Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

Az országgyűlés képviselőházának 163. .ülése 1928 május 2-án, szerdán. 23 . tekintettel lenni a szociális biztosítás rendeltetésére és tessék megadni azoknak azt, ami nekik jár. Egyébként még a munkásbiztositással kapcsolatban csak azt állapítom meg, hogy teljesen egészségtelen és tarthatatlan helyzet az, hogy a munkást kiverték saját intézményéből, de a számlát azért vele fizettetik meg. Mert a nmnkásbiztositást — amint tudjuk — a munkásság járulékaiból tartják fenn, a költségeknek egy másik részét, amely a szintén a munkás által teremtett profitból ered, a munkáltató fizeti, az állam pedig csak nagyon-nagyon csekély összeggel, 2,200.000 pengővel járul hozzá az adminisztrációhoz, a betegsegélyekhez és a szolgáltatásokhoz pedig egy fillérrel sem járul hozzá. Mondom, nagyon egészségtelen és lehetetlen helyzet az, hogy a munkásságot saját intézményéből valósággal kiverték, a cechet azonban vele fizettetik meg. Hogy ezt meddig tudja csinálni administer ur, nem tudom, de sokáig nem, az egészen bizonyos és hogy megelégedést nem fog ezzel kiváltani, az még töhb, mint bizonyos. Röviden szóvá kívánom még tenni a hadirokkantaik ügyét. Reklamálóin a mélyen t. minister úrtól azt a törvényt, amelyet a hadirokkantakra és a hadikálrosultalktra vonatkozólag néhány esztendővel ezelőtt megígért. A törvény még ma sem áll rendelkezésiünkre, sem a törvényjavaslat, de még csak a törvényjavaslattervezet sem. A hladikárosultak teljesen el vannak hanyagtól via és én nem tudnék saiigorlubb bírálatot mondani erről, mint amit Ermlszt előadó képviselőtársam

1 mondott, aki azt Mondotta: különösen az 50% -on felüli rokkantaknál és a teljesen árva gyermekeknél, akiket a nemzet árváinak kell tekinteni, nem teszi meg kötelességét az állam. Ha Ernszt képviselőtársam ezt egy nyilvános népgyűlésen mondta volna el, akkor valószinüleg pert kapott volna a nyakába, illetőleg talán ő nem, mert regarddal volnának személye és pártállása iránt, de ha én mondanám el ezt nyilvános gyűlésen hatóság jelenlétében, egészen bizonyos, hogy pert kapnék a nyakamba a nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétségért. Én aláírom azt, amit Ernszt képviselőtársam mondott &z előadói székből, hoigv az állam nem: tette meg és nem teszi meg kötelességét a rikkantakkal, özvegyekkel és árvákkal szemiben. Ha van terület, ahol az államnak becsületbeli kötelezettségei vannak, ugy ez a terület elsősorban az. Méltóztassék

1 tehát azt a törvényjavaslatot, amelyet a mélyen t. minister uirnak ígérni méltóztatott, sürgősen a képviselőház elé hozni. Itt azonban már nem értek egyet Ernszt képviselőtársammal, nem értek vele egyeit abban, ihoigy az 50%-oh aluli rokkantakat viszont olcsón ki kiell elégíteni. Nem méltóztatott azt mondani, hogy olcsón, csak hogy ki kell elégíteni; hogy olcsón, aat én teszem hozzá, .mert tudöni, hogy az, ilyent kielégítés mindig az olcsóság^ jegyében történik meg. Mondom), ezt ne méltóztassék a minister urnák magáévá tenni, mert ima az 50%-on aluli rokkantaik helyzete is meglehetősen nyomasztó. Amikor gazdasiáigi válság van, — és már esztendők óta nyögünk ezalatt a gazdasági válság alatt — akkor a munkaerőnek csekély hiánya is latbaesik à kiválogatásnál, akkoa* a szelekciónál mindig szifforú a gyálrols és a munkáltató seim vesz fel féllábú vagv félkarú embert, vagy olyan embert, akiinek valamelyik kezén két ujja hiányzik, mert az ilyen nem teljes munkaképességű ember és a munkált at ók ebben

1

. a kérdés;b>n nem szentimientálisak. Ők nem nézik azt, hogy hadirokkant-e az illető, vagy hogy hol rokkant meg, hogv érdemes-e a pártfogásra egy vagy más szempontból. A munkáltató azt nézi, hogy az ő üzemébe és gyárába, ha módja van válogatni, olyat válogasson ki, akinek

1 munkíalképessége teljes és tökéletes. Azt hiszem', ez után a magyarázat után Ernszt képviselőtársam í& el fog állani ettől az elmélettől és nem fogja szorgalmazni azt, hogy <az 50%-on aluli rokkantakat kielégítsék és szélnek bocsássák. Arra van szükség, hölgy a hadirokantak ügyét egységes átfogó törvénnyel szabályozzák és adják- me|g a hadirokkantaknak:, a hadiözvegyeknek és a hadiárváknak azt, amit az állam annakidején nekik kilátásba helyezett és ami az államot erkölcsileg és anyagilag terheli. Ez a kérdés is olyan, t. képviselőház, amely felett mi a népjóléti minister úrral már igen sióikat vitatkoztunk. Sajnos, nem! tudtunk elérni kielégítő er'edményt, a pénzügyek javulásával azonban talán mégis lehetővé fog válni ennek a kérdésnek revízió alá vétele. Már annak! idején követeltem a teljes státus felvételét, hogy minden hadikáirosult le^ gyen valahol nyilvántartva; igen alaposan, igen szakszerűen és igen jóakaratúan vizsgálják őket felül és ennek a felülvizsgálatnak alapján, amelynek vezérlő motívum o'- ne az legyen, hölgy minél többet ki kell selejtezni, hanem hogy minél méltóbban kártalanítsák őket.., Elnöjt: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Propper Sándor: Köszönöm a figyelmeztetést; mindjárt be fogom fejezni. Azt akarom mondani, hogy várom a mélyen t. minister úrtól a kijelentéseket arra vonatkozólag, hogy^ a már többször megigért hadirokkant-biztosítási törvényjavaslattal mikor lesz alkalma a képviselőháznak foglalkozni. Én ezt a törvényjavaslatot aktuálisnak és a problémát megoldandónak tartom olyan alapon, amilyen alapon én ezt itt körvonalaztam. Végtelen fájdalmat okoz nekem az, hogy azzal kell befejeznem felszólalásomat, hogy a költségvetést nem fogadoni el. Hiszen szociális munkáról van szó! Ám, ha csakugyan erről volna szó, el kellene fogadnunk, hiszen mi műveljük, mi követeljük állandóan a széles_ebb irányú szociálpolitikát. Sajnálatomra azonban nincs módomban elfogadni a költségvetést, egyrészt azért, mert nem bízom a ministeriumban, nem bízom a kormányban, másrészt azért, mert a mai helyzethez és a mai szükségletekhez viszonyítva magam is olyan csekélynek, olyan inferiorisnak tartom az egész költségvetést, hogy avval hathatós szociálpolitikát végezni nem lehet. Jobbat kérünk. Ha a minister ur szociálpolitikája csak megközelítően is olyan szép volna, mint mai bevezetőbeszéde, akkor r én fentartás nélkül beállanék a tapsolók és az üdvözlők sorába. (Usetty Béla: Ezt nem nagyon hiszem! — Peyer Károly: Nálunk nincs elnöki tanácsi engedélyhez kötve a felszólalás, sem a cikkirás! — Szabóky Jenő: Van szakszervezeti tanács! — Peyer Károly: Csak a túlsó oldalon áll fenn ez a korlátozás!) Sőt tovább megyek: nemcsak a magam személyében jelentem ezt ki, hanem kötelezem magam arra is, hogy ha a minister ur olyan jó szociálpolitikát fog csinálni, mint amilyen szép beszédet mondott ma, akkor valamennyien odaállunk a minister ur tapsolói közé. Én tehát több és jobb' szociálpolitikát kérek és nem bánom, ha ennek ellenében a reto-