Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-166
'Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1928 május 8-án, kedden. 155 nagy produktumát látjuk a fejlődést, elsősorban a szegedi és debreceni tudományegyetemen. Mi alföldi képviselők 'és az alföldi magyarság, nem sokaljuk azokat az áldozatokat, amelyeiket az ország ennek a két egyetemnek fejlesztésére hoz. Mi magunk is érezzük, hogy nekünk, az alföldi magyarságnak is érdeke, hogy Magyarország szellemi vezetői főként ezeknek az egyetemeknek volt hallgatói közül kerüljenek ki. Ezek azok a hallgatók, alkik ezekhez az egyetemekhez fűződő speciális előképzettségük folytán jobban bele tudnak majd kapcsolódni az Alföld közigazgatásának szellemi és gazdasági életének vezetésébe és épen ezért helyeseljük és szükségesnek tartjuk azt, hogy a szegedi egyetem is, épen ugy, mint a debreceni egyetem — nem akarok külön felszólalni a debreceni egyetemnél, de általánosságban mindezeket vonatkoztatom a debreceni egyetemre is, a szegedi mellett, — továbbfejlesztessék és olyan magas tudományos nivóra emeltessék, hogy azokat a specialis feladatokat, amelyeket mi, alföldi magyarság ezeknek az egyetemeknek működéséhez füzünk, megvalósítsa. Nekünk nem egy egyetem kell, nem két egyetem kell. Nekünk a szegedi és debreceni egyetem, mint az alföldi kultúrának továbbfejlesztője kell. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezért helyeseljük és tartjuk szükségesnek ezeknek az egyetemeknek továbbfejlesztését. Én a hálának ezekkel a szavaival fogadom el a költségvetésnek erre vonatkozó részét. (Helyeslés a .jobboldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A minister urat illeti a szó. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Ház! Nagy örömmel hallottam Erődi-Harrach Tihamér t. barátom felszólalásában azt, hogy az Alföld tényleg teljesen magáévá tette azt a gondolatot, hogy az ő kulturális fejlesztése érdekében igen széleskörű akcióra van szükség, amelyben ma még jóformán a kezdeményezésnél vagyunk. (F, Szabó Géza: Ugy van! A mulasztások kipótlása!) Legalább is kétezer objektumra becsülöm azt, amit nekünk az Alföldön a már biztosítottakon felül két-három éven belül okvetlenül meg kell épitenünk és itt van az egyetemeknek rendbehozatala is. Hogy ezek mennyire feladatuk magaslatán állanak, misem bizonyltja jobban, mint az, hogy Szeged és Debrecen városa ezeknek az egyetemeknek dolgát száz százalékig magukévá tették. Az egyetemek ezt a bizalmat ugy érték el, hogy Alföld-kutatással a legkomolyabban foglalkoznak. Csak pár nappal ezelőtt alakult meg Szegeden egy külön Alföldkutató bizottság, amelyben egyetemi tanárok és más szakemberek együtt foglalnak helyet és amely céljául tűzte ki, hogy mind természettudományi, mind pedig szellemtudományi alföldi problémákkal fog rendszeresen foglalkozni. (Helyeslés.) A debreceni egyetemen pedig és annak Tisza István tudományos körében szintén ilyen alföldi problémákat látnak meg, tárgyalnak és igyekeznek megoldani. És azt hiszem, hogy ezek becses adalékot fognak szolgáltatni az egyes kormányzati ágaknak is. Hogyha nehézségekkel küzdünk is a központban, az rendesen azért van, mert a helyi viszonyok igazán feltárva és a bajokra, a szükségletekre a közfigyelem fénycsóvája rászórva, rávetitve nincs. Ezt a munkái végzik minden pártpolitikai melléktekintet nélkül, tisztán tudományos megalapozással a szegedi és a debreceni alföldkutató szervezetek. A legnagyobb örömmel látom ezeket a megmozdulásokat és minden erőmből támogatom törekvéseiket. (Élénk helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom ; Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatik-e a rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Fitz Arthur jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. 1. rovat. Tandíjjövedelem 40.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 2. rovat. Ápolási díjakból eredő és egyéb jövedelmek 854.130 P. Elnök: Megszavaztatik. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 5. cím. Debreceni Tisza István Tudományegyetem. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 1,234.740 P. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Strausz István! Strausz István: T. Képviselőház! A t. minister ur minden tárcára nézve elismerésre méltó példát mutatott azáltal, hogy belső kormányzásában a tisztviselők létszámát 889-ről 455-re szállította le. Amikor ezt megállapítom, annál meglepőbb reám nézve, hogy az egyetemek igazgatásában a díjnokok létszáma, több mint 132. Feltűnő ez felelősség szempontjából, de feltűnő szociális tekintetekből is és legfeltűnőbb a bürokratizmus tenyésztése szempontjából. Felszólalásomban emlékezetbe idézem a t. minister ur egy cikkét, amelyet, ha jól tudom, az Újság című napilapban írt a bürokratizmusról. Az igen t. minister ur különben nivós, tartalmasnál tartalmasabb cikkeket írt a kultúrpolitikáról, belkormányzásunkról és külpolitikánkról is, amely cikkekkel szolgálatokat tesz országunknak külföldi vonatkozásokban is. Merem azonban mondani, hogy a legteljesebb megértésre, a legnagyobb helyeslésre az a cikke talált, amelyet a bürokráciáról és a bürokratizmusról irt. Megállapításait a nép lelkéből meritette az igen t. minister ur. Igen t. minister ur! Ismerem a múltját és tudom azt, hogy amikor még tisztviselői és birói pályán működött, mindig törekedett a bürokratizmus lenyesegetésére. (Helyeslés.) Ha szabad magam felemlitenem, engem is mindig ez a törekvés vezetett tisztviselői és politikai pályámon egyaránt. Teljesen igaz az igen t. minister ur megállapítása, hogy ma igen sok esetben más van az aktákban és más az életben. Amikor én ezeket a megállapításokat előrebocsátom, konstatálni^ kívánom, hogy a bürokratizmus megreformálásának kérdésében nem tudok az eszközökre nézve egészen egyetérteni az igen t. minister úrral. A már emiitettem cikkben a t, minister ur a bürokratizmus^ reformálását a kezelési szak mai rendszerének megváltoztatásával, a kezelés szakmai rendszerének megváltoztatása által véli elérhetni. Ez is egyik eszköz, de nem a legfontosabb eszköz és nem a célravezető teljes eszköz. Hogy kartotékrendszert vezetünk be az irodai kezelésbe és ezáltal megváltoztatjuk az egész módszert, ez még a bürokratizmusnak megreformálását nem jelenti, sőt meditálni lehet azon, hogy egy államháztartásban, egy állami kormányzatban, amely kötött budgettel, kötött gazdasági tervekkel dolgozik, lehet-e bevezetni egész következetességgel ugy a kartotékrendszert, hogy az a szolgálatnak, az ügynek rovására jie essék. Nincs azonban időm ahhoz, hogy én itt a magam nézetét kifejtsem, én csak arra hivom KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII.
