Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-169

Àz országgyűlés képviselőházának 169. ülése 1928 május 11-én, péniehen. 311 nek hadi budget je évről-évre emelkedik, vigyáz rablott zsákmányára. Néhányszáz kilométerrel távolabb pedig a nagyhatalmak készitik elő a minden eddiginél nagyobb világháborút. Itt áll egy alig 35.000 főnyi hadsereg, amelynek legerősebb fegyvere nem a gáz, nem a tank, nem a repülőgép, — ez csak a békeszerződés vé­delmezőinek van megengedve — hanem egye­dül az izzó lelkesedés, ragaszkodás az ősi föld­höz és tántoríthatatlan bizalom a jövőben. (Ugy van! Ugy van!) A tisztikar a megélhetés legkeserűbb gondjaival küzdve, a legember­felettibb erővel dolgozik és küzd a szebb jö­vőért. (Ugy van! Ugy van! jobbfelel.) Ennél a pontnál^ ki kell térnem arra, amit előttem már a költségvetés általános vitájában felszólaló több t. képviselőtársam is hangoztatott ós né­hány szóval meg kell emlékeznem a tisztek fize­téséről. T. Képviselőház! Állitom azt, hogy amint külön elbirálás illeti meg az országban a birót, még fizetés szempontjából is, kell, hogy ilyen külön elbirálás illesse meg a tisztikart is. (Ugy van! jobbfelől.) Biztosítani kell részükre bizo­nyos normális megélhetést, biztositani kell szá­mukra bizonyos nivóját az életnek, hogy a tisztikar hivatásában bizonyos dekórumot és örömet találhasson. Nem lehet azt kivánni, hogy az a tiszt, aki háromszor-négyszer annyit dolgozik, mint békében, az ő igazán fontos és nemzetnevelő munkáját a legkeserűbb gondok között teljesitse. Ettől a tisztikartól a nemzet és mi valamennyien, rendkivül sokat várunk. (Ugy van! Ugy van!) Ez a tisztikar óriási nem­zetnevelő munkát végez (Ugy van! Ugy van! y és én sem m iféle áldozatot nem tartok soknak arra, hogy ezt a tisztikart erkölcsi, szellemi és gazdasági tekintetben emeljük. Jól ismerem azokat a nehézségeket, amelyekkel az igen t. honvédelmi minister urnák meg kell küzdenie, valahányszor arról van szó, hogy a tisztek fize­tésének vagy lakbérének kérdése rendeztessék. Bátor vagyok azonban egy expedienst ajánlani. Ha már ennek a költségvetési évnek folyamán valami módon megoldható ez nem volna, kérem az igen t. minister urat, méltóztassék abban az irányban befolyást gyakorolni, hogy legalább az évközben elérhető megtakaritások fordíttas­sanak a tisztek és altisztek helyzetének javitá­sára, illetőleg rendezésére. Bátor vagyok ebben a tárgyban határozati javaslatot benyújtani, amelynek elfogadását kérem az igen t. minister úrtól. A határozati javaslat szövege a követ­kező (olvassa): »Felhatalmaztatik a honvédelmi minister arra, hogy a honvédelmi költségvetés keretén belül esetleg elérhető megtakar it ásókat a tiszti- és altisztikar megélhetésének megköny­nyitésére fordithassa.« (Helyeslés.) T. Képviselőház! Ez az ország, amely tiszt­jeit nem tudja megfelelően fizetni és ellátni s amelynek ez a csekély és még a békeszerződés­nek sem megfelelő felszerelése van, ez az a boldog, gondtalan ország? Ez az a jól felszerelt katonaság, amelytől a világbékét félteni kell? Nem ez az ok, nem ez az oka a velünk való bá­násmódnak. Mondjuk ki őszintén az igazságot: országunk a külállamok titkos terveiben, mint felvonulási, átvonulási terület van megjelölve. Olyan gyengéknek kell lennünk, hogy még ennek a megakadályozására is képtelenek le­gyünk, hogy még semlegességünket se tudjuk megvédeni. Ez a tiszta igazság és minden ezzel ellenkező állitás nem más, mint mesterséges ködfelhők termelése a való igazság elleplezé­sére. Ezzel szemben csak^ egy kötelessége lehet a kormánynak és a törvényhozásnak egyaránt: nyilt beismerése annak, hogy szomszédunkban KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. tűzveszély van, amelynek kitörése a mi nyomo­rúságos viskónkat is felégetóssel fenyegeti. En­nek a helyzetnek konzekvenciáit levonva, min­dent el kell követni arra nézve, hogy elmenve az állami budget megszabta határokig, oly­ké'pen erősitsük meg erkölcsi és anyagi tekin­tetben hadseregünket, és annak pótlására szol­gáló lakosságunkat, hogy a világ népei belás­lák, hogy nem vagyunk quantité negligable; amit a békeszerződések a mi jogunknak mon­dottak, ahhoz ragaszkodni fogunk és meg fog­juk védeni azt minden erővel. Ezt várom a hadsereg anyagi ellátása tekintetében a minis­ter úrtól. Erkölcsi tekintetben pedig azt kérem, világosítsa fel a honvédelmi minister ur a közvéleményt, szuggerálja bele minden ma­gyar ember lelkébe, hogy amig körülöttünk egyre jobban nőnek a militarista kultúrák, addig a magyar, a földkerekségének ez a leg­különb katona-nemzete engedi öngyilkos mó­don elporladni ezeresztendő viharai közt nagy­ranőtt katonai egyéniségét. Mindenütt, ahol a katonát könyvekből lopták bele az életbe, és nem örökölték vérükben és sorsukban, mint mi, dédelgetik és féltő gondoskodással melen­getik tisztikarukat és katonaságukat. Ha nin­csenek hősi eposzaik, lopnak, hazudnak maguk­nak; ha nincsenek tradiciók, költenek maguk­nak, de melegházban melengetik katonaságu­kat. Fel kell világositani a közvéleményt, hogy bele idegződjéik minden magyar ember lelkébe az, hogy amig a világbéke csak utópia és amig a Népszövetség nem való másra, csak arra, hegy festett kulisszáival eltakarja a minden, eddiginél borzalmasabb világháborúra való ké­szülődóst, addig minden anyagi erőfeszítés, a névtelen adófizető minden heroikus küzdelme hiábavaló lesz. ha a nemzet nem ébred tuda­tára anak, hogy jövőjét csakis a magyar kato­nai erények feltámasztásával és fentartásával ludja biztositani. (Ugy van! Ugy van! jobb­felől) Ezekben voltam bátor a honvédelmi tárca költségvetését illetőleg a magam töredékes gondolatainak igénytelen kifejezést adni. Ha mindezzel a legcsekélyebb mértékben is sike­rült hozzájárulnom ahhoz, hogy rámutatva az imminens veszélyekre, mindenkit meggyőztem e tárca óriási fontosságáról, már elértem célo­mat. Egyébként, minthogy egyfelől e célra semmiféle áldozatot soknak nem tartok, más­felől pedig az igen t. honvédelmi minister ur személye és működése iránt a legteljesebb, bi­zalommal viseltetem, a költségvetést elfoga­dom. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a bal­oldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Karafiáth Jenő! Karafiáth Jenő: Elállók a szó tóti. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Pintér László. Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Ki a következő szónok? Héjj Imre jegyző: Vértes Vilmos István. Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Ki a következő szónok? Héjj Imre jegyző: Szabó Sándor. Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Ki a következő szónok? Héjj Imre jegyző: Patacsi Dénes. Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Ki a következő szónok? Héjj Imre jegyző: Szilágyi Lajos. Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Frühwirth Mátyás. Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. 44

Next

/
Thumbnails
Contents