Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-169

59. ülése 1928 május 11-én, pénteken. 322 Az országgyűlés képviselőházának paranccsal berendelték a szíjgyártó és bőrfel­dolgozó .kisiparosokat a gyárakba segédeikkel, tanoncaikkal egyetemben és a gyárak éhbérért dolgoztatták őket. Ez igy ment mindaddig, amig a megélhetési kényszer arra nem vitte őket, hogy inkább kimennek a frontra fegyver­rel szolgálni a hazát, sem minthogy idehaza családjaikkal nyomorogjanak. (Dabasi Halász Móric: Nem tudom, honnan vette ezeket az ada­tokat. Nem helytálló adat egy sem.) Mig a há­ború más iparágakban némi konjunktúrát je­lentett, addig a szíjgyártó kisiparra pusztulást hozott. (Zaj.) A háború után jött a teljes gaz­dasági leromlás, a munkahiány és a szíjgyártó és nyerges ipar is nagyot hanyatlott. Békében háromféle szíjgyártó iparos volt. Az első cso­portba tartoztak azok, akik az egészen finom kézimunkákat készítették, a finom lószerszámo­kat és lovagló felszereléseket. A másik cso­portba tartoztak azok^ akik rendes polgári szíjgyártó munkákat végezték és a harmadik csoportba azok, akik olcsó lószerszámokat, igás­lószerszámokat készítettek és a vásárokra jár­tak. Ezekből kerültek ki azután vegyesen a gyári munkások, de ezeknek legtöbbje a kis­iparba többe már vissza nem tért. Ma a helyzet az, hogy az öreg mesterek lassan kihalnak, utánuk kiöregszenek a meglevő kisiparosok is. Segédeket, tanoncokat ilyenformán nevelni nem tudnak, úgyhogy ki fog halni ez^ az ezer­éves, tisztes kézműves iparág. (Mozgás.) A há­ború alatt és után a mi fogyasztó közönségünk is hozzászokott az olcsó cikkekhez és nem. azt nézi, amikor valamit vesz, hogy mit ér az, ha­nem hogy mibe kerül. Ugyanigy vagyunk a hondvédség e szakmabeli beszerzéseinél is. Az kapja meg ezeket, aki a legkevesebbet kéri, amit én sérelmesnek tartok... (Borbély­Maczky Emil: Aki a legjobbat szállítja! — Szilágyi Lajos: Ezt bizonyítani kellene.) Sérel­mesnek tartom azt, hogy nem látom azokat a szállitási, sőt még inkább átvételi biztosítéko­kat, hogy az ajánlott összegekért valóban a megfelelő minőségű és jó kivitelű bőrnemüt kapja a hadvezetőség. (Mos ff ás.) Ha valamelyik szállító kapzsiságból vagy nyerészkedési vágy­ból silányabbat szállít, azt kímélni nem sza­bad, legyen az bárki is, mert mindnyájunk kö­telessége, hogy a hadsereg vitális érdekeit meg­védelmezzük. (Szilágyi La ins: Ha ez igaz, ak­kor visszaélés esete forog fenn!) A szíjgyártó kisipar megmentése és munká­val való ellátása céljából arra kérem a honvé­delmi minister 1 urat, állítson fel egy katonai mintakészitő bizottságot, azzal a rendeltetéssel, hogy minden jelentősebb bőrhadfelszerelési cikknek állapítsa meg az árát, s hogy a mintá­kat olyan kivitelben és olyan minőségű bőrből készítse, amelyet a hadsereg érdeke megkövetel. Azonkivül állapítsa meg az egyes cikkeknél felszámítható^ maximális rezsit és hasznot, hogy a hadvezetőség se fizessen rá. Viszont nem for­dulhat akkor elő az sem. hogy gépszij- és bőr­hulladékokból készült cikkek kerülhessenek le­szállításra. (Szilágyi Lajos: Hol van ez? Ez nem áll! Ez gyanúsítás! — Horváth Mihály: Ilyet nem hallottam! — Farkas Elemér: Ez gyanúsítása a honvédségi szállításoknak! — Állandó zaj a közéven. — Elnök csenget, — Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Kon­krétumokat! Konkrét adatokat kérek! — Da­basi Halász Móric: Félrevezették önt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Farkas Elemér: Nem lehet ilyet állítani! — Horváth Mihály: Honnan hallotta ezeket?) Vértes Vilmos István: Ezeket az adatokat szíjgyártó- és kézművesiparosoktól kaptam, (Felkiáltások a középen: Érdekélt fél! — Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: A má­sikat megrágalmazzák! Konkrétumokat kérek!) akiket fel fogok szólítani arra, hogy nevezzék meg azokat az eseteket, ahol nekik ilyen nagy sérelmeik voltak. (Farkas Elemér: Ez nem sé­relem, ez egyszerű rágalmazás! Vagy az ipar­testület vagy a képviselő ur bizonyítani tarto­zik! — Szilágyi Lajos: Hamis adatokat adtak a képviselő urnák!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy házszabályaink 209. §-a értelmében beszé­det olvasni tilos. Legyen szíves tehát beszédét szabad előadásban megtartani! Vértes Vilmos István: Harmadik kérésem & honvédelmi minister úrhoz az, hogy irjon át a földmivelésügyi minister úrhoz, hogy a ló­kiviteli engedélyek megadásánál kösse ki, hogy minden szállítócég legalább egy jóminőségü, előírásszerű bőrkötőféket tartozzék a magyar kisiparosoktól vásárolni. Azt hiszem, hogy a magyar lókivitelt ezzel a kis drágítással nem fogjuk megnehezíteni. A költségvetés általános tárgyalásánál Ka­rafiáth Jenő t. képviselőtársam (Kabók Lajos: Most jön a háznagy ur!) pontos, számszerű sta­tisztikát tárt fel ellenségeink szárazföldi és légi haderejéről, (Zaj.) — Elnök csenget.) amelyből viszont következtetést vonhatunk le arra nézve, hogy a jövőben milyen veszedelmekkel állunk szemben. Ugyancsak ezzel a tárggyal foglal­kozva, Szepessy Géza képviselőtársam felhívta a t. Ház figyelmét^ a megbízható tiszti- és al­tisztikar szomorú és nehéz anyagi helyzetére. Mosit abból az elvből indulok ki, amelyet Farkas Elemér t. képviselőtársam délelőtti par­lamenti beszédében precíze állapított meg, hogy az úgynevezett Népszövetség bizonyos esetekben, amikor komoly ellentétek merülnek fel a nemzetek között, nem; lesz képes ezeket az ellenteteket békésen kiegyenlíteni és rá aka­rok mutatni arra, hogy épen nálunk, ahol zsol­dos hadsereg van, mennyire fontos az, hogy az egyedül megbizható tiszti és altiszti kar anyagi megélhetésének kérdését sürgősen ren­dezzük. Fontos ez annyival is inkább, mert a ministerelnök ur február 22-én az öngyilkossá­gok tárgyában előterjesztett interpellációra adott válaszában is rámutatott arra. hogy épen a véderőnél, a katonatiszteknél milyen nagy az öngyilkosságok száma, hogy ezeknél az arányszám egymillió lélekre átszámítva 1079. (Borbély-Maczky Emil: Tévedés! Nem a tisz­teknél, hanem általában a katonaságnál!) Igen, a katonaságnál. Megállapította a ministerelnök ur akkor azt is, hogy ennek okai a gazdasági bajokban keresendők. Az államhatalomnak ma legerősebb ténye­zője és támasza a hadsereg. A magyar véderő ősidőktől fogva nemzeti alapokon nyugodott és évezredes katonai multunk a bizonyság amellett, hogy harci készségünknél csak nem­zeti hagyományainkhoz és az ősi dicsőséghez való ragaszkodásunk volt nagyobb. Nemzetünk sorsát a múltban is, a lét vagy nemiléit nehéz napjaiban a magyar katonai fegyvereknek ereje^ mentette meg. Jövendő biztonságunknak és létünknek alapja tehát ezután sem lehet más, mint a hadsereg Ez vezet csak a területi integritáshoz es ez vezet a magyar feltámadás­hoz, amely nélkül nincs, de el sem képzielhető békés magyar élőt! Ha most végignézünk a költségvetés téte^ lein, szomorúan kell megállapítanunk azit„> hogy a honvédelmi, tárca költségvetése a legmosto­hább. Szomorúságunk pedig még hatvány o­zódni fog, ha a külföldi államok hadügyi költ-

Next

/
Thumbnails
Contents