Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-170
Az országgyűlés képviselőházának 170. ülése 1928 május 15-én, kedden. 349 E bizalmatlansági okokat én intézményesen vélem kiküszöbölhetni. T. Ház! Nézzünk csak szét az adózó polgárok zömén, s azt látjuk, hogy ezek legnagyobb része az adótörvények és utasítások legelemibb ismeretével sem rendelkezik, (Kabók Lajos: Azért mégis meg kell fizetnie az adót mindegyiknek!) Hiszen igen sokan közülök talán írni-olvasni sem tudnák. Kérdem telhat: hol sajátíthatták volna el az adótörvények tudását? Igenis, lett volna mód és alkalom arra % ha a pénzügyi adminisztráció vett volna magának annyi fáradságot, hogy az ilyen adófizetők táborához leszállott volna és kereste volna^ az alkalmat és módot arra, hogy velük az adótörvényeket és utasításokat megismertesse. (Forster Elek: Egyszerűsítette volna! — Sándor Pál: Kitűnő a pénzügyi adminisztráció! Nem szabad bántani! Olyan kitűnő az az adminisztráció! — Derültség.) Erősen érezzük annak hiányát, hogy nincsenek olyan szerveink, — különösen most, amikor az állam olyan nagy anyagi áldozatokat kíván adózó polgáraitól,— amelyek kellő tudással felszerelve foglalkoznának különösen a gazdatársadalommal. Azért emelem ki különösen a gazdatársadalmat, mert az iparos- és kereskedőosztály az érdekeltségeik által tartott gyakori felolvasások utján az, adóztatás terén tájékozást szerezhet. Ilyen irányú fáradságot vehettek volna már maguknak a különböző mezőgazdasági érdekeltségek is, igy a mezőgazdasági kamarák, a vármegyei, városi gazdasági egyesületek és gazdakörök. E hiányok pótlására hasznosnak tartanám, ha a felsőbb népiskolák minél tömegesebben állíttatnának fel, hogy azok kellő tudással vértezzék fej a gazdatársadalmat. Sürgősen szükségesnek tartom, hogy arra alkalmas, szakképzett _ pénzügyi tisztviselők minél gyakrabban szálljanak ki a nép közé, ki a faluba, ki a tanyavilágba, hogy ismeretterjesztő előadásokat tartva, a gazdaközönséget az adótörvényekkel és utasításokkal megismertessék. (Szilágyi Lajos: De nem hisznek nekik!) Ez az érentkezés^ és jómódom közeledés bizalmat kelthet a pénzügyi adminisztráció iránt. Ha véréből való, de okos, művelt szakképzett tisztviselők, avagy jegyzők fogják bizalomra gerjeszteni az adózó polgárokat, akkor eloszlik az az ellenérzés, amely úgyszólván többé-kevésbé még ma is megvan minden nadrágos emberrel szemben. Tudjon és legyen szive annak, aki a néphez közeledik és akkor ennek a népnek is megnyílik a szive iránta. Fel kell emelni az adózó polgárok kötelességteljesítésének érzéséit arra a magas polcra, hogy mindenkor készségesen teljesítsék kötelességüket az állammal szemben. (Helyeslés.) Akkor tudni fogják, hogy ez saját vagyonuk és erkölcsi javaiknak, szabadságuknak és egyéni becsületüknek oltalmára is szükséges. A bizalmatlanság másik okát, amint említettem, az adó aránytalanságában vélem felfedezni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindennemű jövedelmet egyenlő arány szerint mérő adóval terheljünk meg, mert az egyenlően adóztatás elve akkor valósul meg, ha az adózás által okozott nélkülözések terhét mindenki egyformán érzi. Erre az adóreform tette meg az első komolyabb lépést. Az aránytalanságok intenzivebb kiküszöbölését az 1909. évi adótörvények sorozatával kezdtük meg. r Az 1S09. évi úgynevezett Wekerle-féle adótörvények ellenére, amelyek az addig tapasztalt aránytalanságokat óhajtották kiküszöbölni, még mindig több adónemnél megmaradt az aránytalan adóztatás. Ezt látjuk például a földadónál. A földadó eredetileg az 1848. évi szabadságharc leveretése utáni, úgynevezett Bach-korszakból való. A megadóztatás céljából akkor vette kezdetét az ország első felmérése és ennek alapján készült a földadókönyv. Idegen emberek, csehek, morvák és osztrákok készitették felmérések és becslések alapján a kataszteri megállapításokat. Az osztályozásnál igen gyakran érzelmi momentumok érvényesültek. Igen gyakran a lojalitás, bizonyos személyi és más szempontok érvényesültek. Ennek ellenére eleinte alig merült fel észrevétel ennek megállapítása ellen, mert hisz akkor a valódi jövedelmet nem állapították meg, a kataszteri tiszta jövedelem a valódi jövedelmen alulmaradt. Ezt az aránytalanságot, amely a megállapításnál fennállott, a földbirtokosok alig vették észre, mert aránytalanságok közvetlen szomszédjával szemben alig tűntek fel. Ezek inkább a távolabb fekvő vidékével szemben mutatkoztak, ezeket azonban nem tudták annyira észrevenni, nem volt alkalmuk és módjuk ezeket megfigyelni. Majd később gyakoriak lettek a panaszok. Az alkotmányos korszak beálltával mindinkább toldozták és foltozták a kataszteri tisztajövedelem megállapítását, míg végre 1875 : VII. tcikket, majd az 1885 : XXII. tc-t megalkották, amelynek alapján a művelés és minőség osztálya szerint végrehajtott munkálatok kataszteri megállapítása, bár a legnagyobb gonddal készült, még sem hozta meg a kellő eredményt. Az 1909. évi adóreformok kapcsán is történik az V. tcikkel gondoskodás az aránytalanságok kiküszöbölésére. Uj osztályozások történnek, de nem az egész ország területére, hanem csak a műveléságakban beállott változásokra terjedtek ki az egész országban. Még mindig vannak olyan területek, melyek uj szabályozást igényelnek. A szabályozás igazságossátétele, az uj tiszta jövedelmi fokozatok megállapítása és igy az arányos adóztatás érdekében ott, ahol szükséges, ujabb szabályozást kellene elrendelni. Ez annál is inkább indokolt volna, mert az 1909 óta beállott műveléságváltozások sokhelyütt nincsenek keresztülvezetve. Igaz, hogy az adózóknak a művelés ágváltozást a törvény erejénél fogva be kell jelenteniök, de sajnos, ennek sokan nem tesznek eleget, nemcsak rosszindulatból, hanem sokszor azért is, mert nem is tudják, hogyan kell azt bejelenteni. A földbirtok tiszta jövedelme változásnak van alávetve. Az utolsó becslés óta is egyes vidékek hozadéka emelkedett, másoké pedig csökkent. Nagykiterjedésű birtokok ' lettek a belterjesebb gazdálkodás tényezőivé, majd hasznavehetetlen területek termékenyekké, viszont termékeny területek is hasznavehetetlenekké váltak, A mocsarak a leosapolás folytán első osztályú szántóföldekké lettek, ellenben vízmosásos területek is keletkeztek. Szőlőterületek kipusztultak, azoknak műveléságváltozása azonban nincs keresztülvezetve. Sokhelyütt a homokbuckán a planirozás következtében első osztályú szántóföldek keletkeztek, mig egyes vidékeken a szokásos elemi károk j folytán változás állott elő. Azután pusztából falvak, falvakból városok lettek, a városok külterületei közelebb jutottak a városi központhoz, a városokhoz. A földbirtok tiszta jövedelmének megállapítására biró tényezők: terménymennyiség, az árak alakulása, szállítás, mind olyan fix körülmények, amelyek - befolyással vannak a kataszteri tiszta jövedelem megállapítására. (Forster Elek: A gazdákat sohasem kérdezik meg!) Ezen körülmények kö49*