Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. 219 tekét az, hogy az illetőt közigazgatási utón fosztják meg kereseti lehetőségétől, amit az igazságügyminister ur azzal vél elhárítani, hogy ez a dolog nem tartozik az ő tárcája hatáskörébe. Ez tökéletesen igaz is, azonban nagyon közel esik és nagyon közel áll a belügyminister ur az igen t. igazságügyminister úrhoz;, sokkal közelebb, mint hozzám, és igenis, módja van ezeket a két tárcát érintő kérdéseket elintézni és a büntetés, illetőleg bosszúállás lehetőségét megakadályozni. Lehetetlen, igen t. minister ur, az, hogy valakinek ifjúkorban elkövetett bűncselekményének következményeit egész életén át hurcolnia kell. Ez a rendelkezés talán jó lehetett akkor, amikor ennek segítségével egyeseket a földbirtokreform végrehajtása során el lehetett ütni a házhelytől, vagy a földbirtokreform jótéteményeitől, azonban erre e^y komoly, egy kijegecesedett bírói gyakorlatnál és törvényhozásnál semmi szükség nincsen. Feltétlenül sürgős szükség lenne tehát arra, hogy ezt a rehabilitációról szóló törvényt megalkossuk. Ezért határozati javaslatot is nyújtok be, amelyben kérem, hogy (olvassa): »Utasítsa a Képviselőház az igazságügyminister urat, hogy még ennek az évnek folyamán nyújtsa be a rehabilitációról szóló és a világháborút megelőzőleg elkészített törvényjavaslatot.« (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Ugyancsak határozati javaslatot nyújtok be arra vonatkozólag is, hogy (olvassa): »A Képviselőház utasítsa az igazságügyminister urat, hogy az igazságügyi vonatkozású, kivételes hatalmon alapuló törvényes rendelkezések megszüntetése iránt törvényjavaslatot készitsen és ennek letárgyalását a Képviselőház még ebben az évben tűzze napirendre.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az igazságszolgáltatás terén szólnom kell még egy másik aktuális problémáról, amelyet ugyancsak meg kell valósitani, és ez a halálbüntetés eltörlése. Ezzel a kérdéssel is ugy vagyunk, mint az esküdtbiráskodás helyreállitásával. Miként az esküdtbiráskodásnak a jogászgyűlésben való előadója azt mondotta, hogy nem kívánja részletesen indokolni javaslatát, — mégpedig nem azért, mert ismeretesek azok az indokok, amelyeket fel lehet hozni e kérdés mellett — ugy én sem^ kívánok részletesen foglalkozni a halálbüntetés eltörlésének szükségességével, csak az igen t. minister ur figyelmébe ajánlom ezt a kérdést. Ezért erre vonatkozólag is határozati javaslatot nyújtok be és kérem, hogy (olvassa): »Utasítsa a Képviselőház az igazságügyminister urat, hogy sürgősen terjesszen etö olyan törvényjavaslatot, amely a halálbüntetés eltörléséről rendelkezik.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Adhatunk egyszer jó példát is a külföldnek!) Szükségesnek tartom még azt is, hogy akkor, amikor a bírói intézmény kiegészítéséről van szó, rátereljem az igen t. igazságügyminister ur és a t. Ház figyelmét arra is, hogy amikor az egyik oldalon nagyon fukarkodnak, a másik oldalon — mint mondottam — nagy pazarlás folyik. Ilyen pazarlásnak kell minősitenem azt, hogy a mai állapotoiki mellett, amikor a békeszerződés fix számban állapította meg azt a katonai létszámot, melyet tartanunk lehet, ezen aránylag kis létszámú katonaság bűnügyeinek elbírálására külön katonai bíráskodást állítanak fel. Ezt annyival is inkább szükségesnek tartom az igazságügyi kormányzat és a t. Ház figyelmébe ajánlani, mert hiszen ha a törvámyek rendelkezéseit figyelembe vesszük, akkor tulajdonképen zsoldos hadseregünk van, már pedig a zsoldos hadsereg létszáma, összetétele egészen más, mint a kötelező katonáskodás folytán létrejött hadseregé és az e hadsereg szolgálatába való belépés tulaj don képen nem egyéb, mint egy foglalkozásvállalás az illetők részéről, bizonyos vonatkozásban tehát őket is feltétlenül polgári személyeknek kell tekinteni. Külföldön már megvan a lehetőség és a példa is erre, sőt nemcsaik ebben a vonatkozásban van külföldi péilda, hanem arra is, hogy például Csehországban még a szociális biztosításba is bevonták a 'katonaságot. Szükségesnek tartom tehát, hogy a kormányzat foglalkozzék azzal a kérdéssel: tessék megszüntetni a külön katonai bíráskodást. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Semmi szükség* nincs egy ilyen külön drága és költséges szervezet fentartására. (Farkas Elemér: Hogy képzeli ezt? — Zaj.) Amennyiben e tekintetben speciális r ende like zésekre van szükség, azokat meg lehet valósitani a polgári biráskodás keretén belül—is és a speciális katonai bűncselekményeket külön lehet és külön kell kodifikálni. (Farkas Elemér: Van igy valahol a világon? — Zaj.) E külön kodifikálással mód van arra, hogy ezt a költséíges apparátust és a nagy költséggel fentartott intézményt megszüntessük és az ezen intézmény fentartására fordított költségeket is a polgári bíráknak jobb dotálására fordítsuk. (Zaj.) Ezért határozati javaslatot nyújtok be, amelyben kérem, hogy (olvassa): »Utasítsa a Képviselőház az igazságügyminister^ urat, hogy sürgősen nyújtson be oly törvényjavaslatot, amely szerint a katonai személyek felett való biráskodás is a polgári biróságok hatáskörébe tartozik«. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Az igazságügyminister ur költségvetésének indokolásában, mindjárt az indokolásnak első oldalán a következő nyilatkozatot teszi (olaassa): »Az igazságügyi tárca, mint nem kifejezetten gazdasági tárca, főkép személyzete munkájával vesz részt annak a nagy feladatnak megoldásában, hogy az ország pénzügyi és gazdasági újjáépítésének folyamatában a legutóbbi évek alatt elért kedvező eredmények állandósittassanak; sőt tovább fejlesztessenek.« Az én figyelmemet az indokolásnak az a kitétele ragadta meg, amely szerint az igazságügyminister ur azt mondja, hogy: »Az igazságügyi tárca, mint nem kifejezetten gazdasági tárca...« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyon jó!) Meglepő ez a nyilatkozat, különösen meglepő azután, amikor már az úgynevezett második számú büntető-novellát alkotta meg a t. Ház. Igenis állítom, hogy a második számú büntetőnovella megalkotásával maga az igazságügyi tárca is, mint kifejezetten gazdasági tárca jöhet számításba. Végtelenül sajnálom, hogy akkor, amikor a költségvetést átlapozom, csak azt látom, hogy az igazságügyministerium költségvetése a sommázat szerint 58,396.200 pengőt tesz ki, ellenben nem látok semmit adatott arra vonatkozólag-, hogy tulaj donképen mennyi ennek a tárcának a bevétele. Pedig az is szükséges lenne tisztánlátásunk szempontjából, hogy az igen t. igazságügyminister ur tájékoztasson bennünket arra vonatkozólag, hogy a kormányzatnak mennyi a bevétele az ő tárcája révén, hogy evvel dokumentáljuk azt, hogy maga az igazságügyi tárca is, mint kifejezetten gazdasági tárca jöhet számításba, ugy jöhet számításba, mint egy hasznothajtó foglalkozási ág, vagy pedig, mint egy hasznothajtó üzem, jobb üzem, mint amilyen üzeme a diósgyőri vasgyár, vagy a mezőnegyesi állami gazdaság. Én kijelentem,