Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-165

144 %z országgyűlés képviselőházának teljes mértékben respektáljuk, a megszállott területeken lévő négy millió magyarnak gyermekeit a leglehetetlenebb módon ütik el a hazájukhoz és anyanyelvükhöz való szigorú ragaszkodástól. Gyilkos kultúrpolitika az a kultúrpolitika, amely ki akarja irtani és be akarja olvasztani az ott védtelenül maradt magyarságot abba a nemzetbe, amely most ideiglenesen úrrá lett azon a területen. A kormánynak e tekintetben nem lehet más feladata, mint hogy azokat a panaszokat a megfelelő helyen mindig tegye szóvá, és ha egyszer lojálisán végrehajtjuk a nemzetiségi kisebbségekkel szemben azt, hogy anyanyelvüket, vallásukat szabadon gyakorolhatják, megtanulhatják, élhetnek vele családi és egyéb más vonatkozásban is, az iskolában is, akkor az ottlévő magyarság számára is biztosítsuk ezt. Idekapcsolom még azt az óhajt... Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a tárgyalásra szánt idő letelt. Kocsán Károly: Igen t. Ház! Végül csak azt ajánlom a minister urnák figyelmébe, hogy az Amerikába kiszakadt 1 millió vérünknek gyermekei is — amiről nagyon szomorú képet kaptunk, — magyar iskolák hiányában egy generáció után a magyar őshaza számára elvesztek. Kiemelik ottani tudósitók és Írások, hogy ott minden más generációnak öntudata, nemzeti élete van, a németnek, az olasznak, a franciának és a többinek, csak a magyar vész el és olvad bele ott a különböző nemzetekbe, vagy angollá lesz. Ha mi szeretjük véreinket, hiszen ők is nagy szeretettel ragaszkodnak ehhez az országhoz, akkor a kultuszkormánynak módot kell arra keresnie, hogy oda is a magyar léleknek, nyelvnek megőrzői kimenjenek és ott fentartsák legalább az ős hazával való kapcsolatot. Mivel az a nagy kultúrpolitika, amelyet a minister ur elénk festett és amelyet a gyakorlatban tettekre valósit meg, arra ad nekem módot, hogy bizalommal lássam, hogy az általam felvetett kérdéseket is a minister ur meg fogja oldani, a költségvetést az általános vitában elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a közéven.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt s igy a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének általános vitájára előirt egynapi határidő lejárt, a vitát bezárom. A kultuszminiszter ur kivan nyilatkozni? (Gr. Klebelsberg Kunó: Nem!) Az előadó ur kivan szólni? (Oberhammer Antal előadó: Nem!) Szólásjoga többé senkinek nincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitoim. Következik a határozathozatal. Kérdeni a t. Házat, méltóztatnak-e a vallásos közoktatásügyi tárCa költségvetését _ általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni?' Igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. (Kabók Lajos: De gyenge többsége van a minister urnák! — Derültség jobbfelől.). A Ház a vallás- és

1 közoktatásügyi tárca költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének általános vitája folyamán benyújtott határozati javaslatoík felett való döntés. Kérem a jegyző urat, méltóztassék báró Kray István képviselő urnák határozati javaslatát felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a határozati javaslatot). (Pakots József: Fessük meg mindjárt a minister ur arcképét.) 165. ülése 1928 május é-én, pénteken. Elnök: Kivan a minister ur nyilatkozni? Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Én nem nyilatkozom, mert bizonyos elismerés foglaltatik a határozati javasaiban, kifejezem azonban abbeli készsé<ge<met, hogy az elnökséget továbbra is támogatni fogom a szükséges műtárgyak átengedésével. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérem,, méltóztatnak-e báró Kray István határozati javaslatát elfogadni? Igen vagy nemi (Igen! Nem!) Akik elfogadják a törvény javaslatot, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a határozati javaslatot elfogadja. Következik Strausz István képviselő ur határozta ti iavaslata. Kérem a jegyző urat, szive skedj ék felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa Strausz István határozati javaslatát). Elnök: A minister ur kivan szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Nem ellenzem a javaslatnak elfogadását. (Éljenzés balfelöl.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Strausz István határozati javaslatát elfogadni? (Igen!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. (Esztergályos János: Nem vitás, hogy a többség.) A Ház Strausz István határozati javaslatát elfogadja. Egyszersmind ugy ezt a határozati javaslatot, mint Kray István báró határozati javaslatát a felsőházhoz küldi át. Most pedig előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket folyó hó 8-án, kedden délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki az 1928—29. évi állami költségvetés egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. A napirendhez feliratkozott Pakots József képviselő ur. Pakots József: T, Ház! Voltaképen azt szerettem volna hallani, ha az elnök ur a kultuszvitánál azt mondja: szólásra Pakots József következik, — mert a házszabályok rendelkezése teljesen lehetetlenné teszi, hogy a szónokok feliratkozhassanak. Pártok szónokai nem tudnak hozzájutni ahhoz, hogy az általános vitában résztvegyenek egy költségvetési tárca tárgyalásánál. Ez a házszabálykényszer indít arra, hogy egy egészen szokatlan kérdést hozzak a Ház magas szine elé. A belügyi kormány jónak látta egy ujabb rendelettel nyomorgatni a magyar közvéleményt. Ez a rendelet tegnap éjszaka jelent meg és szól az öngyilkossági járványok elleni védekezésről. Igen t. Ház! Szerencsétlen formája ez annak, hogy a kormány hogyan akarja elnémítani a közvéleményt, a közvélemény figyelmét hogyan akarja elterelni arról a szomorú és borzalmas gazdasági helyzetről, amelynek áldozatai napról-napra öngyilkosságok formájában tömegesen jelentkeznek. Frivol játék ez — méltóztassék megbocsátani e kifejezésért, — a legfontosabb nemzetgazdasági és szociális kérdésekkel. A belügyi kormány jónak látta, hogy rendeletet bocsásson ki, mert tapasztalta, hogy az öngyilkosságok napról-napra szaporodnak és látja azt a feljajdulást, amely a gazdasági nyomorúság révén ebből az országból már az egekig tör, egy szörnyű és rettenetes orchesztere a kétségbeeséseknek, a panaszoknak, a nyomorúság sikoltásának. Azt hiszi a tisztelt belügyi kormány és az önkormányzat, hogy ennek a sikolynak elnémitása, a nyomorúság