Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-169

"Az országgyűlés képviselőházának 16 két tétel tehát együtt 88 millió pengő, a 13.1 millió pengős összköltségvetésből. Marad tehát minden egyébre a személyek megfizetése után kereken 43 millió pengő. Hátha itt tovább megyünk hirtelen, ugrásszerűen, kellő megfon tolás nélkül a^ személyi illetmények emelése terén, akkor egészen bizonyos, hogy igaza lesz a pénzügyminister urnák abban, hogy az állam pénzügyi egyensúlya nem lesz fentartható. Abban pedig megint igaza van neki, hogy mivel az adózó alanyok jobban már meg nem terhelhetők, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a közéven.) tehát meg kell várni minden további lépéssel azt, amig a gazdasági élet megerősödik, amíg a ma kirótt adók nagyobb hozadékot hoznak maguktól, anélkül, hogy az adókulcsok emelkednének vagy pedig uj adók rovatnának ki. Mármost annak bizonyítására, hogy, igenis, nagyon is ismerjük ezeket a bajokat, nagyon is szivünkön viseljük és valahányszor lehetséges, egy-egy lépést megteszünk előre, bátorkodom a következő számadatokat felemlíteni. 1923-ban, amikor tárcámat átvettem, a tisztek fizetése a békefizetésnek 24% -át tette ki, a legénységnél a békefizetésnek 53%-át 1924ben, az első rendezés alkalmával a tisztek fizetése felment átlag 48% békefizetésnek, tehát megduplázódott, a legénységé pedig felment a békefizetés 98%-ára. 1925-ben felment átlagban véve, — mindig átlagot számitok, a kis és magas rendfokozat közötti átlagot veszem, — a tisztek fizetése a békefizetés

1 73%-ára, a legénységé 124%-ára. Ehhez a 73, illetőleg 124%-hoz jött hozzá 1927-ben még ujabb 10, illetőleg 15%-os emelés. Méltóztatnak tehát látni, hogy majdnem minden évben tettünk egy lépést előre (Ugy v<an! job felől.) és pedig mindig addig a határig, ameddig birta az államháztartás egyensúlya. Hiszek és bizorn a pénzügyminister ur magas belátásában ezen a téren, hogy mihelyt lehetséges lesz. egy lépéssel újból tovább fogunk menni. Csak egyre akarok még rámutatni, arra tudniillik, hogy a tiszti fizetések átlaga a békebeli fizetésekhez képest, mint mondottam, 73% volt 1925-ben, ez azonban ugy értelmezendő, hogy a legalsó, a hadnagyi rendfokozatban már akkor a békefizetésnek 130%-át kapták; most a 15%-os fizetésemelés után már 145%-án állnak, itt tehát már a drágaság is be van számítva. A főhadnagyok lényegesen magasabb fizetésen állnak ma is, mint álltak békében. A századosok körülbelül egyforma fizetési fokon vannak a békeidővel. A századosi rendfokozattól felfelé ellenben tényleg még messze maradunk a békefizetésektől. Ezt kénytelen voltunk így megcsinálni, mert hiszen az első az, hogy a létfentartáshoz szükséges fizetést mindenki megkapja. Ez pedig természetszerűleg az alsóbb fizetési fokozatokban gyorsabb emelést kivánt, miat a felsőbbekben. (Erdélyi Aladár: Sok nyugdíjas külföldön költi el nyugdíját! Ez sérelmes!) Arra vonatkozólag, amit közbevetőleg Szilágyi Lajos igen t. barátom is mondott, de különben más beszédekben is felhangzott, hogy túlságosan fiatalon küldjük a tiszteket nyugdíjba, (Szilágyi Lajos: Ugy van!) a következőket mondhatom. Méltóztassék rá visszaemlékezni, — hiszen sokáig szolgált ténylegesen az igen t. barátom, —- hogy nem volt-e általános követelmény az egész tisztikarban már a háború előtt, hogy az akkor 40 évben megállapitott szolgálati időt szállítsuk le 35 szolgálati évre? Ezt mint vívmányt hozta a háború után a forradalmi kormány és a tisztikar kapva-ka?. ülése 1928 május 11-én, pénteken. 329 pott rajta, mert vívmánynak tartotta, mert ez általános kívánság volt, mert mindig azt hangoztatták: »Ki tud negyven évet kiszolgálni, hogy azután megkapja a teljes penziót"? A legnagyobb résznek korábban kell elmennie és akkor nem kap teljes nyugdíjat«. Ez tehát az oka annak, hogy 35 évben állapíttatott meg, ugy, mint különben a _ polgári tisztviselőknél is van. a teljes nyugdíjjogosultság ideje. (Felkiáltások a jobboldalon: A hadiévek!) Azok a 35 évbe nem számittatnak be. Beleszámit a duplán számítandó idő, ha kevesebb szolgálati idővel megy el valaki, mint 35 év. A 35 év azonban tényleg a szolgálati korhatárt adja. Mármost ha azt vesszük, hogy ma a tisztikar legnagyobb része már akadémiát végzett, azaz, mondjuk, egyetemi végzettséggel jött a hadseregbe, akkor átlag ugy számithatjuk, hogy 22—23 éves korában avattatott fel. Ha 22—23 éves korában avattatott fel, akkor 57—58 éves korában érheti el azt a "pontot, amikor ki kell válnia az aktív szolgálatból. Sajnos, ez ugy vian, hogy ebben a korban a tisztikar legnagyobb része tényleg már vagy fizikailag, vagy szellemileg, vagy mind a két oldalon nem teljesen munkaképes ugy, mint azelőtt volt, mert hiszen azt kell venni, hogy a tisztikar nem dolgozik kényelmesen, Íróasztalnál fűtött szobában reggel 9-től délután 2-ig és azután odavág mindent és elmegy haza és pihen és ha akar még délután dolgozni, mert jól esik neki, hát dolgozik. (Borbély-Maezky Emil: Állandóan szolgálatban van!) À tisztikar állandóan készenlétben kell hogy legyen éjjel-nappal. Pláne a mai szolgálati viszonyok között annyim, el van foglalva fizikailag reggeltől estig, hogy éjszaka, ha egyáltalában ráér és még olvas, akkor azután minimális pihenő ideje van. De közben jönnek mindig egyes időszakok, amikor egyszerre hihetetlen testi és szellemi teljesítményt kell követelnünk a tisztektől. Ez megvolt már a háború előtti időkben és a háborúban duplán megvolt. Ma legnagyobb részben olyan urak jönnek nyugdíjazásra, lakik a háborút végigcsinálták, akiknek ez az idő ugy a fizikumukra, mint az idegzetükre duplán hatott és ennek következtében korábban öregedtek. És tudjuk azt, hogy mit tesz az, ha az ember csak a régi békeidőket veszi és vesz, mondjuk, egy őszi gyakorlati időszakot, amikor az illető tiszt reggeltől-estig lovagolt, gyalogolt, pocsolyában feküdt, vagy nem tudom, mit csinált, azután estétől-reggelig kellett lesnie a. parancsokat, diktálni, szétküldeni és hajnalban megint lóra ülni és elmenni egész napra. Nem lehet ezeket a szolgálatokat összehasonlítani más szolgálati ágazatokkal és nem lehet azt mondani ennek következtében, hogy átlag véve nagyon is ikorán küldjük nyugdíjba az urakat. Itt azonban bekapcsolódik egy más dolog és itt azután igaza van igen t. barátomnak, hogy kénytelenek voltunk és részint még vagyunk ma is, sok fiatalurat elküldeni. Ez.azonban épen az egész helyzetnek a szanálása miatt szükséges. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a forradalom alatt és a forradalom után nyakló nélkül mindenkit előléptettek, mert ezzel kellett megnyerni mindenkit, (Ugy van! jobbfelől és a baloldalon.) ugy a polgári tisztviselői kart, mint a katonatiszti kart, úgyhogy mindenki nyakló nélkül magasabb rendfoko.zatba ment minél hamarább. Mi lett a helyzeti Majdnem ugy néztünk már ki, amikor én átvettem a hivatalomat, mint egy régi. divatú, régi fajtájú délamerikai respublika, ahol min46*