalom együttműködését nem sikerült ugy biztositaniok, mint sikerült külföldön. Ennek magyarázata kézenfekvő. A mi társadalmunk nem olyan művelt társadalom, az öntudat nem él benne olyan erősen; szegényebb a mi társadalmunk s nem tud annyit áldozni, ennek következtében nagyon szívesen ugy fogta fel a dolgot, hogy a gyermekvédelem teljesen az államnak a feladata és minden helyhatóság és község is abban a tudatban volt, hogy miután lefizette, beszolgáltatta a gyermekvédelmi pótadóként reárótt járulékokat, ezzel eleget tett feladatának s a dologgal továb vajmi keveset törődött. Az igen t. népjóléti minister ur egy rendeletével — gondolom 1925-ben adta ki ezt a rendeletet — iparkodott pótolni azokat a hiányokat, amelyek ezen a téren jelentkeztek. Kétségtelen dolog azonban, hogy rendszeres törvény nélkül, amely teljesen modern alapokra helyezi az egész gyermekvédelmet, s amely bekapcsolja az ifjúságvédelmet Is az elvégzendő feladatok (közé, nem lesz lehetséges ezen a téren minden feladatnak eleget tenni és a modern külföldet utolérni. Németországban, Ausztriában és legújabban Olaszországban nagyszerű törvények vannak, amelyek a gyermekvédelemben megcsinálták az egységet, amelyek az állam vezetése mellett a helyi hatóságokat és a társadalmat egységes organizmusban kötik össze. Minden munkát, amely ma nálunk is folyik az állami és a főváros részéről, valamint egyes kisebb városok és községek részéről, egyes társadalmi egyesületek, patronázsok vagy egyebek részéről, organikus egészbe kell összefoglalni és így a gyermekvédelemnek azt a rendszerét, amely a külföldön teljesen bevált, át kell; hozni mihozzánk is. Külföldön nagy áldozatokat hoznak erre a célra, de nincs az az áldozat, amely ekvivalens volna az elérhető eredménnyel. Miiutián afe idő nem engedi meg\ hogy akármelyik rendszert is ismertessem. — ezt különben feleslegesnek is tartom, mert bizonyos vágyóik abban, hogy a miniszter úr ezeket a rendszereket jól ismeri, áttanulmányozta, vagy szükség esetén áttanulmányozta ti a. — felszóla.lásiombaln csak azt ajánlom a minister ur szíves figyelmébe, hogy ha túl is lesz azon a korszakalkotó törvényen, amelyeit most már a bizottságioik ás letárgyaltak s amely miár a Ház elé is jutott, sürgősen lásson hozzá a gyermekvédelemnek és a ( z ifjúság védelmének organikus megszervezéséhez és kérje ehhez a. törvényhozás áldozatkészségét. Ebben a tekintetben.
