Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

Az országgyűlés képviselőházának ié8. ütése Î92& május ÎO-én, csütörtökön. viselő, aki ne venné szivesen azt, hogy a pénzügyminister ur, vagy a kormány támogassa azokat az egyleteket, amelyek hadikölcsönjegyzésük következtében károsodtak; nincs képviselő, aki ellenmondana ennek. Itt azonban elvi kérdésről van szó: egyenként támogassuk-e a hadikölcsönjegyzőket vagy pedig nem, vagy kombináljuk-e ezt a kétféle támogatást ugy, hogy egyéni segélyezés is legyen és egyletek segélyezése is legyen. Ha az egyletek segélyezését is rendszeresitik, akkor megint szigorú intézkedéseket kell tenni arra, hogy ez a tervezett támogatás tényleg helyére jusson. Mert tisztelet-becsület valamennyi egyletnek és valamennyi egylet vezetőségének, de mégis előfordulhat az az eset, hogy az általunk megszavazott hatmillió pengőből az a rész, amely az egyletek támogatására juttattatik, nem kerül a hadikölcsönkárosultak kezébe, mert útközben szétforgácsolódik. Megtörténhetik, hogy egy egylet, amely hadikölcsönkárosodás címén néhány ezer, vagy mondjuk százezer pengőt kap a népjóléti minister úrtól, azt esetleg csak saját adminisztrációjának, saját pillanatnyi szükségleteinek kielégítésére fordítja. Megteheti egy egylet, hogy nagyobb helyiséget bérel, mivel pénzt kap öt esztendőn keresztül; megteheti, hogy tisztviselőinek fizetését emeli fel, mert pénzt kap öt esztendőn keresztül. Megtörténhetik tehát, hogy mindaz a jó, amit mi akartunk, hogy a hadikölcsönkárosultak támogattassanak, nem sikerül abból az okból, mert ilyen indirekt segélyezést is kombinációba vesz a kormány.^ Én tehát mély tisztelettel felhívom a Képviselőház figyelmét arra, hogy amikor holnap délelőtt 12 órakor a bizottság tárgyalni fogja az appropriációs javaslatot, méltóztassanak tekintetbe venni, hogy erre az összegre, erre a hatmillió pengőre a hadikölcsönkárosultaknak olyan szükségük van, mint egy falat kenyérre és ennek a hatmillió pengőnek igazságos és arányos szétosztása nélkül nem lesz lehetséges kivárniok azt az időt, amikor a valorizáció tényleg megtörténik. Én a pénzügymin ister urat az ellenzéki támadásokkal szemben is megvédtem a valorizációs törvényjavaslat tárgyalása alkalmával és én húztam alá legjobban azt, hogy a pénzügyminister urnák az a terve>, hogy az átmeneti időben is támogatni akarja a károsultakat, nem olyan semmi, mint amilyen semminek akarták feltüntetni, hanem igenis lényeges valami. De bocsánatot kérek, annál nagyobb jogosultsággal fejezem ki most aggodalmamat, amikor aa appropriációs törvényjavaslatnak ezeket a meglepő [rendelkezéseit látom. Én számításokat eszközöltem, amelyek szerint, ha a hatmillió pengőből csak ötmillió osztatik szét a hadikölcsönkárosultak között és pedig olyan alapon, amint azt tervezték, hogy évi 200 pengőtől 600 pengőig variálódnának a segélyek, akkor, ha veszem a maximumot, ha mindenkinek 600 pengőt adnék, ez esetben 8333 emberen tudnék csak segiteni; ha pedig a minimumot veszem, az évi 200 pengős segélyt, akkor csak 25.000 hadikölcsönkárosulton tudok segíteni. Ha elosztom, hogy egy napra mi esik, akkor megdöbbenve kell látnom, hogy 55 fillértől 1 pengő 60 fillérig terjed az az összeg, amelyet ez a támogatás jelent; a maximum tehát napi 1 pengő 60 fillér. Én azt kérdezem, — és most tegye mindenki a szivére a kezét, aki a hadikölcsönkárosultakon segiteni akar — vájjon akkor, ha arról van szó, hogy ha a maximumot kapja valaki, csak 1 pengő 60 fillérrel támogatjuk őt ebben az átmeneti időben, ha ilyen minimális összegekről van szó, akkor szabad-e azzal a gondolattal foglalkozni, hogy ebből a hatmillió pengőből ide-oda más célokra, igy a középosztály Ínségének, nyomorának enyhítése címén, vagy más címen elvonjanak valamit? Erre igazán nem szabad gondolni. Ha már ilyen csekély összegig terjedt a pénzügyminister ur bátorsága, ha ilyen csekély összeget mert csak erre a célra áldozni, akkor legalább őrizze a pénzügyminister ur ezt a hatmillió pengőt együtt, és juttassa egy kézbe, a népjóléti minister ur kezébe, hogy egy kézben maradva, ez az összeg igazságosan és arányosan legyen elosztható. Más alkalom nem. lévén a, költségvetési vita közben felhívni a közfigyelmet erre a fontos kérdésre, azért ragadtam meg erre az alkalmat a napirendi keretében. Egyébként az elnök ur napirendi javaslatát elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következikl Petrovics György jegyző: Temesváry Imre! Temesváry Imre: T. Ház! Minthogy Szilágyi t. képviselőtársam sem kifogásolta az elnök ur által indítványozott napirendet, előre is kijelentem, hogy az elnök ur által javasolt napirendet én is magamévá teszem. Ugy érzem azonban, hogy nincs ennek a Háznak egyetlen tagja seim, aki ne érezné át annak a kérdésnek nagy horderejét, amelyet épen az előbb Szilágyi képviselőtársam olyan ékes szavakkal itt előttünk felhozott. De azt is érzem, hogy ennek a kérdésnek tárgyalása nem napirendi vita keretébe tartoznék, hiszen az appropriációs törvényjavaslat be van nyújtva a t. Ház elé, és ugy tudom, hogy a holnapi napra ki is van tűzve ennek bizottsági tárgyalása. Mindnyájunknak módunkban lesz tehát ott is foglalkozni ezzel a kérdéssel. (Szilágyi Lajos: A vidékieknek nem lesz módjuk, mert ma délután hívták egybe a bizottságot!) Ezenkívül itt a plénumban is mindnyájunknak módunkban lesz az appropriációs törvényjavaslat tárgyalása alkalmával azzal foglalkozni. A magam részéről csalk azéírt kivánoik ehhez a kérdéshez, hozzászólani, mert azok a rémképek, amelyeket Szilágyi igen t. képviselőtársam elénk tárt, mindenesetre lerontják a közvélemény előtt annak a nemes gesztusnak jelentőségét, amellyel most a kormány szűkös anyagi viszonyaink között mégis kíván valamit juttatni azok részére, akik a háború anyagi károsultjai, akik ennek a kérdésnek valamiképen való megoldását már olyan epedve váriak. Szilágyi t. képviselőtársam elmondott szavai íkiözül én csak az utolsó néhányra kívánnék reflektálni ,amikor kijelentette és számadatokkal bizonyította azt, hogy ebből a pénzből jóformán semmi sem jut azoknak a szerencsétleneknek, különösen akkor, ha ebből az összegből egy millió pengőt az árvák részére és ezenkívül ötszázezer pengőt a középosztály nyomorának : enyhítésére fordítunk. (Szilágyi Lajos: Azt nem kifogásoltam, hogy az árváik kapjanak, csak azt, hogy két helyről osszák el!) Azt hiszem, ebben is nagyon téved t. képviselőtársam, mert hiszen az a valorizáció, amelyet a valorizációs törvényjavaslat tárgyalása alkialmával... (Erődi-Harrach Tihamér: Érdemi vita van most, vagy házszabályvita? Holnap a pénzügyi bizottságban mindenkinek alkalma lesz felszólalni.) Elnök: Csendet kérek. (Erődi-Harrach Tihamér; Nem is ismerjük az anyagot! — Szilágyi Lajos: A közfigyelem felhívásának ez a módja! Ez egy tribün!) Csendet kérek, képviselő urak, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni.