Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-167
204 'Az országgyűlés képviselőházának 167, ülése 1928 május 9-én, szerdán. ségvetés ismertetését. A magyar igazságszolgáltatás útja mindig nyílegyenes volt és ma is nyílegyenes. De senki sem állithatja, hogy ez az ut göröngytelen. (Ugy van! jobbról.) Azt hiszem azonban, hogy megfelelek a Ház minden oldala meggyőződésének, amikor azt mondom, hogy minden magyar ember őszinte óhaja az, hogy ez az ut necsak egyenes legyen, hanem göröngytelen és sima is. (Ugy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ebben a tekintetben én ugy érzem, hogy a magyar igazságszolgáltatás ügye a forradalmakon és az utánuk lévő nehéz állapotokon túl lévén, teljesen a helyzete magaslatán áll. Ez pedig nem lehet pártkérd ós, ez a pártok felett áll. Amint a pártok felett kell állnia a külügynek és a hadügynek, épen ugy pártok felett kell állnia a magyar igazságügynek is. (Ugy van! jobbról.) Nekünk mindnyájunknak érdekünk, hogy a magyar igazság és a magyar igazságszolgáltatás továbbra is a maga fényében ragyogjon, épugy, mint ahogy a múltban ragyogott. Abban a reményben, hogy konszolidálódván a viszonyok, a magyar igazsá-gszolgáltatás a nagy nemzeti hivatásoknak továbbra is meg fog felelni, megnyugvással és szeretettel ajánlom az igen t. Háznak a költségvetést elfogadásra. (Éljenzés és tavs jobbfelől és a közéven-) — Rassay Károly: És az esküdtszék? — Zaj.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni! Bud János pénzügyminister: T. Ház! Van szerencsém beterjeszteni az 1928/29. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot indokolásával együtt. Tisztelettel kérem, hogy azt kinyomatni, szétosztatni, s előzetes tárgyalás ós jelentéstétel végett az osztályok mellőzésével a pénzügyi bizottsághoz utasitani méltóztassék. Elnök: A most beterjesztett törvényjavaslatot kinyomatjuk, szétosztatjuk s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadjuk a pénzügyi bizottságnak. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Azzal kezdem, amivel az előadó ur befejezte, hogy az egész országnak óhaja az, hogy az igazságszolgáltatás útja necsak sima és egyenes legyen, hanem göröngytelen is. Ez a tárca, amelyet most tárgyalunk a költségvetésben, 58.396.270 pengőjébe kerül az országnak, 7,592.260 pengővel többe, mint a megelőző költségvetési évben. Meg kell most már vizsgálnunk tárgyilagosan, hogy ezt a horribilis összeget megéri-e az a gépezet, amelyre fordittatik. Legelőször a kisebb jogterületekre menjünk és nézzük meg, hogy ezen a téren mennyiben felel meg az igazságszolgáltatás ma a követelményeknek. Például a munkaügyi biróság, amellyel röviden ' kívánok foglalkozni, ma egyáltalában nincsen abban a helyzetben, hogy a maga nagy hivatását betöltse. A munkaügyi bíróság célja az volna, hogy a tőke és a munka között felmerülő súrlódásokban gyorsan igazságot szolgáltasson, a panaszokat elintézze mindkét fél sérelme nélkül a fennálló törvényeknek és szabályoknak megfelelően. Egy gyakorlati jogász, aki sokat dolgozik ezen a területen, munkaügyi perekben, irja, hogy (olvassa); »Hibás az a rendszer, amely a birót arra kényszeríti, hogy reggel 9-től 2-ig maga irja a jegyzőkönyveket, akitől nemcsak a jegyzőt tagadják meg, de még azt is megkívánják tőle, hogy Írógépen irjon vagy Írnoknak diktáljon és ezzel az ügy menetét meggyorsítsa«. Valóban ez a helyzet. A munkaügyi bíróságok ma hosszú terminusokat tűznek ki olyan perekben, amelyek perek természetüknél fogva a gyorsaságot igénylik. Mert hiszen a tőke és a munka közötti súrlódások elintézése a munka szempontjából rendkívül fontos, mert a munkavállaló, aki a maga sérelmeivel a bírósághoz fordul, legnagyobbrészt felmondási idejéért vagy elmaradt munkabéréért, fizetéséért perel, amire termesztésen sok ideig nem várhat. Két-három hónapos terminusok még a jók közé tartoznak, vannak azonban ennél sokkal hosszabbak is. Ennek oka az, hogy kevés, kicsi a létszám. Ugyanez a helyzet a munkásbiztositási bÍróságnál is. Az uj munkásbiztositási törvény nagy munkát ró erre a bíróságra. Az uj munkásbiztositási intézet szelleme szerint tudniillik ma az a helyzet, hogy a pénztár csak akkor fizet, amikor muszáj. A legnagyobbrészt, ahol csak lehetséges, peres útra tereli a dolgot, mert ez nem kerül pénzébe, az utólagosan megítélt összegek után kamatokat nem fizet, tehát nincs semmi rizikója, amidőn megtagadja a beteg és sérült munkások jogigényeit és peres útra tereli a dolgot. A munkásbiztositási bíróság az egyre halmozódó nagy munkaanyaggal ma már nem tud megbirkózni. Itt is kevés a biró. Néhány hónappal ezelőtt néhány uj birót neveztek ki és csak ez a státusszaporitás tette lehetővé, hogy 1928-ban 1925-ös és 1926-os pereket tudtak tárgyalásra kitűzni. Munkásbiztositási perekben, ahol táppénzről, baleseti járadékról, gyermekágyi segélyekről, betegségek gyógyitásáról, tehát olyan dolgokról van szó, amelyeket napok vagy órák alatt kellene az igazságszolgáltatásnak elintéznie, két-három esztendős késedelmek állanak fenn. T. Képviselőház! Azt hiszem, egészen jogos és r vitathatatlan a dolgozó népességnek az az igénye, hogy a munkaügyi biróság és a munkásbiztositási biróság státusát olyan mértékben szaporítsák, amilyen mértékben arra szükség van, hogy a pereket gyorsan bonyolíthassák le és a. jogkereső feleket gyorsan juttathassák: igazságaikhoz. Ezekből a szempontokból kiindulva, bátorkodom a következő javaslatot beterjeszteni (olvassa): »A Képviselőház utasitja az igazságügyministert. hogy a munkaügyi perek restanciáinak feldolgozására és a munkaügyi perek állandó és gyors lebonyolítására a munkaügyi és a munkásbiztositási bíróságokhoz beosztott birák számát és a szükséges segélyt a munkának megfelelően emelje fel.« T. Képviselőház! A továbbiakban bátorkodom felvetni azt a kérdést, hogy ennél az elsőrendű politikai tárcánál mikor látja az igazságügyminister ur elérkezettnek az időt a politikai bosszúállás megszüntetésére. Talán nem uj dolog amit én most itt felhozok. Talán azt fogják mondani az urak, hogy erről már hallottunk. (Rothenstein Mór: Sokáig fognak hallani!) Erről már hallottak az urak és nekünk a legfájdalmasabb, hogy ezzel a kérdéssel újra elő kell hozakodnunk és foglalkoznunk kell vele. Nem mi vagyunk az okai annak, hogy a politikai bosszúállás megszüntetésének követelése »eeterum censeo«-vá vált ezen az oldalon. Fel kell vetnem a kérdést: mikor következik be az az idő, amikor a kormány és az igazságügyi kormányzat is idejét látja a politikai bosszúállás megszüntetésének 1 ? Thomas Mann, a hírneves német iró irja, hogy a háború utáni időkben egyik legnagyobb szerencsétlensége az országoknak és népeknek, hogy jégen konzerválják a politikai bosszúállást, hogy _ valahogy meg ne romolj ék, meg ne rothadjon és használható állapotban maradjon. Valób'an a mi igazságügyi kormányzatunkban meglehetősen nagy jégtartály van erre a célra felállítva és más eljáró hatóságok is tartanak üzemben
