Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

162 Àz országgyűlés képviselőházának tud mozdulni sem, nemhogy boldogulni. — Ugy van!) Az a kereskedő pedig, aki nem ismeri a mezőgazdaság alaptételeit, hogyan tudja fejleszteni a mezőgazdasági kivitelt, ami elsősorban az ő dolga? És az a közigazgatási tisztviselő, akinek nincs gazdasági alapképzettsége, akit most a gazdasági fejlődés rászorít, hogy mindenféle vállalatokban, mint ellenőr, hatósági, municipális gazdasági tevékenységbe részt vegyen, hogyan tud a közgazdasági képzés vállalkozói világnézete nélkül eligazodni a közigazgatás uj problémáival szemben? A közgazdaság-tudományi kar tehát szakosztályaiban a speciális képzés mellett kiegyenlíti a képzés nivóját azzal, hogy egyik szakosztály hallgatója a másik szakosztály tantárgyaiból is megfelelő oktatásban részesül, egyik megbecsüléssel van a másik dolga iránt, egyik ismeri a másik súlyos és nehéz küzdelmeit. Én ezt a dolgot nagyon fontosnak tartom abból a szempontból, hogy a nemzet egyetemes gazdasági fejlődése biztosittassék. (Helyeslés) Annak idején, mint a közgazdasági fakultásnak dékánja, az első doktorráavatás ünnepélyén tartott ünnepi beszédembein a következőket mondottam, amiket igazam bizonyitására vagyok bátor felolvasni és minden szavát ma is aláirom. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »Az ország mai súlyos helyzetében, a. gazdasági élet nehéz kenyérharcai közepette külöinkülön utakon nem járhatnak az újjáépítés munkásai, nehogy ezek az utalk a kitűzött cél elérése elől keresztezzék egymást, nehogy az érdekellentétek az egyes termelőosztályok között időnap előtt kiélesedjenek, amikor pedig minden erő összefogására van szükség. A magyar gazdának szüksége van a magyar kereskedő piacteremtő munkájára, hogy Tokaj aranysárga nedűjét sárga aranyra válthassa fel; a magyar 'kereskedőnek viszont tudnia kell, hogy exisztenciájának bázisa a magyar pénz ércfedezete az Alföld sikjain és a Hegyvidék lanlkáin terem; a magyar gyárnak meg kell értenie, hogy iparának nyersanyagát legolcsóbban mégis csak az termeli, aki az ipari terni'éikeket tőle minden vámsikanéria nélkül idebenn vásárolja meg, még akkor is, ha egykét fillérrel drágább volna, mint a külföldé, (Ugy van! Ugy van!) mert amit mint vevő kiad, megnyeri mint eladó. Annak a magyar pénzembernek nemcsak sejteni, de a hitvalló fanatizmusával kell tuduia és éreznie, hogy az egy-két százalék kamatnyereségnél sokkal biztosabb bázisa a hitelügy fejlődésének a termelési problémában jártas, haladni vágyó gazda, az uj gazdasági formákat termelő iparos, az uj gazdásági utakat kikémlelő kereskedő elsokasitása, talpraállitása, mert az egy esetre kötött üzlet, bármily nagy nyerséggel zárul is, sohasem pótolja akis és nagy intézeteiket fentartó, éltető és fejlesztő, állandó öszszeköttetéseket. És betetőzésül a magyar állam közigazgatásának jövendő vezetői és munkatársai már az iskola padjain az összes termelési ágak diszciplínáiból tanulják meg, hogy az államkincstárnak és az államháztartás rendezettségének fundamentuma az állaimpolgárok gazdasági tevékenységének megalapozottsága.« (ügy van! Ugy van!) Még csak egy szempontra, amely pedig az egyetem barátai részéről is elég gyakran felmerül, szeretnék reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) Sokan nem ugy gondolják a dolgot, hogy részeire bontsák a közgazdasági fakultást, hanem vádéikre telepítsék át az egészet. Eltekintve attól, hogy külföldön még a mezőgazdiasági oktatásnak kizárólagosan vidéki elhelyezése is szuperált 166. ülése 1928 május 8-án, kedden. dolog, — hiszen a leghiresebb gazdasági fakultások Bécsben, Berlinben, Parisban, Münchenben, Londonban, Zürichben, Newyorkban és Kopenhágában vannak, még Yokohamában is van mezőgazdasági egyetemi falkultás — de honnan vesszük a vidéken azt az ötven speciális előadót, akik a ministeriumokból, az itteni tudományos intézetekből, muzeumokból satöbbi segitenek nekünk; (Sándor Pál: Igaza van!) honnan vesszük a nyelvoktatáshoz szükséges embereket? Mert elméleti tudományt lehet vidéken is művelni, de közgazdasági tudományt, amely az életnek dolgozik, csak a gazdasági élet gócpontján lehet. (Ugy van! Ugy van!) Egyetlen egy nehézség merül itt fel; tudniillik a mezőgazdák állandóan kifogásolják, hogy az egyetemi tangazdaság messze van. Ugy tudom azonban, hogy a kultuszminister ur jóindulata a tangazdaság kérdésében is állandóan őrködik a fakultás munkája felett, amiért őszinte köszönetet mondok neki ép ugy, mint a fakultás másik égető kérdésének, a helyiségek, tantermek és szemináriumok megfelelő elhelyezésére irányuló tevékenységéért. Mert erre nálunk igazán szükség van. Utalok a minister urnák a múlt ülésen elmondott beszédjére és meginvitálom a t. Ház minden tagját, méltóztassék a közgazdasági fakultáson pezsgő életet megtekinteni, a szemináriumokat és tantermeket. A diákok előadásra járnak, mert megköveteljük a munkát és fegyelmet. A kért segitség nem fog túlságos terheket jelenteni az államra nézve sem. Egy kis áttekintést vagyok bátor itt felolvasni, hogy mennyire Olcsó János ez a fakultás, anélkül, hogy a t. társegyetemeket a legkevésbé is érinteni akarnám, mert nekünk az a felfogásunk, hogy a felső oktatásra forditott állami pénz a legjobban elhelyezett és fungált befektetés, amely a legdusabban kamatoz. A Pázmány Péter Tudományos Egyetem négymilliós költséggel dolgozik, egy hallgató 768 pengőbe és egynéhány fillérbe kerül. (Sándor Pál: Csak!) A Ferenc József TudományEgyetem dolgozik kétmilliós költségvetéssel, levonván természetesen a bevételeket a kiadásból, egy hallgató 2200 pengőbe kerül. (Sándor Pál: Csak!) A Tisza István Tudomány-Egyetem dolgozik 1,600.000 pengős költséggel, egy halgató — globálisan mondva *— 1700 pengőbe kerül. Az Erzsébet Tudomány-Egyetem dolgozik 1,200.000 pengős költséggel, egy hallgató 1200 pengőbe kerül. A közgazdasági tudományi kar dolgozik 499.000 pengő költséggel, és egy hallgató kiképzése 416 pengőbe kerül. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: De ott nincsenek klinikák!) Én nem szemrehányásképen mondtam, csak annak jellemzésére, mekkora äz áldozatkészség mértéke az egyes fakultásokon. A József műegyetemen 1,800.000 pengő a költség, egy hallgató 1000 pengőbe kerül. De nemcsak erről ejtek szót, hanem a földmivelésügyi tárcánál, a hallgatók számát és a költségvetés tételeit összehasonlitva, egy-egy akadémikus kiképzése 1200 pengőbe, és egy földmivesiskolai tanuló, egy béresgazda kiképzése 1000 pengőbe kerül. Ne méltóztassék ezeken a tételeken valami túlságosan ruminálni, mert csak annyit akartam jelezni, hogy mi a legolcsóbban végezzük el a szakoktatást és miután a közgazdasági fakultásra az országnak igazán nagy szüksége van, a közgazdasági tudományok : megteremtése, a közgazdasági vezetők kiképzése, a közgazdasági élet felpezsditése érdekében nagyon kérem a, t. Házat, méltóztassék a minister ur azon fára-