Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

Az országgyűlés képviselőházának 1 des bevételek. Tanitó-, tanitónő- és kisdedóvőnőképző intézetek bevételei 150.000 P. Elnök : Megszavaztatik. Szabó Zoltán jegyző (olvassa) : 19. cím. Elemi népiskolák. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 15,871.290 P. Kocsán Károly ! Kocsán Károly: T. Képviselőház! A kultusztárca tárgyalásánál kötelességemnek tartom felemlíteni azt a nagy eseményt, amelynek helye Budapest lesz július első napjaiban. A magyar népoktatás és közoktatásügy személyzete akkor tartja harmadik egyetemes kongrt sszusát Budapesten. Ez a harmadik kongresszus 1867 óta. Ezen a kongresszuson tárgyalják meg azokat a nagyfontosságú, az egész nemzet életére kiterjedő, pedagógiai, tanügyi kérdéseket, amelyeket az illető szakértők a nemzet továbbfejlesztésére szükségesnek tartanak. Itt a költségvetési tárgyalásnál tapasztaljuk, hogy nemcsak szakemberek, hanem a képviselőháznak majdnem minden tagja a legmelegebb érzéssel viseltetik a tanügyi kérdések iránt. Vagyok bátor tehát ezt a rendkívül nagyjelentőségű eseményt, amely a tanügyön, a gyermekeken és a tanuló ifj'uságon [keresztül minden apának szivéhez van nőve, amelyet szükségtelen a kultuszminiszter ur figyelmébe ajánlani, mert az ő égisze alatt történik az egész kongresszus irányitása és lefolyása, figyelmébe ajánlani e Házon keresztül nemcsak a képviselőház tagjainak, hanem az egész magyar közönségnek is. Amikor erkölcsi kérdésekről, családi nevelésről, gyermekmentésről, az ifjúság jövőjéről van szó, akkor egyéb kérdéseken kivül az egész társadalomnak bele kell kapcsolódnia azokba a nagyjelentőségű kérdésekbe, amelyeknek jó megoldástól függ a magyar nemzet jövője. Méltóztassék megengedni, hogy csak távirati stilusban felemlítsek itt még pár olyan kérdést, amely részint a tanügyet, részint a tanítóságot érdekli. Ez alkalomra kellett ezt fentartanom, mert a költségvetés tárgyalásnál történt felszólalásomat az idő rövidsége derékban szakitotta. Figyelmébe ajánlom a minister urnák a menekült tanitók ügyét, akik a trianoni békeszerződés napja után jöttek be az országba. Nincsenek nagy számmal, de sérelmük óriási. A törvényes rendelkezések folytán azokat, akik a megszállott területeken egy életet töltöttek, de mivel helyzetük tarthatatlanná vált és ott már — azt mondom — kiélték magukat, és lehetetlenné vált számukra a toyábbtartózkodás, átjöttek és itt elhelyezkedtek állásokba, csak mint kezdő tanítókat vették fel és kezdőknek alkalmazták. Ez nemcsak a tanitókra, hanem a köztisztviselők egyéb kategóriáira is vonatkozik. Ez azonban nagy sérelem, amelyet avval indokolnak és támasztanak alá ezek a menekült tanitók, hogy akik a trianoni szerződés előtt az országfelosztás első pillanatában átjöttek, elhelyezkedtek, azok semmiféle sérelmet nem szenvedtek, ők azonban, akik Őrtállói voltak a nemzeti eszmének, sajnos, ebbe a kellemetlen helyzetbe kerültek. Ez az egyik kérdés. A másik kérdés az, hogy az utóbbi években bejöttek néhányan, akik szintén a kényszerhelyzet következtében jöttek be az országba s ezek ma, évek után még beköltözködési engedéllyel sincsenek ellátva és itt-tartózkodásuk kellemetlen, mert a rendőrség, mint idegen állampolgárokat ellenőrzi őket annak ellenére, hogy talán itt alkalmazást is nyertek. Méltóztassék oda hatni a kormánynál, hogy bocsássa ki azt a régen igért rendeletet, amely ezeknek ittlétét valahogyan már biztosítani fogja. A minister urnák figyelmébe ajánlom még a következő dolgot is, hiszen ő, aki a kultúra 3. ülése 1928 május 8-án, kedden. lói munkásait szereti, kell hogy a tanítóság osszérdekét más törvényjavaslatokkal kapcsolatban is megvédje. A tanítóságnak főleg a természetbeni járandóságot élvező tanítóságnak az adózása körül rengeteg kellemetlensége van. Itt nagy rendetlenség van, mert nemcsak a fixfizetés után fizet a tanítóság adót, hanem egyéb olyan adózási terheket is tolnak rá, amelyek kevesbbitik fixirozott fizetését és nem tudja módját és helyét annak, hogyan és hol orvosolja ezeket a sérelmeket. Ezeknek a kérdéseknek jóformán nincs is gazdájuk. A tanitóság, épen a népoktatás intenziv müvelése szempontjából óhajtja, hogy a közigazgatással kapcsolatban bekerüljenek a képviselő-testületekbe, a vármegyei és törvényhatósági bizottságokba, hogy az ő szaktudásukat, szakértelmüket ott, épugy, mint az orvosi kar és más ilyen pályák reprezentánsai érvényesíthessék a köz javára. (Györki Imre: Választott tagságuk van!) Hiszen vannak választott képviselők, de a hivatalos képviseletnek egészen más formája van. Ugyancsak ide tartozik az, hogy amig a régebbi törvény a tanitók jogát az oklevéllel mérte, a legutóbbi rendelkezések a választójogra vonatkozólag az elemi iskola negyedik osztályú bizonyítványát kivánják felmutatni, és igy megtörténik az ösS2eirások alkalmával, hogy a tanitó hiába mutatja oklevelét, az elemi iskolai bizonyítványát kérik és mert nem tudja felmutatni, kiesik a választójogból. A minister ur ügyeimébe ajánlom a pedagógiai ellenőrzésnek fokozottabb kiterjesztését, nevezetesen a tanitóság ama kivánságának honorálását, hogy a kerületi iskolalátogatói intézményt az államnál is rendszeresítse. Itt példának hozom fel a katholikus egyház intézkedését, amely már széles keretekben kerületi iskolai látogatókat nevezett ki a tanitók közül, akik az év második felében az eredmény konstatálása céljából látogatják az iskolákat ; ezek a gazdagabb tudású és tapasztalatú kerületi iskolalátogatók működésükkel megfelelő mederbe terelik a tanügyet és segítségére vannak főleg azoknak a fiatalabb kezdő embereknek, akiknek ezen a széles területen bizony nincs kellő jártasságuk. A tanitóság önképzését és tanügyi kérdéseket szolgálnak az úgynevezett tanitói gyűlések is. Sokszor megtörténik azonban, hogy a gyűlést meghirdetik, de az ilyen gyűléseknek rendszeres megtartása illuzóriussá válik, mert a napidíjak, amelyek lehetővé tennék, mint a békében, hogy megjelenjenek, nincsenek ugy rendezve, hogy a legszükségesebb költségeik megtérítésben részesülnének. Ezzel a tétellel kapcsolatban legyen szabad megemlítenem és a minister ur figyelmébe ajánlanom még azt, hogy az elmúlt években, amikor a polgári iskoláról szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, a vegyes rendelkezésekben megszüntettünk mindenféle iskolai gyűjtést, mert ezeknek kellemetlen következményeivel tisztában voltunk. Már a múlt évben voltam bátor a minister ur figyelmébe ajánlani — s most ezt megismétlem — hogy a tanítóságnak van egy nagy intézménye internátussal egybekötve, ahol főiskolai hallgatók vannak elhelyezve : a Ferenc József Tanitók Háza. Kérem a minister urat, méltóztassék most már intézményesen biztosítani ennek részére évenként olyan segélyt, amely pótolni tudja azt a másfél milliárdos gyűjtést, amelyet a tanitók munkája eredményezett az iskolákon keresztül, továbbá méltóztassék az egyéb tanitói szervezetek által saját ha'táskörükben felállitott jóléti intézményeknek is - nemcsak fennmaradását, hanem fejlesztését is hasonlóképen intézményes segéllyel biztosítani.