Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

Az országgyűlés képviselőházának 168. alatta a joggyakornokokat fel a titkárokig — körülbelül a fele joggyakornok és a fele titkár és jegyző. Fölvettetett az, hogy a jegyzők, szóval a segédszemélyzet számát kellene emelni, hogy a birókat tudjuk tehermentesíteni a kezelő személyzet mellett is. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy huszonhat éve tudom figyelni a magyar biróképzést mert 26 éve vagyok tagja a magyar biró- és ügyvéd vizsgáló bizottságnak ; mondhatom, hogy az utóbbi időkben csakugyan dekadenciát látok a gyakorlati kiképzés szempontjából. A gyakorlati kiképzés lehetetlen. Erről még az igazságügyminister ur is tett említést és látjuk azt, hogy az a kiképzés, amelyet különösen Budapesten, a fővárosban kap az a fiatalember, nem üti meg azt a mértéket, amelyet egy birójelöítnél elvárni lehet, akire a közeljövőben, — mihelyt a birói vizsgát letette és kineveztetik, — embereknek sorsa, vagyona, becsülete és élete lesz biz va. Ennek okát pedig abban látom, hogy maga a segédszemélyzet, tehát az a fiatal birójelölt nem a jogászi kiképzéssel kell, hogy eltöltse idejét, hanem manuális dolgokkal, amelyeket Németországban azok a jól bevált szekreterek végeznek el. Én tehát a kérdés megoldását nem abban látom, hogy a segédszemélyzetet szaporítsuk, mert a segédszemélyzetet annál a mennyiségnél többre szaporitani, mint amennyit a birói státus fel tud venni, nem igen volna szabad, mert különben az következnék be, hogy az alsóbb regiszterekben az a fiatalember már lelkét veszitett kedéllyel menne be a birói státusba, hanem a segédszemélyzetet kell megfelelően kiképezni. Én azt hiszem, hogyha mi a jól bevált német példára — és itt katonai példára is utalok: a szolgálatvezető őrmester tipusára — ki tudjuk képezni azt a bizonyos szekreter tipust, aki olyan jól végzi a kezelési teendőket Németországban s mentesiti a birót a manuális dolgok végzésétől, akkor a biró minden erejét és idejét birói funkciójának szentelheti. Én hálás elismeréssel látom, hogy az igazságügyminister ur már sokkal hamarább felfedezte az alapgondolatot, mert megemlítette, hogy a kezelőszemélyzetnek először is az értelmi nivóját kell emelni. Mihelyt pedig az értelmi nivót emeljük, ezzel természetszerűleg közeledünk ahhoz a megoldáshoz, amelyet én most voltam bátor körvonalazni. Igen t. Ház ! Két megjegyzésre vagyok kénytelen ezzel kapcsolatban reflektálni, mert hiszen azt látom, hogy azokra reflexiók nem történtek. Nevezetesen Propper Sándor és Györki Imre igen t. képviselőtársaim azt hangoztatták, hogy legyen már vége a politikai bosszúnak. Azzal a tisztelettel, amellyel minden meggyőződés iránt viseltetem és amelyet a magam részére is megkövetelek (Helyeslés a középen), ki kell jelentenem a következőket. Minket, igen t. képviselőtársaim, egy nagy világnézeti, szempont választ el egymástói Mi a polgári társadalom harcosai és meggyőződéses hivei vagyunk, önök pedig, igen t. képviselőtársaim, a történelmi materializmus hivei, amelynek végén ott van a «Kommunista Kiáltvány» és a komunizmus, ezt nem tagadhatják. Ha tehát önök ezt a polgári társadalmat felfordítani akarják —- mert hiszen a vége mégis csak az —, akkor itt tulajdonképen egy világnézeti élet-halálharc van és ezt politikai bosszúnak minősíteni igen gyenge dolog volna, mert igen gyáva volna az a magyar társadalom, amely egy élet-halálharcban ilyen — hogy ugymondjam — nagyon gyengén ható érvek előtt meghajolna. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezt, igenis, én a magam részéről kijelentem és azt hiszem, az egész párt részéről is kijelenthetem. (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen.) ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. 281 Miután itt világnézeti harcról van szó, mi igenis irgalmatlanul álljuk ezt a világnézeti harcot, mert nem akarunk a «Kommunista Kiáltvány» végére eljutni. Egyszer már volt részünk belőle. (Györki Imre: Ott voliak mindnyájan, jobban mint én ! — Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Györki Imre: Mind szakszervezeti tag volt ! — Derültség és ellenmondások jobbfelöl és a középen. — Egy hang a középen : Én sem voltam ! — Györki Imre : Ön nem volt itt; ha itt lett volna, ön is ott lett volna! Sorban, kivétel nélkül azok voltak! — Elnök csenget.) Lesz annyi bátorság a polgári társadalomban, hogy ezt, igenis, meg fogjuk akadályozni és pedig minden áron. Ezt méltóztassék tudomásul venni- (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek. A képviselő urat pedig figyelmeztetem, szíveskedjék a tárgynál maradni. Napirenden a királyi bíróságok létszámának személyi járandóságai vannak. (Györki Imre : Tolakodni fognak a felvétel végett ! — Usetty Béla : Reméljük, hogy nem jön el az az idő ! — Jánossy Gábor : Ebéd utáni álom ! — Zaj.) Kálnoki-Bedő Sándor : Kénytelen vagyok még egy dologra reflektálni. Gál Jenő igen t. képviselőtársam erős kritikát gyakorolt a biróságokkal szemben. (Zaj. — Györki Imre : Nem fognak kapni igazolványt ! — Jánossy Gábor : Én nem kaptam semmit, — nem is kértem !) Gál Jenő t. képviselőtársam azt mondotta, hogy az ítélkezési nivó alásülyedt és ezt azzal próbálta igazolni, hogy bizonyos Ítéleteket itt reprodukált. (Zaj.) Azt hiszem, hogy az igen t. képviselőtársam téved. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) A magyar bíróság nem volt soha sem nehezebb feladatok elé állítva, mint épen ezekben az időkben, és olyan kérdéseket oldott meg, szinte azt mondhatnám, ezer éves atavisztikus böleseséggel, amelyeket nem hiszem, hogy más államok biróságai ugy oldottak volna meg, mint ahogyan a magyar bíróság megoldotta azokat. Ott van a gazdasági lehetetlenné válás ezer útvesztője; ott van az átértékelés kérdése, amelyben mi még egy alaptörvényt sem tudtunk megcsinálni; ott van a gazdasági lázállapotnak ezeregy szövevénye, amelyekből a magyar biró mindisr meg tudta találni a helyes kivezető utat! (Ugy van! Ugy van! jobb felől és a középen.) Elnök : Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Kálnoki-Bedő Sándor : Csak egy percig akarok még beszélni. Elnök : Nincs módomban meghosszabbitani ! Szíveskedjék befejezni! Kálnoki-Bedő Sándor : Csak egy mondattal fejezem be. Igen t. képviselőtársam! Ha más viszonyok lettek volna, akkor nem kellett volna toldozgatnifoldozgatni a régi törvényhozási intézkedéseket, de nem tudtunk másként eljárni. A magyar biró is épen ugy alkalmazkodott a minden nap folyton változó élethez, tehát nem lehet a magyar biró ítélkezési nívójára tárgyilagosan azt mondani, hogy az alásülyedt. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Hogy bizonyos bűnperekben nem mindenkinek a szája-ize szerint Ítélkezett, ez politikum, erre nem kívánok reflektálni- A tételt különben elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következikJ? Petrovics György jegyző : ÖstÖr József! Elnök : A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Következik 1? Petrovics György jegyző : Gál Jenő ! Gál Jenő: T. képviselőház! A királyi bíróságok tételénél azokat a dicséreteket, amelyeket itt 40*