Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-169

Sâ4 Âz országgyűlés képviselőházának hadserege politizál. Látjuk Görögországban és Spanyolországban, ahol napirenden vannak a katonai puccsok. De ha a tisztikar nyilvánvaló nyomorúsága mellett mellőzve látja magát és nem látja méltányolva munkáját, ha az anyagiakkal tovább kell küzdenie, akkor egymás között mindig erről fognak beszélni és önkéntelenül a politika terére fognak lépni. Hiába adunk elismerést, melyet nem lehet aprópénzre felváltani és nem lehet abból kenyeret és ruhát vásárolni, már pedig ennek a tisztikarnak kenyérre és ruhára van szüksége. Lengyelországban Pilsudszky a legutóbbi kormányválság idején százszázalékos fizetésemelést igért a lengyel tisztikarnak. Kétségtelen, hogy elsősorban a lengyel tisztikarnak hazafias érzése volt az, amelynek következtében Pilsudszky mozgalma sikerrel járt, de kétségtelen az is, hogy a százszázalékos fizetésemelési igéret^ is buzditólag hatott a tisztikarra. Vitán felül áll az is, hogy ezt a tisztikart Pilsudszkytól, amíg nemzeti alapon áll, senki elhóditaui nem fogja, mert helyzetének segítőjét, anyagi helyzetének méltányolóját Pilsudszkyben látja. Olaszországban Mussolini 1926 március 1-én a tiszti és altiszti fizetéseket 50%-kai felemelte és ugyanekkor hozzátette, hogy az állami tisztviselők egy részét érintő ez az intézkedése a tisztikar jobb megélhetése előmozdításának még nem tekinthető, csupán külön státust akar biztositani ezzel nekik, mint a haza védőinek. Ugyancsak Mussolini a múlt év nyarán Rómában egy gyűlésen az olasz csapattisztekről, mint félistenekről beszélt. De van is tekintélye országának ! A jövő háborúja sokkal borzalmasabb lesz, mint az 1914—18. évi világháború. Foch francia marssal a jövő háborúját ugy jellemezte, hogy abban nem csupán a férfiak fognak harcolni, hanem minden ország mozgósítani fogja asszonyait is, gyermekeit is, hogy az, állam, az uj létküzdelemben a legcsekélyebb erő kiaknázását se mulassza el, A jövő háborújánál a legfontosabb momentum az lesz, hogy egy sikeres megrohanással a háborút minél rövidebb időn belül eldönthessék. Ezért fontos tehát, hogy egy hadsereg ütő kész legyen és szerintem ezért vár a legfontosabb feladat ma, a jövő háborújában egy tényleges katonára! A tisztikar fizetésének rendezésénél a múltban a főhiba az volt, hogy azt mindig az állami tisztviselők fizetésének rendezésével együtt eszközölték, de mindig csak ugy, hogy abból a tisztikar csak épen hogy tengethette életét. Pedig követelmény és teljesítmény tekintetében — én a

1 volt állami tisztviselő állítom — a katonatiszti pálya ma sokkal nehezebb, mint az állami tisztviselői pálya! A katonatiszti pálya köti le legerősebben és legjobban az ember szellemi és fizikai képességeit, (Farkasfalvi Farkas Géza: Ugy van!) úgyhogy a nyugdíjbajutásíg kipréselik a katonából fizikai és szellemi erőit, és mikor egy tiszt a nyugdíjazás korhatárán nyugalomba vonul, kevés kivétellel úgyszólván minden szellemi és fizikai erejét átadta már az államnak. A tisztikar tagjai hasonlóan, mint minden polgári pályára készülők, nyolc középiskolai osztály és az érettségi elvégzése után négy főiskolát kell, hogy végezzenek. És hogy milyen terjedelmű a Ludovika Akadémia tananyaga, arról mindenki meggyőződhetik, aki annak tantervét elolvassa, A Ludovika Akadémiabeli tanulmányok befejezésével azonban nem fejeződik be a szellemi kiképzés, folytatódik tovább is, amikor a tisztet főhadnaggyá avatják. Százados azonban csak akkor lehet, ha újból egy 69. ütése 192B május íi-én, pénteken. hosszabb ideig tartó tanfolyam után ugy szellemileg, mint fizikailag bizonyságot tesz arra való alkalmasságáról. Folytatódik ez tovább is, amikor a törzstiszti rendfokozat elérése elé érkezik. De szükséges is ez a folytonos tanulás, mert a technika fejlődésével és haladásával állandóan fejlődik a hadászat is, és lehetetlen, hogy tisztjeink az idegen államok tisztjeivel szemben elmaradjanak. A szellemi és fizikai követelményeken kivül van még más kötelezettsége is a tisztikarnak, ez pedig társadalmi kötelezettség. Meg kell ezt kivánnunk a tisztikartól azért is, mert ezt a honvédség népszerűsítése is megköveteli. Kell, hogy a polgári társadalomban a tisztikar mint a honvédségnek a képviselője megjelenjék, és ezzel a társadalommal egymást megismerve, megértsék egymást. Hangsúlyozom itt, hogy a hősök szobrának leleplezésénél, ha az olyan helyen történik, ahol katonaság nincs, a honvédség nincs mindig képviselve. Kérem a honvédelmi minister urat, rendelje el, hogy ilyen szoborleleplezési ünnepségekre a legközelebbi állomásparancsnokság egy tiszti és legénységi küldöttséget rendeljen ki, és ennek a kiküldetésnek költségeit a honvédelmi tárca viselje. A háború előtt is mostohán bántak az anyagiakban a hadsereggel. Nem annyira a tiszti fizetésre értem ezt, — mert hiszen az a békében talán eléggé tűrhető volt — hanem inkább a hadianyag elégtelenségére és korszerűtlenségére. Főleg a tüzérségben volt nagy hiányunk, s innen állt elő az az óriási vérveszteség a világháború elején. Itt bosszulta meg magát az a szűkkeblűség is, hogy az ujonclétszám megajánlásánál szántén takarékoskodtak. Ez volt az oka annak, hogy a világháború kezdetén rögtön az idősebb korosztályú legénységet kellett kivinni a harctérre', s ennek következménye lett a sok hadiözvegy és hadiárva. Magyarországon több hadiárva és hadiözvegy van, mint Németországban. Ma hadianyagunk jóformán nincs, de azt nem is szerezhetünk, mert tiltják a becikkelyezett trianoni haláltételek, híadicélu építményeket sem létesíthetünk, katonai létszámunk is meg van szabva; de ha mégis előállna az az eset, amikor jogainkban megtámadva fegyverrel kell védeni magunkat, akkor a mi utódaink nem vádolhatnak meg bennünket azzal, hogy nem építettük ki hadseregünket. De igenis megvádolhatnak utódaink akkor, ha nyomorúságban nevelt, a mindennapi megélhetésért állandóan küzdő és ebben a küzdelemben megőrült idegzetű tisztikarral mentünk harcba ott, ahol szellemileg is, testileg is erős és friss idegzetű tisztikarral kellett volna fellépnünk. Utalok itt a szentgotthárdi esetre, ahol egy mérnök-százados, valószinüleg a jelenlegi nehéz anyagi körülmények közt megőrölt idegzetével nem tudta elviselni a megsemmisítéssel járó lelki gyötrődéseket. Késztesse tehát tettre a honvédelmi minister urat, a ministerelnök urnák általam már emiitett és az öngyilkosságok tárgyában előterjesztett interpellációra adott válasza is, amely megállapítja, hogy 100 százalékkal nagyobb az öngyilkosságok száma a véderőnél, mint a polgári társadalomban. A ministerelnök ur megállapította azt is, hogy ennek oka elsősorban a rossz gazdasági helyzetben keresendő. A mai parlamenti tárgyaláson BorbélyMaczky Emil és Gömbös Gyula képviselőtársaim megállapították, hogy a magyar tisztek Európának legrosszabbul fizetett tisztjei. Erre vonatkozólag fel is olvasták a tiszti fizetések