Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-170

Az országgyűlés képviselőházának 2! szavazás!) és én őt mindig fair ellenfélnek tekintettem. Felszólalásom kizárólagos oka az, hogy sok mindenféle vád emelhető ellenem, Házban, vonja vissza azt a kijelentését, amelyet velem szemben tett, hogy »nem illik az anyag ismerete nélkül közbeszólni«. T. képviselőtársam, ön engem ismer. Tudja, hogy sok mindenféle vád emelhető ellenem, de az a vád talán még sem, hogy közbeszóljak, vagy beszédet mondjak az anyag ismerete nélkül. Igenis, Magyarországon minden egyenesadó utáni késedelmi kamat nem 36%, hanem 12%. (Fábián Béla: És a forgalmiadó után?) Abban az összefüggésben, amelyben t. képviselőtársam beszélt, az egyenesadókról volt szó, és én az egyenesadókkal kapcsolatban mondtam, hogy 12% a késedelmi kamat. (Jánossy Gábor: Azt mondotta!) Nem illik akkor egy képviselőtársával szemben — ne vegye rossznéven azt a kifejezést, — azt mondani, hogy az anyag ismerete nélkül ne szóljon közbe. De még a forgalmiadónál is csak korlátoltan áll ez a 3%. Ön beszél képviselőtársam 24 órás és három napos felszólításokról, tudnia kellene, hogy a forgalmiadónál az első 15 napos késedelem csak félszázalék késedelmi kamattal jár, 1% egy hónap után ós csak hatvan napi késedelem után lép életbe a 3% késedelmi kamat. Ügyünket mi egymással elintéztük, képviselőtársam ki fogja jelenteni, hogy nem az anyag ismerete nélkül tettem meg közbeszólalásomat. (Pakots József: Éljen az anyag!) Elnök: Fábián képviselő ur személyes kérdésben kért szót. (Zaj jobbfelől. Felkiáltások: Nem lehet!) Fábián Béla: T. Ház! Nagyon örülök, hogy képviselőtársam felszólalt. Közöttünk csak egy nézeteltérés van. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Zaj és mozgás jobbfelől. — Mándy Samu: Nem lehet most személyes kérdésben szólni! Majd este az ülés végén!) A nézeteltérés abban volt, (Zaj ) hogy t. képviselőtársam az egyenesadókról szólt közbe, én meg a forgalmiadókról beszéltem. A késedelmikamatról beszéltem, általában és azt mondottam, (Lakatos Gyula: Általában!) hogy van 36%-os késedelmi kamat is. (Lakatos Gyula: Nem azt!) T. képviselőtársam, én nem tudom, hogy mit óhajt? Én a magam részéről készséggel elismerem, (Zaj.—Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Mit mondott? — Bródy Ernő: Ne türelmetlenkedjék! — Jánossy Gábor: Én nem türelmetlenkedem, de nem hallok semmit!) hogy a képviselő urnák ebben a kérdésben igaza volt, de a képviselő ur is el kell, hogy ismerje, hogy nekem is igazam volt. (Jánossy Gábor: Mindenkinek igaza van!) Ellenben engedje meg a t. képviselő ur, hogy mégis azt mondjam a képviselő urnák, hogy felszólalásának második részében valamiben nem volt igaza. Azt mondotta, hogy ez a 36%-os kamat csak hosszabb időre vonatkozik. (Lakatos Gyula: Hosszabb késedelem esetén! — Elnök csenget. — Zaj.) Tudja-e, t. képviselőtársam, hogy mentül rövidebb az a késedelem, amelybe a szegény adózó beleesik, annál súlyosabb a forgalmiadó ja? A képviselő ur bizonyára tudja, hogy például, ha egy kereskedőnek, vagy iparosnak... Elnök: Kérem, méltóztassék a személyes megtámadtatás keretében maradni. Vitát folytatni most nem lehet. (Felkiáltások a jobboldalon: Hat óra után lehet majd erről beszélni!) Fábián Béla: ...száz pengővel tartozik valaki és december 15-én be kellett volna azt V

Ö. ülése 1928 május 15-én, kedden. 359 fizetnie, akkor — ha késett egy napot — december 16-án már 101 pengőt kell neki fizetni, ami 365% évi kamatnak felel meg, nem 36%-nak. Tehát mentől rövidebb a spácium, annál súlyosabb a kamat. (Lakatosi Gyula: Másoktól inkasszált összegeket fizet be a kincstárba, nem a saját pénzét szolgáltatja be!) Képviselőtársam, nem vitázzunk erről! Nem a saját pénzét fizeti! {Zaj. — Elnök csenget.) Én ezt a kérdést itt a Képviselőház előtt nem tudom eldönteni, ha ellenben a képviselő ur megtisztel engem azzal, hogy megnézi ezeket az adatokat, akkor méltóztatik látni, hogy nem 36%, hanem sokkal súlyosabb a kamat. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szabó Iván! Szabó Iván: T. Ház! Nincs köztünk, azt hiszem senki, aki Fábián Béla képviselőtársam által felhozottakat, valóságuk esetén, leszállitva azokat kellő mértékükre, helyeselné. (Nagy zaj balfelől. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Islem helyeselné különösen a felszólalásnak azt a részét, amely a túlzott adóztatásról, a visszaélésszerű adóztatásról és a kegyetlen behajtási módszerről szólt. Ha azonban mindezeket aa eseteket közelebbről tekintjük, vagy talán távolabbról a vesztett világháború szemszögéből, akkor arra jövünk reá, hogy ezek ugy aa adózási, mint aa egyéb közéleti ügyek terén minden vesztett világháborúnak következményeként jelentkeznek, mert nemcsak most, de már a napóleoni háborúk koráiban jelentkezett aa. hogy a modern háború a javaknak és értékeknek olyan óriási tömegét pusztította el, amely pusztulást egy nemzet nemcsak éveken, hanem évtizedeken keresztül sem tudott kipótolni, legkevésbbé pótolhatta ki az a nemzet, amely tulajdonkénen népességében, területében

u gazdasági tehetségében megrövidítve került ki a háborúból, mint ahogyan Magyarország kikerült. Az ebből származó gazdasági bajok és tünetek feltétlenül általános európai jellegűek. Hiszen az egyik angol diplomata, Keynes, aki már a párisi békekonferencia alkalmából kiküldöttje volt az angol pénzügyministernek, belátta azt, hogy ia békeszerződés olyan formában, mint azt a párisi béke szerzői kontemplálják, egész Európa közgazdasági romlását fogja előidézni. (Jánossy Gábor: Ki iít tették a szűrét hamarosan.) AB az ur, aki ennek igazságát belátta, ennek hatása alatt otthagyta diplomáciai pályáját és megírta nagy munkáját a békének Európa^ gazdasága helyzetére való következményeiről és ágy akaratlanul is szószólója lett a magyar igazságnak, anélkül, hogy akkor még valamit tudott volna a békének, illetőleg a háborúnak minket ért nagy következményeiről. Bizonyos, hogy az iá béke, amely reánk nézve egy ezredéves gazdasági és poltikai kapcsolatot szüntetett meg, aa a béke, amely reánk 'nézve földrajzi adottságúikat szüntetett meg, feltétlenül sokkal súlyosabb, mint f volna bármelyik nemizetre nézve, amely a háborúiban résztvett. Emellett Ausztriával való közösügyi kapcsolatunk, vámpolitikánk és bankközösségünk következményeit annál inkább kell, hogy érezzük, mert a magyar gaizdasági élet a háború előtt ehhez a berendezkedéshez idomult. __ , Széchenyi István 1830-ban irta meg »Hitel« című munkáját. Szomorú, hogy a nagy magyar pusztulás ismét aktuálissá tette az ő tanításait. Ha pedig ezt a »Hitel« című munkáját olvassuk, szomorú elégtétellel és nagy lelki megindultsággal kell gondolnunk arra, hogy ő egy