Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-170

Az országgyűlés képviselőházának 1 ruganyosabb és mozgékonyabb adókhoz, tartozik. Eddigi adórendszerünkkel szemben nem a matematikai, r számtani egyenlőségeket követi, hanem áttér az aránylagos és teherviselésképesség adóztatási elvére. Elsimítja a hozadéki adók által okozott aránytalanságot s utóiéri azokat a jövedelmi részeket, amelyek a tárgyi adók alól kivonattak, tehát kiegyenlít és kiegészít. A progresszivitás megvan benne. Ez annyiit jelent, hogy mennél nagyobb a teherV viselési képesség, annál inkább emelkedik ezzel arányban az adózási képesség. Megvan benne a létminimum, ami azt jelenti, hogy akinek nincs teherbírási képessége, az ne fizessen. Tekintettel van az adótételek megállapításánál a családtagok számára, ezzel mindinkább az előretörő szociálpolitikai követelést juttatja érvényre, (Helyeslés a középen.) miáltal előkelő helyet biztosit magának adórendszerünkben. Igaz, hogy életképességének elengedhetetlen feltétele az adózók politikai és erkölcsi műveltsége. A jövedelmiadó olyan országokban éri el a célt, amelyek megérettek rá. Remélem, hogy a beszédem elején kifejtett nevelő eljárás behozatalával a mi országunk is érett lesz rá és akkor a hozáfüzött várakozásnak meg tud felelni ez az adó. Hogy a jövedelmiadó a hozzáfűzött várakozásnak ma még nem felel meg, annak okát az elmondottakon kívül még abban is látom, hogy a jövedelmiadóalapok nincsenek kellőleg kimunkálva, a jövedelmiadóalapok megállapításához szükséges hivatalos adatokkal sem rendelkeznek az adókivető közegek. E célból szükségesnek tartanám, ha az árak analizálását feltüntető évkönyv volna legalább a birtokunkban, amelynek segítségével megállapíthatnák bizonyos árucikkek árhullámzását a termelőtől egészen a fogyasztóig. Célszerűnek tartanám — mint Ausztriában is megvan — a becslővélemény rendszernek nálunk való meghonositását és minél szélesebb mérvben való kiterjesztését. Ausztriában a jelentős adóhatóságok kiváló szakértők véleményét kérik he, ezeket feldolgozva kiadják az adókivető hatóságoknak, az előadóknak. Ez ad nekik alapos tudást és függetlenséget. Ennek az eszköznek felhasználásával is közelebb tudunk jutni az adóalanyok valódi jövedelmének megállapításához. Ennek segítségével az adókivető hatóságok tisztábban látnák az adózó polgárok teherviselési képességét és igy kiküszöbölhetjük az aránytalan adózást. Nem lehet célja az államnak az, hogy egyeseket ugy adóztasson meg, hogy azok majdnem a tönk szélére jutnak, (Usetty Béla: Ugy van!) míg másokat, ugy, hogy jövedelmük egy része után adózatlanul hagyatnak. Ezzel elejét vesszük annak az elkeseredésnek, amelyet látunk az adózóiknál, amelyet leginkább az idéz elő, hogy azt látják, hogy nekik mindenesetre kevesebb jövedelmük van, mint a másiknak és mégis többet fizetnek. A pénzügyi tisztviselők ne azzal iparkodjanak érdemeket szerezni, hogy minél több adót vessenek ki, (Usetty Béla: Ügy van!) hanem azzal, hogy azt minél igazságosabban és az adózó polgár teherviselő képességéhez képest minél arányosabban vessék ki. (Usetty Béla: Minél kevesebbet!) Nem kevesebbet, arányosabban. Az adóztatásnál szakképzett tisztviselőkre van szükség. Egy jó adókivető tisztviselő az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság terén és gazdasági élet különböző területein otthon kell, hogy érezze magát, mert enélkül hogyan tudhat valaki jövedelmének megállapításához még hozzá is szólni. A szakképzettség hiányát mutatják azok az adókivetési határozatok, amelyek részletes indokolást nem tartalmaznak, 7. ülése 1928 május 15-én, kedden. 351 sablonosnak, illetve blanke ttaszerüek. Ha az ilyen határozatok felkerülnek a felszólaló-bizottsághoz, ha az ilyen határozatok a közigazgatási bírósághoz kerülnek, azok — mint amelyek nem alkalmasak magasabb elbírálásra — feloldatnak, megsemmisittetnek. Az aránytalan adóztatás szülő okát sokszor még az adókivetéseikben rejlő egyöntetű eljárás hiányában is látjuk. Sajnos, nálunk nincs 'olyan ellenőrző hatóság, vagy közeg, mint például Ausztriában vagy Németországban, ahol az illető közegeknek kizárólag és egyedül az a fejadatuk, hogy az adókivetési munkálatok befejezte után kiszálljanak az adóhatóságok székhelyére, ott az adókivetési munkálatokat felülvizsgálják, az ott tapasztalt aránytalanságokat kiküszöböljék. Igen üdvös volna, ha nálunk is a pénzügyministerium kebelében állittatnek fel ilyen szerv, amelynek kizárólag ez volna a feladata. (Usetty Béla: Nem kell több hivatal! Elég adóhivatal van!) Igaz, hogy a penzügyminister ur kiadja az általános irányelvekéi; szolgáltató rendeleteit, az a baj azonban, hogy ezeket nem tartják meg kellően, ennek íooka pedig az, hogy nem állanak kellő ellenőrzés alatt. Az aránytalanságot a fennálló jogbizonytalanság is előidézi, amely elsősorban az alantasabb hatóságoknál tapasztalható. Ennek az aránytalanságnak kiküszöbölésére a legalkalmasabbnak vélném a közigazgatási bíróság határozatainak minél szélesebb körben való terjesztését és ismertetését. Az 1922-ik évben a közigazgatási bíróság fontosabb határozatai, íteletei rendszerbe foglalva megjelentek, ettől kezdve azonban csak elszórtan láttak egyes szaklapokban napvilágot. Örömmel olvasom a napilapokból, hogy ujabban a közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozatai »Adó- és illetékhatározatoktára« cím alatt napvilágot látnak, mert ezzel az adóztatás terén tapasztalható bizonytalanságokat és a szabálytalan eljárást kiküszöbölhetőnek vélem. .Elmondhatjuk, hogy a gazdasági élet terén eljutottunk a kiegyenlitődés, a nivellálódás végállomásához, kell tehát, hogy az adóztatás terén is eljussunk ahhoz a ponthoz, ahol adótörvényeink érvényesítését tökéletesebben tudjuk végrehajtani. Jól ismerve azt a bölcs, alapos és mélyreható munkát, amellyel a költségvetés készült, ismerve a kormány intencióját, látva azt, hogy a kormány behatóan foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyek közgazdasági életünket foglalkoztatják, meg vagyok győződve arról, hogy az általam elmondott óhajok figyelembe fogának vétetni, (Kabók Lajos: Hogyne! Csak tessék várni!) a kormány iránt bizalommal viseltetem, a pénzügyi tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy elöljáróban azokkal a következményekkel foglalkozzam, amelyek január és február hónapban elmondott három beszédem eredményeként jelentkeznek. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldor Ion.) Legelsősorban meg kell állapitanom, hogy a pénzügyigazgatósági központi* 'tisztviselők, épen a minister ur utasitá&a következtében nem töltenek már havonként 20—22 napot a vidéken, az adóalanyok zaklatására, legfeljebb csak 2 napot. (Malasits Géza: Ezt aztán megérzik!) A vásárokat nem lepi el többé a központi és helyi tisztviselők hada, a forgalmi-