Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

272 Az országgyűlés képviselőházának 16 baloldalon.) Az a főtárgyalási elnök tartsa meg, őrizze meg a maga pártatlanságának látszatát minden vonatkozásban, igy a tárgyalás menetében is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Malasits Géza t. képviselőtársam felhozta a Wolff ezredes letartóztatásával kapcsolatban felmerült esetet és azokat az eshetőségeket, amelyeik ebből kifolyólag majd előállhatnak. Tegnap ugyancsak méltóztattak diffikultálni azt, hogy bizonyos helyről a Rathenauval kapcsolatban elhangzott kritika szóvátétetett. Én erre vonatkozólag ma megtettem a nyilatkozatomat; abból az indokból diffikultáínom kell ezt a hangot és kritikát is, és én kérem az igen és a Háznak minden tagját, méltóztassanak külpolitikai példák citálása alkalmával és külpolitikai egyének kritizálása alkalmával végtelen tartózkodással kezelni ezeket a kérdéseket. (Általános helyeslés.) mert nem méltóztatnak talán számot vetni tudni azzal a kérdéssel, hogy ez milyen recenzust és ódiumot idéz fel. (Helyeslés.) Malasits Géza igen t. képviselőtársam óhajtotta, hogy tegyek intézkedést az 1922 : III. te. eltörlésére nézve. Szokatlan dolog az, hogy vaamely törvény eltöröltessék. Ha valamely törvény alkalmazásának szüksége megszűnik, ha valamely törvény esetein az élet áthalad, az a törvény eltöröletlenül, használatlanul benn marad a kódexben, a nélkül, hogy azt kifejezetten eltörölnék. Én csak boldog lennék és végtelenül örülnék annak, ha ilyen úton-módon ez a törvény is a feledés homályába merülne. (Rassay Károly: Az a baj, hogy sok kétértelműség van benne, egyébként megmaradhat!) Hajós Kálmán t. képviselőtársam azt a panaceát ajánlotta az ügyvédek helyzetén való segítés céljából, hogy ügyvédek bírákká neveztessenek ki. Én egyáltalában nem zárkózom el az elől, hogy ügyvédek neveztessenek ki bíráknak, de kétlem, hogy ez panacea lenne. (Rassay Károly: Nem! Nem is abból a szempontból szabad csinálni!) Ebből a szempontból nem, viszont abból a szempontból, amelyre gondolok, honorálom; de panaceaként nem tudom elfogadni, mert én olyan számbeli elhelyezést az ügyvédség számára nem tudnék biztositani. Györki Imre t. képviselőtársam a szakbiróságok Ítéleteit kritizálta. Nekem nem lehet kifogásom ez ellen, mert hiszen joga van a képviselő urnák, hogy a szakbiróságoknak már jogerős Ítéleteivel szemben állást foglaljon, kifogásolnom azonban kell azt a modort és azt a módot, ahogyan igen t. képviselőtársam ezt cselekedte. Nevezetesen igen t. képviselőtársam ezt a kritikát megint olyan gyanusitó, olyan inszinuálló modorban tette, amilyen gyanusitó, insziunaló modort és hangot én a magam részéről szó nélkül nem hagyhatok és azt a biróságok tekintélye, a köznyugalom, a közbéke érdekében vissza kell utasitanom. Befejezésül Rassay Károly t. képviselőtársamnak a sajtótörvényre vonatkozólag csak annyit mondhatok, hogy, — osztozva abban a nézetben, hogy nemcsak a sajtópereknek, hanem a közönséges büntetőpereknek számában is egy lényeges percent szintén azzal a célzattal indul, amely célzatot a sajtópereknek az igen t. képviselőtársam tulajdonit, — kijelenthetem, hogy magam részéről minden egészséges eszmét akceptálok és igy ezt az eszmét is akceptálom annak a célnak elérése érdekében, hogy valóban az igazság és csak az igazság derittessék ki (Rassay Károly: Ugy van!) és ezt a kérdést mindenesetre olyan megfontolás tárgyává fogom tenni, amely megfontolás mellett, azt 5. ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. hiszem, ez a kérdés kielégítően lesz megoldható. Ezek után tisztelettel kérem, méltóztassék a rovatot elfogadni. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon és a középen.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincsen. A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom, következik á határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 1. rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az 1. rovatot elfogadta. Következik a 2. rovat. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 156.345 P. Elnök: Megszavaztatik. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 3. rovat. Kiküldetési és átköltözködési költségek 25.845 P. Elnök: Megszavaztatik. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 4. rovat. Vasúti menetdíjkedvezmények váltsága 336.000 pengő. Elnök: Megszavaztatik. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik az 5. rovat. Petrovics György jegyző (olvassa): II. Törvények szerkesztése. 5. rovat. Személyi járandóságok 80.769 P. Östör József! Östör József: T. Képviselőház! Ennél a pontnál, a törvények szerkesztésénél, méltóztasanak megengedni, hogy néhány szóval foglalkozhassak az igazságügyi kodifikáció legnagyobb teljesitményével, amely — azt lehetne mondani — talán 1867 óta, mióta az alkotmányosság visszaállott, létesült. Nevezetesen Magyarország magánjogi törvénykönyvével óhajtok foglalkozni, természetesen nem érdemlegesen és nem is részletesen, hiszen ez nem tartozik ide, csakis kodifikációs szempontból. Legyen szabad ez alkalommal a következőkre ráirányítanom a Képviselőház figyelmét. A magánjogi törvénykönyv megalkotásával szemben mind a tudományos, mind a gyakorlati körökben bizonyos fokú bizalmatlanság nyilvánult meg. Ez, a bizalmatlanság abban az időben nyilvánult meg, mikor még a magánjogi törvénykönyv szövegét nem ismerték. Ez két okból táplálkozott. Mindegyik ok teljesen tiszteletreméltó és tárgyilagos. Az egyik az volt, hogy vájjon a jelenlegi idők egyáltalában alkalmasak-e arra, hogy a magánjog kodifikációja véghezvitessék. Hivatkoztak arra nagyon tekintélyes oldalról, hogy a mai időben kodifikációt csinálni, minthogy tulaj donképen még nincsenek teljesen stabil viszonyok, talán veszélyes. A másik ok pedig nemzeti szempont, közjogi szempont volt, nevezetesen az, hogy a kodifikáció jelenleg Magyarországon, amikor egyébként a magánjogi szabályok még a megszállott részekre is kiterjednek és ennek folytán a magyar magánjog az utolsó láncszem, amely jogilag összekapcsolja az elszakitott részeket a csonka országgal, talán nem helyes. Magam is ezen az állásponton voltam és megelőző igazságügyi tárcák vitáiban ezt az álláspontot képviseltem és arra kértem^ a mindenkori igazságügyminister urat, méltóztassék az írott magánjogi törvénytől, szóval a kodifikálástól eltekinteni. Ma, amidőn Magyarország magánjogi törvénykönyvét az igazságügyminister ur beterjesztette és amikor alkalmunk volt ebbe a törvénykönyvbe bepillantani, — mert hiszen azt