Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-168
r Àz országgyűlés képviselőházának 168. ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. 2?Ö természetesein és egyes esetektől, kivételektől eltekintve — akkor megállapíthatjuk, hogy azokban az időkben, amikor a bíráknak a megélhetéssel kellett küzdeniök, amikor itt a parlamentben szót kellett emelni a birói illetményekért, az abban a korban elhelyezkedett bírák a jövőben, amikor a törvényhozás meg is adta az anyagi erőket, sem adták azt a murikat, amelyet ezektől a bíráktól elvárnánk. Magam akkor léptem^ a birósági szolgálatba 1908-ban, amikor nehéz krízisben állott főként a joggyakornokok, aljegyzők és jegyzők helyzete. Abban az időben, amikor hatéves joggyakornokok, hatéves aljegyzők és négyéves jegyzők voltak. (Mozgás a középen.) Láttam és visszaemlékszem azokra a kitűnő emberekre, akik fiatalon, telve ambícióval, lelkesedéssel ültek le az ő székükbe, akik azután az évek folyamán, hacsak anyagi erő nem állt mögöttük, fizikailag és ennek következtében szellemileg is elszikkadtak és azt a birói elemet produkálták, amelyet azután a nagy kontingens kénytelen volt magával tovább cipelni. Félek attól, hogy ez az eset következik most be. (Egy hang a középen: Már megvan!) Nézem az igazságügyi kormányzatnak kinevezési politikáját a fiatal joggyakornokokat illetőleg. Igazán a legkitűnőbben képesített, minden tekintetben a birói pályára kiválóan alkalmas fiatalemberek jönnek ide. Ezeket az embereket, ezeket a tele ambícióval, lelkesedéssel, becsülettel, előképzettséggel erre a pályára jövő fiatalembereket sajnálom, és végeredményben sajnálom és féltem Magyarország igazságszolgáltatását. Sürgősen kopogtat ez a kérdés. Abból, hogy az összes felszólalók foglalkoztak ezzel a kérdéssel és abból, hogy az igazságügyminister ur is állandóan tapétán tartja ezt kérdést, látom, hogy ő ezt meg is akarja valósítani, úgyhogy ezeket a szavaimat nem is őhozzá intézem, hanem a pénzügyminister úrhoz: (Jánossy Gábor: Mindenki azt aposztrofálja.) adja meg a lehetőséget atekintetben, hogy a birói kar kifejthesse mindazokat a képességeket és erőket, amelyek benne vannak. Meg kell még emlékeznem, amiről már szintén szóltam, a birák tehermentesítéséről atekintetben, hogy megszabaduljanak azoktól a felesleges manuális munkáktól, amelyek most terhelik őket. Ma, amikor minden nagy üzleti vállalat, minden ipari és kereskedelmi tevékenység és ügyvédi iroda és mindenki, <aki az élettel összeköttetésben áll, igyekszik magát tehermentesíteni a fizikai munkától, amikor mindenütt a gyorsíróknak egész tömege áll rendelkezésre^ — hiszen Puky Endre t. képviselőtársam nagyon szépen emlékezett meg erről a matériáról — akkor azt látjuk, hogy annak a birónak még irógép sem áll rendelkezésére (Usetty Béla: Még toll sem!) s olyan manuális munkát kénytelen végezni, amely munka szellemének röptét megfogja és indokolási munkáját megneheziti, mert hiszen mindnyájan, akik szellemi munkával foglalkozunk, tudjuk, hogy a kézzel iras leköti a szellemet, nem engedi érvényesülni, megneheziti a munkát és kifárasztja, meggyöngíti a szellemi erőt. Amikor ezt bátor vagyok felhozni, ugyanakkor meg kell emlékeznem a segédszemélyzetről is, mert hiszen a segédszemélyzetnek két feladata van: egyrészt a birói munkát könynyiti meg, másrészt a birói szukkreszoenciáról gondoskodik. Én emlékszem rái, hogy amikor birósági szolgálatomba léptem, akkor kezdődött az, hogy minden birónak volt segédje, aki a jegyzőkönyveket vezette, — én magam is vezetKÉPVISJSLŐHAZI NAPLÓ. XII. tem éveken keresztül jegyzőkönyvet — akkor a biró foglalkozott az ő segédjével, akkor az ő segédje megcsinálta, megszövegezte az ítéleteket és a biró átnézte, átszövegezte azokat. Én igen kiváló és jeles bírák mellett működtem és nagyon sokat köszönhetek nekik e tekintetben, (Az elnöki jelző-óra berregni kezd.) Öt percet kérnék még, t. Képviselőház! (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Konstatálom, hogy a képviselő urnák öt perc még rendelkezésére áll, mert az óra tévesen volt beállítva. (Gál Jenő: Már az óra is téved!) Erődi-Harrach Tihamér: T. Képviselőház! Amint voltam bátor említeni, a segédszemélyzetnek két funkciója van: az egyik az, hogy a birónak jogi segítséget nyújtson s tehermentesítse őt az olyan munkától, amely az ő magasabb szellemi működését nehezíti, más oldalról pedig az, hogy birói szukkreszcenciát neveljen. Sajnos, ma e tekintetben is hiányokat látunk, amint az általános vita egyik szónoka megjegyezte, ezt a csekélyszámu segédszemélyzetet főként a büntetőszakon foglalkoztatják és ezáltal ennek a generációnak kiképzése is szenvedni fog. A segédszemélyzetet illetőleg is állanak ugyanazok a szempontok, amelyeket a birósági tagok illetménykérdésében voltam bátor előadni. Ezzel kapcsolatban kérem azt is, hogy minősítési pótlékuk a birói állásoknak megfelelően emeltessék és azt kérem, hogy azok a pótlékok, amelyeket az 1924-es intézkedés következtében ez idő szerint nem élveznek, helyreállíttassanak. Méltóztassanak megengedni, hogy még egy momentumot emeljek ki épen a birói illetmények kérdésében. Tudjuk nevezetesen azt, hogy az elsőfolyamodásu bírák között megvan az az előretörekvés, hogy felsőbb bíróságokhoz kerüljenek. Ez érthető, mert tudják, hogy előmenetelüket segítik elő azzal, ha az elsőfolyamodásu bíróságoktól felfelé mennek a felsőbbfoku bíróságokhoz. Ennek azután igen nagy kárát látja az igazságszolgáltatás, mert épen az előlépés kényszerítő reménysége miatt, kénytelenek olyan birák is otthagyni az alsófolyamodási biróságokat és törekedni felsőbbfoku bíróságokhoz, akik az elsőfolyamodásu bíróságnál is megmaradnának, ha anyagi tekintetben valamilyen csekély mértékben is biztosíttatnának. Épen ezért azt vagyok bátor ajánlani, hogy a várakozási idő megrövidítésére az igazságügyminister ur rendelkezésére bocsátott 10% legalább 15%-ra felemeltessék, amiáltal módja lenne az igazságügyminister urnafla olyan kiváló elsőfolyamodásu bírákat visszatartani az első folyamodásu bíróságoknál, akik ennek ellenében ott szívesen tovább dolgoznának. Még csak egy-két szóval akarok megemlékezni a telekkönyvvezetőkről. Mindenesetre nagy megnyugvás az az intézkedés, hogy a költségvetésben a telekkönyvvezetők száma 100-zal szaporittatik. Én azonban ezt nem látom és nem tartom elegendőnek — azt hiszem, az igazságügyminister ur sem tartja elegendőnek — mert ebben nem látok egyebet, mint a régi status quo visszaállítását. Amikor azonban tudjuk, hogy a telekkönyvvezetőkre tekintélyes munka vár a parcellázással, az Ofb. intézkedéseivel, és egyéb dolgokkal kapcsolatban, szükségesnek látjuk mindannyian a telekikönyvvezetők számának további emelését. Csak egy szóval említem meg azt^ a kérdést, hogy a telekkönyvvezetők képesítése is emelendő lenne, mert ezidőszerint a telekköny wezetők négy polgádi iskolával teljesitenek szolgálatot, amely 40 •
