Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-167
Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. 227 ellen pedig nem történik semmi. Ismétlem, Lovászy Márton emlékét a legnagyobb tiszteletben tartom és már az előbb kiemeltem, hogy a becsületes hazafinak, a tisztességes embernek és az igazi magyarnak egyik mintaképét látom benne. (Farkasfalvi Farkas Géza: Bécsi működése talán mégsem volt az! — Rassay Károly: Méltóztatik ismerni azt a működést 1 ? — Farkasfalvi Farkas Géza: Hogyne! Köztudomású!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne mél- ' t ózhassanak párbeszédet folytatni. Bródy Ernő: Bécsi működése után Lovászy ' Márton hazajött, itthon volt és nem indult vele szemben eljárás. Nem kívánom most sem, soha sem is kértem, hogy induljon eljárás; én csak azt mondom, hogy ami az egyikkel szemben igazság, az a másikkal szemben is legyen igaz^ ság. Az igazság legyen egyenlő mindenkivel szemben és a törvény előtti egyenlőség elve és tana az életben is valósuljon meg. Csak azt akartam ezzel kifejezni, amit épen a tegnap tárgyalt esettel kapcsolatban kell megállapitanom, hogy itt a törvény előtti egyenlőség elvét és az | egyenlő elbánás elvét megsértették. Ez> az | egyik, amit meg akartam állapitani. (Mozgás a jobboldalon. — Rassay Károly: Mi van például ; Biró Lajossal?) Előrebocsátottam, hogy én a : legmagasabb szempontból vizsgálom az igazság I ügyét. A törvény tiszteletét és a tekintély tisz- [ teletét sértik mieg azzal, és a jogbiztonság válik ! jogbizonytalansággá, ha az egyik emberrel j szemben történik valami, ami nem történik, ! ugyancsak hasonló feltételek mellett, a másik- j kai szemben. Én tehát az igazságügy és az igazságszolgáltatás helyes kezelése szempont- j jából állapítom ezt meg és akarom az egyenlő elbánás elvét, mert ha ez nem történik meg, i akkor az állam igazságszolgáltatási épülete j igazán romladozóban van. A másik, amit fel kell emlitenem ezzel kapcsolatban, amit már fel is emiitettem, a különös üldöztetési rendszer. Itt szó volt cikkekről, amelyeket 7—8 évvel ezelőtt írtak. A tör- . vény maga statuálja az elévülés fogalmát, az j elévülés tehát törvényben van megállapítva. | De nem is kell az elévülés. Én nem vagyok j paragrafusokon lovagló ember, nem beszélek paragrafusokról, csak emberi érzésekről; ami- ! kor 7—8 év elmulik egy cselekmény után, más ; szemmel kell néznünk, mintha az napjainkban, j most történnék előttünk. 7—8 év alatt mennyi | változás volt, mennyi ember fordult meg, ! mennyi mentalitás változott meg, mennyi át- ! fordulás történt pártokból, világnézetekből! ! (Zaj a jobboldalon.) Engedelmet kérek, nem mentein senkinek elkövetett bűncselekményét, j mindenki bűnhődjék a szerint, amit elkövetett, j de idővel, 7—8 év múlva nem szabad igy el- ! járni egy emberrel szemben, aki hazajön és j nem szabad igy elővétetni régi ügyeit. (Egy ; hang a jobboldalon: Kiszökött! — Rassay Ká- j roly: Nem szökött ki! Nem járja az, hogy egy I emberire mondjanak valamit, iáimat nem tudinalk! igazolni! — Zaj.) Kijelentettem és kijelentem most is, hogy nem akarok az ügy érdemébe belemenni, mert nem ismerem az ügy aktáit és mint becsületes ember és jogász, egT kérdéshez csak akkor tudok hozzászólni, ha annak minden részét, minden vonatkozását ismerem. (Rassay Károly: Ez a korrekt dolog! — Zaj a jobboldalon.) Én most nem jogásznyelven ... (Rassay Károly: Akkor Bethlen is kiszökött, mert a kommün alatt menekült ki ő is! —Zaj.) j Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, hogy folyamatban lévő pert ne említsenek sem beszédben, sem pedig közbeszólásokban. (Helyeslés.) I Bródy Ernő: Ezt magam is mondottam és magamra nézve is levonva a konzekvenciát; nem akarok folyamatban lévő ügyről beszélni, de beszélek, mint ember és mint jogász arról, hogyha egy dolog* elmúlt, ha egy dolog felett évek teltek el, ha egy bűncselekmény el is kö^ vettetik, azt 7—8 év múlva elővenni minden emberi érzésbe beleütközik, minden emberi érzéssel ellenkezik, mert hiszen hét év alatt annyi változás történt, (Rassay Károly: Konszolidáció az anarchiából!) az anarchiából való átmenet szempontjából annyi minden esemény történt, annyira más világításban látjuk az ügyeket és eseményeket, hogy hét év után nem lehet elfogulatlanul belemenni az ügyek bírálatába mai szemmel és a mai állapotok mellett. Én tehát egy különös üldöztetési hajlam megnyilatkozását látom abban, hogy hét év múlva egy ember dolgai felett ily módon történik ítélkezés. Amit még ezzel kapcsolatban nem az ügyhöz szólva akarok konzekvenciaképen levonni, az az, hogy ez az eset is mutatja, mint általában minden eset. hogy a politikát ne vonjuk be az igazságszolgáltatás birói funkciójának körébe. (Helyeslés a baloldalon.) A politika nem való a bírósághoz, a bíróság ne tegyen politikai kirándulásokat és a politika ne tegyen büntetőjogi kirándulásokat, hanem minden maradjon a maga helyén. Én ebből azt következtetem, hogy állítsuk már végre vissza a magyar esküdtszéket. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez nem valami novum, ez nem uj kívánalom, ez egy régi magyar jogintézmény és csak a magyar jogfejlődés alapján állok és a régi magyar jogintézményekhez térek vissza, amikor azt mondom, hogy állítsuk vissza az esküdtszéket. (Rassay Károly: Az igazságügyminister ur megígérte nekünk már egy évvel ezelőtt!) Erre nem kell külön törvényhozási intézkedés. (Rassay Károly: A Budapesti Hirlap elliene ir. de az igazságügy •minister űtr mégis megigérte! — B. Podmaniczky Endre: Mikor állítsuk vissza? — Pesthy Pál igazságügy minister: Fogok róla beszélni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Bródy Ernő: Nem kell külön törvényhozási intézkedés, mert hiszen jelenleg az esküdtszék a háborús kivételes hatalomról szóló törvény alapján rendeletileg van felfüggesztve; csak a rendeletet kell visszavonni. Ha jól emlékszem és körülnézek, ugy tudom, hogy a háború már elmúlt, néhány évvel ezelőtt elmúlt, és már 10 éve helyreállt a béke, a konszolidáció felé pedig rohanó lépésekkel haladunk. Engedelmet kérek, ne tessék az esküdtszéket ugy feltüntetni, mintha az esküdtszék Magyarországon valami rendkivüli dolog lenne. Magyarországon az esküdtszéket Deák Ferenc hivta életre; Magyarországom 1843-ban, a hires 1843-iki javaslatban Deák Ferenc véleménye alapján állították fel az esküdtszék intézményét, 1848-ban pedig a sajtóra megvalósitották. 1848-ban létesült az esküdtszék intézménye azzal a lapidátris rövidséggel, amely az 1848-iki törvényeknek sajátossága ós jellemzője, s amelyben azt mondották, hogy sajtó vétségek felett nyilvánosan esküdtszék itél. Az az 1848-iki törvény volt a sajtószabadság és az esküdtszék proklamálása, Most hol van mind a kettő? Hol t van a sajtószabadság és hol van az esküdtszék? Ne méltóztassanak azzal jönni elő az esküdtszékkel szemben, hogy meg kell riadni az esküdtszéktől, mert a magyar ember természete nem vág össze az esküdti funkciókkal. ]848-ban összevágott? 1848-ban a magyar ember
