Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-167
"Âz országgyűlés képviselőházának 167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. 225 havában a veszprémi kir. törvényszék területén eszközölt adatgyűjtés alapján állapítottak meg. Ez. alatt az idő alatt az illető kir. törvényszék területén működő igazságügyi hatóságok működése utján 113.024 pengő és % fillér volt a jövedelem, mig az ugyanezen a területen működő birósági személyzeti iletmények és dologi kiadások összesen 55.051 pengő és 09 fillért tettek ki. Tehát két hónap alatt ennek az egy kir. törvényszéknek területén 57.973 pengő és 57 fillér tiszta jövedelem volt. (Viczián István: Mennyit hoz akkor Budapest?) A nyugateurópai jogi irodalom egyhangú követelése az, hogy az igazságszolgáltatás legyen jó és olcsó, és az igazságpszolgáltatás olcsóságánál felállitja azt a tételt, illetőleg követelményt, hogy az illetményekben nem lehet többet felszámítani, mint amennyit a peres felek által okozott személyi- és dologi kiadások kitesznek, mert ha ezeket meghaladó összegek feleslegképen jutnának az államkincstárnak, akkor a peres felek a saját maguk által okozott kiadások megtóritésón kivül hozzájárulnának az egyéb állami terhek viseléséhez, és igy a közteherviselés elvén esik csorba, hogyháf a peres felek a magasan megszabott birói illetékeken felül még egyéb állami terhek viselésében is résztvesznek. Nyilt kérdésnek kell tehát hagynunk azt a kérdést, hogy vájjon a birói illetékek nincsenek-e Magyarországon túlmagasra szabva, és hogy megfelelő statisztikai adatgyűjtések alapján nem volna-e helyesebb azok leszállításáról gondoskodni? Viszont ennek eldöntéséig is egészen világos, hogy amennyiben az igazságügyi tárcának ilyen számbavehető jövedelmei vannak, azokat elsősorban az igazságügyi tárca használja fel és fordítsa arra, amiért a közönség fizet, tehát a jó, gyors és olcsó igazságszolgáltatásra használja fel és a jövedelemnek az a része, amelyre már nincs szüksége, jusson azután egyéb állami kiadások fedezésére. A jó igazságszolgáltatásnak pedig okvetlenül egyik kelléke az, hogy a birák, akik fontos, gyakran életbe és halálba vágó, vagy nagy gazdasági érdekeket érintő ügyek révén gyakran százezernyi ember jólétét irányító kérdésekben döntenek, a maguk részéről anyagi gondokkal ne küzdjenek, és az élet napi gondjaitól mentesüljenek, (Ugy van! balfelől.) mert csak akkor várhatjuk attól a bírótól azt, hogy szellemi erejének teljes megfeszitésével és a méltányosság mérlegelésével tudjon az ilyen ügyekben Ítéletet mondani. Épen azért azt hiszem, hogy a birói törvényes illetmények fokozatos helyreáll itása, a képesitési pótlék folyósitása az igazságügyi tárca valószinüleg fennálló és kimutatható feleslegeiből, a jogsegélyt kereső közönségnek is elsőrangú érdeke. Most olyan témakörre térek át, amelyet tulaj donképen nálam sokkal jobban, szebben és precizebben ismertetett Vary Albert t. képviselőtársam. Magamra nézve megtisztelőnek tekintem, hogy én már előzőleg ugyanazt akartam elmondani, amit ő elmondott és ha mégis elmondom, ezt azért teszem, mert ha ebben a Házban egy egészen szakértő és egy laikus ugyanazokat követeli, és ugyanazokat a kifogásokat hangoztatja, akkor az igazságügymiiiister ur pozieióját a ministertanácson belül, azt hiszem, jelentékenyen emeli körülmény, hogy minden téren, nemcsak szakértői részről, hanem laikus részről is, ugyanazok a kifogások hangzanak fel. ' Itt elsősorban a birósáígi személyzet és segédszemélyzet apasztásával kivánok foglalkozni, mégpedig elsősorban a telekkönyvi szákmában alkalmazottak létszámának apasztásával. A telekkönyvi szakmánál egymagában a törvényesen előirt telekkönyvi képesitéssel biró kezelőszemélyzetnek és díjnokoknak hiánya lehetetlen állapotokra vezet. Ebben a tekintetben szemben állok Váiry Albert t. képviselőtársam statisztikai adataival, de azt hiszem, hogy az enyéim helyesek. Ezek szerint 1926-ban 50.000, 1927-ben pedig 70.000 akta volt elintézetlen, szemben azzal az adattal, amelyet t. képviselőtársam emiitett. Mindenesetre ez is gyakorlati nyelven azt jelenti, hogy akár tulajdon átruházásról, akáx bekebelezésről van szó, normális módon legalább egy félévig kell várni, amig a beadvány elintéztetik; ha pedig nem normális módon, hanem illegális utón akar valaki egy ügyet elintéztetni, ez nem lehet semmiképen sem az illetőnek, sem. az országnak javára. Ugyanakkor a fogalmazói kar apasztása arra vezetett, hogy az egész fogalmazói kar majdnem kizárólag a büntető szakmáival, a főtárgyalási jegyzőkönyvek elkészitésével foglalkozik, ami egyrészt azzal a következménynyel jár, egy jövendőbeli birói nemzedék a gyakolatban kizárólag egyetlen tárgyköriben lesz kiképezve és igy e tekintetben a legnagyobb aggállyal nézhetünk a jövő elé,^ de másrészt ez azzaí az aggályos következménnyel is jár, hogy a törvényszéken működő egyesr és járásbirák a tanúvallomásokat, szakértői véleményeket és birósági jegyzőkönyveket maguk kénytelenek ellkiésziteni. Amint Váry Albert t. képviselőtársam erre nagyon helyesen rámutatott, ez a birói tekintély emeléséhez nem járul hozzá; de a felek szempontjából sem jó, ha a birák a felek előtt órákon át körmölnek, mert a bíráknak ez a fáradsága az ítélet átgondoltságát, alaposságát, rttgaoiyosságát hátráltatja. Még a magasabb b Íróságok tagjai is kénytelenek az általuk hozott Ítéleteiket sokszor százoldalnyi terjedelemben sajátkezüleg leirni, mert sem segédszemélyzet, sem gépíró, sem gyorsíró rendelkezésükre nem áll. Nem tudom elképzelni, hogy az államnak érdeke volna, hogy a magas képzettségű és viszonylag magasabb fizetésű birák Írnoki és díjnoki munkát végezzenek, az igazságszolgáltatásra szánt idő nagyrészét körniölésre pocsékolják. A közönségnek pedig érdeke, hogy életbevágó kérdésekben gyors, igazságos és világos döntéseket kapjon, a közönségnek érdeke, hogy az általa befizetett illetékeket arra fordítsák, hogy a manuális munkától mentesüljenek a bíróság tagjai, hogy figyelmüket kizárólag a jogesetek elbírálásra fordithassék. A jó, gyors és olcsó igazságszolgáltatás alapvető követelmény. Az igazságszolgáltatás nem lehet jó, ha lassú, mert akkor késnek a döntések, de a gyors is csak akkor jó, ha nem hebe-hurgyán, meggondolatlanul döntenek. Átgondolt, alapos, szellemi frisseségben meghozott döntések kellenek és nem olyanok, amilyeneket a birák a manuális munkában teljesen kifáradva sokszor, nagyfontosságú kérdésekben kénytelenek hozni. A bírói dekórum emelése szempontjából felhívom az igazságügyminister ur figyelmét, hogy esetleg a talár behozatala mennyire helyes volna, tekintettel arra, hogy a kultúrál! amok nagyrészében ez már rendszeresitve is van. Rá akarok végül mutatni arra, hogy addig is, amig a perjog, a birói szervezet és az igazságszolgáltatás egész területén gyökeres igazságügyi reformok a közeljövőben nem is lesz33*