Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-167
Àz országgyűlés képviselőházának 1 figyelembe venni, — erre is bőven kapna választ és adatot a minister ur, s én tudok eseteket, különösen vidéken, Budapesten, ezt még nem honosították meg — hogy a kezelői személyzet elégtelensége folytán a biró által meghozott Ítéletek kiadmányozása csak abban az esetben történhetik meg kellő gyorsasággal, ha maguk az ügyvédek, a peres felek képviselői vállalkoznak arra, hogy odahaza, saját irodájukban, saját kezelőszemélyzetükkel lemásoltatnák a birói Ítéletet (Propper Sándor: Ez bizony nagyon szomorú!) és legépelve, lemásolva viszik vissza a királyig törvényszéknek. Akkor azután a királyi törvényszék ezeket az Ítéleteket összeolvasás után nagy kegyesen kibocsátja. Ez tarthatatlan és igen szomorú állapot, igen t. minister ur, ezen feltétlenül változtatni kell. És amikor a változtatás iránt felemelem szavamat, akkor ismételten csak arra utalok rá, hogy kell pénzt teremteni ennek a kérdésnek megoldására. Tessék más tárcáknál körülnézni, és — mint mondottam — a nemzetvédelmi osztagokra fordított összegből ezeket a problémákat igenis, meg lehet oldani. (Forster Elek: A nemzetvédelem nem fontos 1 ?) Váry Albert t. képviselőtársam szóvá tette a birói ' függetlenség kérdését. A bírói függetlenség; kérdéséről sokat lehetne beszélni, különösen az utóbbi idők tapasztalatai alapján. Egyet azonban kétségtelenül meg kell állapítani, azt, hogy a birói függetlenségnek két alappillére van. Az egyik alappillér az, hogy az előléptetéseket vegyék ki a kormány kezebői, hogy igy ne lehessen a kormánynak politikai érdemek jutalmazásául a bírákat előléptetnie. A függetlenség másik alappillére pedig az, hogy — amire már az előbb utaltam — tessék a bírói fizetéseket ugy megállapítani, hogy azok tisztességes emberi megélhetést nyújtsanak, hogy az emberi megélhetés nyújtásával meg tudjuk alapozni a birói függetlenséget. El kell azonban mondanom az igen t % igazságügyminister urnák, — amikor ezt a kérdést felvetette Váry Albert t. képviselőtársam is, s amikor arra én is kitérek — hogy a budapesti birák, akikkel erről a kérdésről tárgyaltam, amikor az előléptetések miatt panaszkodtak, maguk mondották: el kell ismernünk és önmagunkban igazat kell adnunk azoknak a bíráknak, akik bizony, a birói ítélkezésükben vagy vádemelésükben politikai térre kalandoznak. (Pesthy Pál igazságügyminister: Biró nem emel vádat!) Azt mondottam: akik az ítélkezésben, vagy a vádemelésben politikai térre kalandoznak. Ezt a disztinkciót megtettem. Bizony, azt mondotta nekem nem is egy biró: tessék körülnézni az utolsó időkben történt birói előléptetéseknek és láthatja, hogy azok az ügyészek, akik az ügyészi széket felhasználták arra, hogy ott politizáljanak, hogy valamely politikai pártba belerúgjanak, — hogy ezt a kifejezést használjam — azok előléptetésben részesültek. (Simon, András: Ki az,*?) Az igazságügyminister ur, azt hiszem, épen oly jól tudja ezt, mint amilyen jól én tudom. (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem* tudom, kire céloz!) Készséggel szolgálok nevekkel is, de a nyilvánosság elé még sem akarom hozni ezeket. Az egész vonalon meg lehet állapítani ezt. Nem kell egyebet tenni, csak a budapesti bíróságoknál történt előléptetéseket figyelembe venni, és akkor meg fogják látni azok, akik érdeklődnek eziránt a kérdés iránt, hogy igenis, az ujabb időben történt előléptetéseknél szerepet kaptak és előléptek azok a birák, akik a birói székben politizáltak, vagy szerepet kaptak és előléptek 7. ülése Í928 május 9-én, szerdán. 21? azok az ügyészek, akik — amint mondottam — a vádemelés alkalmával politikai szerepet játszottak. (Propper Sándor: Felhívás a keringőre, az üldözésre! Bátorítás! — Simon András: Egy vagy két nevet mondjon! — Propper Sándor: Majd megmondja!) Amikor ilyen a helyzet, nagy érdeklődéssel hallgattam... (Simon András: Milyen a helyzet? Olyan a helyzet, hogy nem tud senkit sem megnevezni!) A képviselő ur ne kívánja, hogy itt a nyilvánosság előtt nevezzem meg őket, különben készséggel rendelkezésre bocsátom a neveket. Egyébként önnek is, mint a közéletben szereplő embernek, tessék elővenni a legutolsó kinevezéseket, és akkor látni fogja ezt. (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem fogja ezt látni sohasem! — Simon András: Ugy látszik más szemmel nézzük a dolgokat és a világot is. — Propper Sándor: Ha rossz a fizetés, azért az igazságügyministert kellene becsukni! — Pesthy Pál igazságügyminister: Miért? — Propper Sándor: Hogy rossz a fizetés! — Zaj.) Propper igen t, képviselőtársam felszólalásában már szólott arról a tarthatatlan állapotról, amely különösen a kisembereknek, kisexisztenciáknak bíráskodásánál áll fenn. Ez pedig vonatkozik a munkaügyi bíráskodásnál egyes egyének eljárására és szerepére s magára a munkaügyi bíráskodásra. Erre én is felhívom az igen t. igazságügyminister ur figyelmét. (Propper Sándor: Ott nagy bajok vannak, minister ur!) Lehetetlen, hogy ezek az állapotok továbbra is fenmaradjanak. A munkaügyi bíráskodásnál csekély a személyzet létszáma, s rettenetes munkát kell ott elvégezni. Ennek folytán ott olyan terminusokkal dolgoznak, hogy azoknál az embereknél, akik exisztenciájukban vannak megtámadva és akik felmondási igényüket kívánják érvényesíteni, hogy ezzel megélhetésüket biztosítsák, legalább is átmenetileg, a felmondás idejére, évekig kell várniok, amíg egy-egy perben jogerős ítéletet kapnak, holott ha valahol gyors segítségre van szükségük, ugy ebben a kérdésben van arra szükségük. Ugyanigy vagyunk a munkásbiztositási bíráskodással is. Abban az időben, amikor az inflációs korszak volt, ennek a bíróságnak ügyköre nagyon megcsappant. Ez érthető volt azért, mert senki sem fordult birói segélyért abban az időben, mert akkor is az igazságszolgáltatásnak lassúsága folytán az volt a helyzet, hogy ha néhány heti, néhány havi táppénz megítélését kérte valaki a bíróságtól, mire jogerős birói Ítéletet kapott, az a táppénz az infláció folytán alig néhány napi táppénznek felelt meg. Ez természetszerűleg azt hozta magával, hogy senki ilyen vonatkozású pereket nem indított. Akkor nagy leépítés következett be a munkásbiztositási bíráskodásnál. Azóta eltelt körülbelül három esztendő. Az ügyek száma rohamosan szaporodott, azonban ezt az ügyszaporulatot a ministerium nem honorálta, s igy még mindig olyan fogyatékos létszámmal kell a bíróságnak küzdenie, amilyennel a múltban küzdött. Eínnek eredménye az, hogy a munkásbiztositási bíróságnál közeli termniusokat kapni egyáltalán nem lehet, és itt is évekig tart, amig ezeknek a szerencsétlen embereknek ügyeit lebonyolítsák. (Propper Sándor: És a pénztár visszaél ezzel a körülménnyel! Kihasználja!) Elvártam volna, hogy akkor, amikor az igazságügyi költségvetés elénk kerül, nem csak arról kapunk az igen t. előadó ur részéről értékes felszólalást, hogy beszámol a múltbeli eseményekről és mintegy regiszterképen elénk tárja, mi volt az 32*
