Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-167
Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. 211 tudatos munkát igényel (Zaj a szélsőbaloldalon.) és sürü politikai rendszerváltozásoknak nagyon könnyen áldozatul eshetnek az ország igen nagy érdekei. (Rassay Károly: És a képviselői mandátumok! — Zaj a jobbóldalon. — Jánossy Gábor: Az a legkevesebb!) Ami pedig a politikai jelszavak meg valósításának követelését illeti, nem szabad: elfeledkezni arról, hogy az ország közvéleményének jelentékeny részei bizonyos jelszavak értéke és jelentősége felé kiábrándultan tekint. Hiszen mii ezeket a politikai jelszavakat az elmúlt idők folyamán nagyobbára kipróbáltuk (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Holf Hol? — Felkiáltások a jobboldalon: Itt Magyarországon!) és sok keserű csalódáson estünk keresztül. Az emberek nem hajlandók politikai jelszavak, távoleső politikai ideálok után futni, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Inkább a hivatal után!) amikor őket a megélhetés mindennapi gondjai szorongatják. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: A szövetkezetek ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon': Kijárások! Szövetkezetek!) A nemzetnek ez a háború és forradalmak utáni korszaka a békés, nyugodt alkotó munka korszaka (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) és óvakodnunk kell, nehogy ezt a munkát politikai jelszavak harcával megzavarjuk. (Zaj.) Mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy nemcsak baloldali politikai jelszavak vannak, hanem vannak jobboldali politikai jelszavak is (Rassay Károly: Mi tudjuk, mert küzdöttünk ellenük!) és amikor felhangzik a baloldali politikai jelszavak érvényesítésének eresebb követelése, ugyanakkor ennek visszhang jaként a jobboldali jelszavak megvalósításának követelése is felhangzik (Fábián Béla: Azért kell a titkos választójog!) és szerencsétlenség volna az ország mai állapotában, ha a politikai jelszavak küzdelmének láza ejtené újra satalmába a magyar közéletet, (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj és felkiáltások a szélsőbal oldalon: És az esküdtszék! — Jánossy Gábor: Isten őrizzen a szélsőségektől! — Fábián Béla: A magyar nép nem akar szélsőségeket!) Az egyedül helyes és az ország érdekében való politika ma: megtalálni és megtartani azt az egyensúlyt, azt a helyes középutat, amely a baloldali és jobboldali politikai jelszavak szélsőségei, szakadékai és végletei között (Mozgás a szélsőbaloldalon.) az ország újjáépítésének nyugodt, haladó, népies munkáját biztositani képes. Elnök: Kérem most már a szónokot, méltóztassék az igazságügyi tárcához szólani. (Felkiáltások a jobboldalon: Neki szabad! — Rassay Károly: Még ezen a címen sem tartozik felelősséggel!) , Váry Albert: Hogy mit jelent a nyugodt, békés, alkotó munka lehetősége, (Rassay Károly: Láttam én már a t. képviselő urat is üldözöttnek 1920-ban és 1921-ben!) annak gyönyörű példáját látjuk az igazságügyi kormányzat területén,, a magyar polgári törvénykönyv törvényjavaslatának beterjesztésével. Korszakalkotó nagy munka ez, amelyért elismerés, és köszönet illeti az igazságügymmister urat, aki ennek a törvényjavaslatnak elkészittetése és beterjesztése által nagynevű elődeinek nyomdokaiba lépett. De köszönet és elismerés^ illeti az igazságügyministerium törvényelőkészítő osztályának kiváló tagjait is, elsősorban Szászy Béla igazságügyi államtitkár urat, (Éljenzés a jobboldalon.) akinek mély bölcsessége, kiváló jogi tudása és évtizedeken át kitartó ernyedetlen szorgalma és munkássága tette elsősorban lehetővé, hogy ez a polgári törvénykönyv-törvényjavaslat elkészült és beterjesztetett. (Fábián Béla: Ő tényleg nem politizáló államtitkár volt, hanem dolgozó államtitkár volt!) De elismerés illeti meg azokat a kiváló jogászokat és nagyszerű jogtudósokat is, akik ennek a törvényjavaslatnak megalkotásánál közreműködtek. Üzenet ez a törvényjavaslat NagyMagyarország ezeréves történetéből, NagyMagyarország ezeréves jogalkotásaiból^ jogi Kárpatokja ez a nagy magyar egységnek. Gyönyörű példája és ékes bizonyossága ez a törvényjavaslat annak, hogy a konzervatív gondolkodás, a múlt hagyományai, a nemzeti élet jelleme és egyéni külön sajátosságai menynyire összetartoznak, mennyire kiegészítő részei a nemzeti jogfejlődés 1 szabadelvű irányának és nagyszerű jogalkotásainak. (Bródy Ernő: Szabadelvű!? Hol van az!? — Jánossy Gábor: Benne van a törvénykönyvben!) Különös örömmel üdvözlöm az igazságügyminister urat, a március hó 1-én megjelent legfelsőbb kegyelmi elhatározása kapcsán is. Az az igen széleskörű amnesztiarendelet (Propper Sándor: Jobbra! Jobbra felé!) egyetlen tollvonással törölte az elmnlt évek politikai izgalmai között elkövetett kormányzósértési, nemzetgyalázási, izgatás!, lázitási és tiltott közlési bűncselekmények miatt (Fábián Béla: Ezek most mind megszűntek?!) indított bűnvádi eljárásokat és kiszabott büntetéseket. Törölte a politikai inditó okokból elkövetett hatóság elleni erőszak, és magánosok elleni erőszak miatt megindult bűnvádi eljárásokat és kiszabott büntetéseket, végül kegyelemben részesítette a politikai inditóokokból elkövetett bármely bűncselekmény miatt a biróság által jogerősen elitélteket, ha a biróság azokat a kivételes kegyelemre méltóknak nyilvánította. (Fábián Béla: De a gyakorlatban nem hajtották végre ezt az amnesztia-rendeletet!) Ez a széleskörű amnesztia-rendelet egyszerre megbocsátotta az elmúlt évek politikai izgalmainak minden tévedését és bűnét és lehetővé tette olyan politikai atmoszféra kialakulását, amely közelebb hozza egymáshoz az egymással ellentétben álló politikai ellenfeleket és a jövőre nézve jótékony hatása lesz a tekintetben» hogy ellentétes politikai harcaikat a büntetőtörvénykönyv rendelkezésein belül is megvívhatjuk. Megkönnyítette ez az amnesztiarendelet a politikai pártok közötti egészséges együttműködésnek azt a lehetőségét, (Ugy van a középen.) amelyről gróf Bethlen István ministerelnök ur debreceni beszédében megemlékezett és amelyre Rassay Károly igen t. képviselőtársam a legutóbbi emelkedett szellemű és magas színvonalon álló (Ugy van! a jobboldalon.) költségvetési beszéde után minden remény megvan. T. Képviselőház! A politika a maga megoldatlan problémáival sűrűn átrándul az igazságszolgáltatás területére s nem mondható kellemes és hálás vendégnek. A politikának ugyanis megvan az a tulajdonsága, hogyha az ő problémái nem az ő szájaize szerint Ítéltetnek meg és döntetnek el, hajlandó bűnbakul odaállítani a bÍróságot. Pedig nem történik semmi egyéb, mint az, hogy a biróság esküje, lelkiismerete és meggyőződése szerint a törvényt alkalmazza. Ha a törvény alkalmazása során a biróság túlszigoru büntetést szab ki, nagyon könnyen illetik a reakció, ha pedig az Ítélet túlenyhe, vagy felmentő, nagyon elhamarkodottan illetik a destrukció vádjával. Pedig a magyar bíróság nem érdemli meg ezt a vádat, mert rendkívüli nehéz időkben igen súlyos és nagy kötelességet példás odaadással, önfeláldozással és