Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

Âz országgyűlés képviselőházának 167, ülése 1928 május 9-én, szerdán. 243 taink mellett, mai gazdasági állapotaink mellett és az elszegényedett birói kar törekvései mellett nem adhatja emberi gyarlóság folytán azt a tökéletes kinevezési rendszert, amelyről Horváth Boldizsár törvénye ábrándozik, És figyelmeztetem a mélyen t. Házat arra, hogy már 1869-ben, amikor ezt a nagy törvényt megalkották, amikor a bíráskodást elválasztották a közigazgatástól, akkor nem kisebb emberek, mint Tisza Kálmán és Deák Ferenc, egymásután keltek fel és azt mondották : Nem akarjuk ezt a kinevezési rendszert, mert jöhetnek az országra gyengébb idők, jöhetnek az országra olyan időszakok, amikor a biró ellenállási képessége az emberi gyarlóságon megtörik, amikor politika' befolyásoltsága öntudatlanul, tudat alatt ébredezhetik, s azért azt javaljuk a képviselőháznak — mondotta Deák Ferenc — ne fogadja el a királyi kinevezés abszolút rendszerét, hanem egy módosítást terjesztett be, amely ab képen szól, hogy a ministeri ellenjegyzéssel való birói kinevezés csak egy külön fórumnak, az erre a célra beiktatandó állami biróságnak kandidációs jogához legyen kötve. Meg akarta kötni Deák Ferenc és utána Tisza Kálmán — akkor ellenzéken volt Tisza Kálmán — ... (Őstör József : Ezért !) Érdemes elolvasni azokat a beszédeket, mert mondhatom t. képviselőtársamnak, hogy különb jogtörténeti fejtegetés, mint aminőt Tisza Kálmán és Deák Ferenc az akkori képviselőháznak adtak, nem olvasható a Gladstone vitáiban sem és nem olvasható sehol a világon az a mélyreható elmefuttatás, melyet a magyar birói jogfejlődésről tartottak akkor és amire Wolff Károly t. képviselőtársamnak rá fogok mutatni, hogy az esküdtszékben való gyökerezése a magyar jogszolgáltatásnak és az esküdtszéknek történeti fejlődésszerüen felépitett kivánalma hogyan csendült meg Deák Fererenc ajkáról. (Wolff Károly : 1840-ben!) 1840-ben, 1843-ban és 1869-ben. (Wolff Károly: Először 1840-ben!) 1869-ben is erről beszélt és mielőtt folytatnám az előbbi témát, legyen szabad közbevetve rámutatnom itt arra, hogy Deák Ferenc azt mondotta az esküdtszékről : remélem, óhajtom, hogy Magyarország eljusson ahhoz a boldogsághoz, hogy legyen esküdtszéke. (Wolff Károly : Az ausztriai centralizáló hatalommal szembeni Bocsánatot kérek, semmiféle ausztriai centralizáló hatalommal szemben nem kivánta, az egészséges büntetőjogszolgáltatás fejlődéséhez kivánta (Wolff Károly : A királyi leirattal kapcsolatban mondotta! — Bródy Ernő : Az 1843-iki javaslat anyaggyüjteményében benne van ! — Elnök csenget:.) A részleteknél leszek bátor majd elhozni, most nem hoztam magammal, elhozom Deák Ferenc idevonatkozó felterjesztését és beszédét. (Wolff Károly: Idézni tudjunk!) Meg fogja látni a képviselő ur, hogy ez a klasszikus felfogás azt az elvet és célt szolgálta, hogy annak a bifurkációnak kell megtörténnie, amely egy egészséges birói jogfejlődés csúcspontján szolgálja az esküdtszéket, a társadalmat, az egységes, együttérző, józan magyar társadalmat, amely nem ismer osztálykülönbségeket, felekezeti gyűlölséget, csak az egységben és az egy akaratban való összeolvadást és ennek az igazságszolgáltatásnak társadalmi erejében való érvényesülést. Ez volt az esküdtszék kivánalma. De hogy megmaradjak előbbi témámnál, a magyar birói jogfejlődésnek, mint státusfejlődésnek, következő változtatását óhajtanám én és nagyon szeretném, na e tekintetben a Bírói és Ügyészi Egyesület mélyen t. elnökével tudnánk kompromittálni. Én azt gondolom, hogy elérkeztünk odáig, hogy a birói független státus kiépitése olykép történjék meg, hogy a biró sem kinevezésében, sem törvénykezésében, sem nyugdíjazásában, sem semmiféle vonatkozásában a kormánytól függő helyzetben ne legyen. Most az a kérdés, ezt hogyan érhetem el. Nagyon egyszerűen. A külön birói státus etikai vonatkozásai ugy épitendők ki, hogy nem a ministeri ellenjegyzéssel ellátott királyi vagy államfői kinevezés a forrása a birói hatalomnak. Nem is kellene folytatni és fenntartani azt, hogy az ítéleteket az állam nevében hozzák, mert az állam a maga megjelenésében, mint jogi személy, maga is fél és egészen helytelen elnevezés az, hogy az állam nevében. Értettem azt, hogy a végrehajtói hatalom királyi jogként gyakoroltatik, mint átruházott jog, (Zsitvay Tibor : Ez igaz !) de azt, hogy az állam nevében, nem lehet elfogadni, e helyett lehet a nemzet nevében Ítélkezni. (Zsitvay Tibor : A Szent Korona nevében ! — Tetszés.) Az állam nevében ez a megkülönböztetés azonban elhibázott. (Wolff Károly : A Szent Korona !) Akár inkább a Szent Korona nevében, de az állam nevében soha. mert ez a megkülönböztetés elhibázott. (Östör József: Tessék indítványozni! —Wolff Károly : A Szent Korona nevében ! — Zaj. — Elnök csenget.) A felruházott abszolút tekintélynek és szuverenitásnak kell megnyilatkozni a birói Ítélet első szavában és én nem bánom, elfogadom azt is, hogy a magyar Szent Korona nevében, mint az alkotmányos érték csúcspontja nevében, vagy az azt perszonifikáló nemzet nevében történjék az ítélkezés, de az, hogy az állam nevében, az semmiesetre sem volt az a helyes megkülönböztetés, amelyre építeni kell. (Strausz István : Miért 1 — Wolff Károly : Abban igaza van, hogy az állam ügyfél !) Az állam ügyfél, a fölött ítélni lehet, a fölött pedig, akinek nevében ítélkezünk, nem lehet Ítélkezni. (Wolff Károly : A jogforrás a Szent Korona !) Ha ebből indulok ki, akkor azt mondom, csak egy olyan státustörvény függetleníti a bírót, amely szerint előléptetése nem függ a ministertől és a végrehajtó hatalom fejétől. Az érdemes birói testület önmagát egészitse ki olyképen, hogy minden esztendőben választassák a magasabb korporációnál 12 tag, akik titkos szavazással válasszák meg azokat, akiket meghívnak a fellebbviteli stádiumokba. Méltóztatik elgondolni, hogy mit jelent ez ? Azt, hogy a királyi curiára csak azok juthassanak be, akiket birótársaik a legmagasabb birói funkcióra alkalmasaknak találnak. (Pesthy Pál igazságügyminister : Ma sem jut be más !) Bocsásson meg, t. minister ur, és engedje meg, hogy e közbeszólása kapcsán kötelességemnek tartom meghajolni a minister ur előtt.... (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök : (csenget) Csendet kérek, jobboldali képviselő urak ! Gál Jenő : ... ez azonban csak a minister ur egyéniségével egybeforrott szokás, hogy soha mást nem nevez ki a Curia elnöki székébe, mint akit a Curia kíván. (Pesthy Pál igazságügyminister : Tradició az!) Bocsánatot kérek, én e tekintetben a minister urban megbizom, de nem tudom, hogy utódjában megbiznék-e. Ez másra tartozó kérdés. De törvényeket és státusokat nem személyekhez kell kötni, hanem intézményekhez és intézmények megvalósításához- Én jobban bizom abban, hogy ha a királyi Curia tizenkét tagja az, aki titkos szavazással meghívja a maga nagy, fényes stallumába a bírákat, mint hogyha mégis megtörténik az, amit itt-ott látni, — és ezt a minister ur is elismeri — hogy a felsőbirói kinevezés tárgyában sokan kopogtatnak és maguk a birák is tisztelegnek. Azt tartom, ez jogos is, nem tartom ezt az ambitust olyannak, amelyben kivetni valót találnék, azonban ettől a lehetőségtől meg kell kímélni a birót és ki kell venni minden olyan vonatkozásból, amely e tekintetben megkötheti.