Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-169

'Àz országgyűlés képviselőházának 169. ülése 1928 május ll-én, pénteken. á9? legteljesebb mértékben teljesítettük, (Ugy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) mert itt van meg azután a maga nagyszerű hivatása, valóságos nemzeti missziója annak a tisztikarnak. A leszerelésről Lord Robert Cecil, aki kezdettől fogva résztvett a trianoni szerződés megalkotásának nagy munkájában, aki a Népszövetség művében is éveken keresztül közreműködött és aki most elkedvetlenülye vonult vissza anglai birtokára, látva a teljes eredménytelenséget, a leszerelésről azt mondotta hogy: »Hogyan kívánhatjuk mi Németországtól, hogy egy olyan kötelezettséget teljesitsen, mint amilyen a leszerelés, mindaddig, amig mi nem teljesitjük azt a kötelezettségünket, hogy az általános leszerelést végrehajtsuk?« (Szilágyi Lajos: Azt pedig Karafiáth Jenő elmondotta, hogy ők hogyan szereltek le! Világcsalás az egész leszerelés!) Megjósolta Lord Robert Cecil, hogy Németország és szövetségesei fegyverkezni fognak abban a pillanatban, amikor észreveszik azt, hogy nem komoly a leszerelés az entente-államok részéről. (Szilágyi Lajos: Aliig fegyverkeznek!) Én nem akarok arról beszélni, milyen zsákutcába jutottak volt ellenségeink az által, hogy az általuk vállalt kötelezettség összeütközött azzal a félelemmel, amelyet a legyőzöttekkel szemben éreznek. (Ügy van! Ugy van! a jobbés a baloldalon.) Szilágyi Lajos t. képviselőtársam nagyon helyesen mondotta, hogy Karafiáth Jenő képviselőtársunk hatalmas nagy tanulmányra valló beszédében fejtette ki a leszerelésnek lényegét, (Szilágyi Lajos: Leleplezte a svindlereket!) kifejtette azt is, hogy hogyan fegyverkeznek ellenségeink. Nála szebben és jobban erről a kérdésről még senkit' sem hallottam beszélni. (Szilágyi Lajos: Svindli az egész!) Csak arra kivan ok rámutatni, hogy amikor mi teljesen le vagyunk szerelve, és amikor ellenségeink egyre fenyegetőbben fegyverkeznek, a tisztikar hivatása és missziója az, hogy meggátolja a lelkek lefegyverzését, amelyet defetizmusnak nevezünk, (Ugy van! Ugy van!)

r a lelkeknek azt a leszerelését, amely kishitűségre vezet, sötétenlátásra vezet és amely a legnagyobb veszedelmet jelenti számunkra. (Farkas Elemér: Itt van a legnagyobb hiba, ezt kell megszüntetni, Ugy van! Nagyon helyes!) Mussolini Diaz tábornok temetésén a tábornokokhoz beszédet intézett, amelyet így fejezett be: »Tisztelt uraim! Foglalkozzanak önök a hadsereg* nevelésével, a legénység oktatásával, a legénység kiképzésével. A nemzet értéke attól függ, hogy milyen a hadsereg harcképessége. (Ugy van! Ugy van!) A harcképesség attól függ, hogy hogyan foglalkozik a tisztikarnak minden egyes tagja a legénységgel.« (Ugy van! Ugy van!) Ezt tartom én a legnagyobb fontosságúnak, hogy a tisztikar minden egyes tagja valósággal atyja legyen a legénységnek, (Helyeslés.) hogy az bizalommal fordulhasson hozzá, hogy az egyéni nevelésben, egyéni oktatásban részesüljön. A tisztikar hivatása, hogy a legénység lelkét nevelje, (Élénk helyeslés.) hogy belevigye a hazaszeretetet a hadseregbe. Mert a hazaszeretet adja meg a lelkét a hadseregnek. (Ugy van! Ugy van!) Enélkül a lélek nélkül az egy egyszerű gép, amely mechanikusan végzi köznapi feladatait. Ez a lélek a mi erőtartalékunk, ez a hazaszeretet a mi jövőnk. (Ugy van! Ügy van!) Becsületes multuniki kívánatossá teszi barátságunkat, hazaszeretetünk értékessé teszi szövetségünket és már azt látjuk, hogy ellenségeink félnek tőlünk, mert fegyverkeznek; azt látjuk, hogy barátaink ápolják barátságunkat, mert ez a barátság értékes az ő számukra. (Ugy van! Ugy van! jiobbfelől.) Azt látjuk, hogy már a semlegesek is keresik szövetségünket, mert mi hü szövetségesek voltunk a világháborúban és hivek leszünk ezután is, mint szövetségesek mindhalálig. Mert magyarnak lenni annyit jelent, mint hűnek lenni, (Ugy van! Ugy van!) magyarnak lenni annyit jelent, mint jobbnak lenni, mint lelkesebbnek lenni, mint szenvedni tudni és remélni felt ám adást. (Éljenzés.) Reményünk a feltámadásra megvan, ha el nem veszítjük hitünket, ha nem puhulunk^ el, ha nem senyvedünk el. Hiszen a tatárjárás majd egy szálig elpusztított bennünket és rá száz évre, Nagy Lajos birodalmában, mint egy világhatalom, újjászületett Magyarország. A török! hódoltság idején a végbeli vitézek, nemesek odatódultak az akkori csonka országba, mint ma idejön a megszállott részekről kiüldözött magyarság, akkor is gondoskodtunk róluk és gondoskodunk róluk ma is, hogy el ne pusztuljanak, hogy el ne vesszenek. A majtényi silkion letettük a fegyvert éa az a császári hatalom, amely előtt letettük, körülbelül fél évszázad múlva máir ott könyörgött nálunk fegyveres segítségért. Világosnál kettétört a kardunk és pár évtized múlva ott álltunk az egész világnak ámulatára, mint egy nagyhatalomnak virágzó országa. Akkor is elvesztettünk mindent és akkor is visszanyertünk mindent. Most is elvesztettünk mindent és most is mindent vissza fogunfc nyerni. Vissza_ fogunk mindent nyerni, hogyha nem veszítjük el a lelkünket, hogyha nem száll meg bennünket a kishitűség, a söitétenlátás, ha nem száll meg bennünket a defetizmus, hanem bizunk a jövőben. Lefegyvereztek bennünket, elvettek tőlünk mindent, de él és virul a nemzet életereje, él és virul a nemzet Önérzete s él és virul a vitézség. Ezeréves fajtánk mint kősziklából kizöldülő fenyőfáinak sudara tör az ég felé, melyet semmiféle titkon ölő s zu néni fog megőrölni, és az éjsizalkában kopácsoló férgek egész hadserege sohasem fog megdönteni. Van olyan páratlan emberanyagunk, amely ragyogói betűkkel irta bele nevét a vitézség érdemkönyv é'be. És él bennünk egy rejtett kincs: a lélek, és van egy nagy erőtartalékunk : a becsület. Háborút nem akarunk, békebontók soha nem leszünk, nem fogunk soha senkit megtámadni, de ha ellenségeink azt alkíarják, hogy átvonulóterület legyen a mi szegény kis csonka országunk, (Farkas Elemér: Pedig ezt akarják!) ha ellenségeink azt akarják, hogy ne tudjuk megvédeni semlegességünket, és ha a s ore, a végzet, a világhistória kérlelhetetlen ereje azt akarja, hogy ne őrizzük meg semlegességünket támadó háború esetén, akikor nekünk igenis, tudatában kell lennünk annak, hogy mi a világtörténelem országútján vagyunk, hogy nem ülhetünk ölhetett kézzel, nem maradhatunk "tétlenül, mert különben^ keresztülgázol rajtunk a világhistócriának száguldó szekere. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mi a hadak utján vagyunk, nekünk meg kell védenünk azt, ami ezer éve a mienk. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) A magyar nemzet a vitézi erények és a hősi halál nemzete. Nekünk nincs ágyúnk, de van lelkünk; nincsenek hadirepülőink, de igenis van magasan repdeső katonai szellemünk; nincsenek tankjaink, de vannak vitézi erényeink, vannak nagy hagyományaink, és vannak hősi halottaink, akiknek emléke .szent, akiknek hírei, hite, nimbusza kitartásra, küzdelemre buzdít bennünket. A múlt talizmánja ez és a jövő záloga. 42*