Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

"Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. " , 237 munkaerőket, azok nem férnek, a telekkönyvi helyiség- most is olyan szűk, hogy úgyszólván a térdükön irják ki az illetők a szükséges adatokat. Azonkívül az is sérelmes a felekre nézve, hogy a hivatalos órákat, amelyekben feleiket fogadnak, csak 9 és 11 óra között tartják, tehát nagyon rövid ideig. Hangsúlyozták itt, hogy hány oknál fogva, szaporodott meg rendkívüli nagy mértékben a telekkönyvi hivatalok munkája. Ez, természetes is és külötnö'sen most fog szaporodni, amikor a jelzálogkölcsönöket nagyobb mértékben folyósítják és amikor hiteles kiadványokra van szüikség. Óriási bajokat és nehézségeket okoz azután, amikor egyes telekkönyvi hivatalok, különösen a szomszéd törvényszéik területén, egy félév múlva sem tudnak hiteles kivonatokat kiadni, ha csak az illető érdekelt fél ott nem ül a nyalkiukon. Itt van azután a fogházak és börtönök ügye. Délelőtt már emiitette egyik képviselőtársam, hogy Budapesten is milyen nehéz viszonyok vannak a börtönökben, mennyire túltömöttek azok. Nem akarom a. világért sem ugy felfogni, mint ő, hogy politikai tendenciából idézik ezt elő. A vidéken többnyire nem politikai foglyok, hanem egyszerű bűnözők vannak a fogházakban, azonban ezek a fogházak is túltömöttek. (Pesthy Pál igazságiigyminister: Hol van az, kérem?) Kecskeméten. A közigazgatási bizottság előterjesztést is tett arról, hogy kétszerannyi a letartóztatott, mint amennyinek van férőhelye. Az államnak joga van valakit szabadságvesztéssel büntetni, azonban kötelessége gondoskodni arról, hogy ez a fogvatartás ne legyen az egészségre ártalmas. Nagyon veszedelmes az embereket összezsúfolni, mert igy elsősorban tüdővész és tífusz léphet fel járványosán a börtönökben. Szerény véleményem szerint ezen csak ugy lehetne segiteni, ha az építkezések megindulnának. A törvényszékek vagy fogházak, amelyeket a békeidőkben építettek, elegendők voltak az akkori lakosság száma mellett, most azonban nem elegendők, mégpedig nem azért, mintha aránylag több volna a bűnöző, hanem azért, mert az illető helyeken megszaporodott a lakosság száma. Erre nézve nincs ugyan statisztika a kezemben, de valószínűnek tartom, hogy a békeszerződéssel több fogházat vehettek el s igy a mai Magyarországra aránylag kevesebb esik. Ezeket épitkezés utján pótolni fog kelleni, mert az állapotok tarthatatlanok. Már volt róla szó, de én is elő akarom hozni, hogy a vidéken és általában mindenütt, ahol törvényszékek, fogházak, vagy börtönök vannak, a rabokat mezőgazdasági munkával fotglarkoiztaisisák és elsősorban házilag, slaját kezelésben dolgoztassák Őket és ne adják ki idegenbe munkásoknak, mert ez különféle fegyelemsértésekre és visszaélésekre adhat alkalmat. Ha viszont az igazságügyi tárca kezíé- i ben levő birtokokat házilag kezelik, ez egyrészt az illető rabok egészségére sokkal előnyösebb, másrészt a rabtartási költségeket is enyhítheti valamivel, azonkivül pedig a rabok is jobb táplálékot kaphatnak. Itt csak az a baj, hogy nincsenek megfelelő vezetők. Ezt tapasztaltam. A királyi ügyész urak igen kitűnő jogászok lehetnek, de nem lehet azt kivánni tőlük, hogy a gazdálkodáshoz értsenek. Gondoskodni kellene olyan emberekről, olyan fogházfelügyelőkről stb., akik egészen szakszerűen foglalkoznának a különböző mezőgazdasági ágakkal. Ennek több előnye volna. Először több jövedelmet nyújtana az a föld, másfelől azok, akik ott fogság- .' ban vannak, megtanulnának olyasvalamit, amit akkor, amikor kiszabadulnak, az életben értékesíthetnek, (Pesthy Pál igazságügyminister: Ezt meg is teszik!) Ezt óhajtanám az igen t. igazságügyminister ur figyelmébe ajánlani, mert ez nagyon előnyös berendezkedés volna. (Pesthy Pál igazságügyminister: Én ezen már túl vagyok!) Hát kérem szépen, én ezt nem tapasztaltam, nem azért, mintha ott bent lettem volna, (Derültség.) hanem egyáltalában tudom, hogy nem ugy megy a dolog, amint kellene, mert nincsenek szakértők. (Pesthy Pál igazságiigyminister: Kecskeméten nincs is gazdaság!) De van egy kisebbszerü. Ezt kellene továbbfejleszteni, mert az igen előnyös volna: de minden azon múlik, hogy nincs vezetés. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ezen nem múlik!) A város ad földet is nagyon jutányosán, csak méltóztassék rendelkezni és megfelelő vezetőt odaállitani. Ez nagyon fontos volna egészségügyi és közgazdasági szempontból. Ezeket óhajtottam a minister ur figyelmébe ajánlani a mi viszonyainkat illetőleg. Óhajtandó volna, hogy az igazságügy minden tekintetben fejlesztessék azért, hogy megmaradjon a közönség bizalma, amely megvan eddig, de nagyon könnyen romolhat a jövőben. Nem azért romolhat, mintha a közönség attól félne, hogy nem lesznek igazságos Ítéletek, mert az Ítéletek igazságosak, hanem azért, mert a közönség fél attól, hogy az a kimerült biró, aki -nehéz anyagi viszonyok között él, nem tud megmaradni a helyzet magaslatán akkor, amikor teljesen kimerül és olyan üggyel kell foglalkoznia, amely erejét felülmúlja. Meg vagyok róla győződve, hogy mindezek nem a minister en múlnak; ezt már mások is megállapították. Én ő iránta bizalommal viseltetem, de nem viseltetem bizalommal azok iránt, akik nem engedik meg, hogy megtegye aj,t, amit meg kellene tenni. Azért a költségvetési javaslatot nem szavazom meg. Elnök: Szólásra következik*? Petrovits György jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Képviselőház! Szokásom ellenére közvetlenül a kapuzárás előtt szólalok fel, de inem volt alkalmam a költségvetés általános tárgyalásán jelen lenni, távol lévén hazámtól, igy az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál ragadom mes az alkalmat, hogy néhány megjegyzést tegyek a t. Ház előtt. Amikor most hosszú külföldi utamról hazajöttem és a vasúti állomáson az odasereglett hirlapirók felszólítottak, hogy mondjam el röviden azokat az impresszióimat, amelyeket a legaktuálisabbnak tartok abban a pillanatban, amikor hazám területére lépve megérkeztem a székesfővárosba, azt mondtam, hogy ajánlom mindenkinek szíves figyelmébe, hogy becsüljük meg a magyar értékeket. Mondhatom, hogy összesűrített judicium volt ez azoknak az impresszióknak alapján, amelyeket odakünn gyűjtöttem. Láttam a gigantikus arányokat Amerikában, Angliában alkalmam volt a régi és bevált kultúra nagyszerűségét tanulmányozhatni, láttam a francia izlést és invenciót és, ami a legfontosabb, azzal jöttem haza, hogy a magyar értelmiség, a magyar nép, a munkásosztály, a földmivesosztály és a középosztály intelligencia és hivatottság dolgában, kulturális képzettség tekintetéhen, de tehetség tekintetében is felveszi a versenyt a világ bármely nemzetével. (Bródy Ernő: Tehát megérett az általános titkos választójogra! — Jánossy Gábor: Persze, hogy ' megérett! — Éri Márton: Arra még nem! —