Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-165

144 %z országgyűlés képviselőházának teljes mértékben respektáljuk, a megszállott területeken lévő négy millió magyarnak gyer­mekeit a leglehetetlenebb módon ütik el a ha­zájukhoz és anyanyelvükhöz való szigorú ra­gaszkodástól. Gyilkos kultúrpolitika az a kul­túrpolitika, amely ki akarja irtani és be akarja olvasztani az ott védtelenül maradt magyarságot abba a nemzetbe, amely most ideiglenesen úrrá lett azon a területen. A kor­mánynak e tekintetben nem lehet más feladata, mint hogy azokat a panaszokat a megfelelő helyen mindig tegye szóvá, és ha egyszer lojá­lisán végrehajtjuk a nemzetiségi kisebbségek­kel szemben azt, hogy anyanyelvüket, vallásu­kat szabadon gyakorolhatják, megtanulhatják, élhetnek vele családi és egyéb más vonatkozás­ban is, az iskolában is, akkor az ottlévő ma­gyarság számára is biztosítsuk ezt. Idekap­csolom még azt az óhajt... Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a tárgyalásra szánt idő letelt. Kocsán Károly: Igen t. Ház! Végül csak azt ajánlom a minister urnák figyelmébe, hogy az Amerikába kiszakadt 1 millió vérünknek gyermekei is — amiről nagyon szomorú képet kaptunk, — magyar iskolák hiányában egy ge­neráció után a magyar őshaza számára elvesz­tek. Kiemelik ottani tudósitók és Írások, hogy ott minden más generációnak öntudata, nem­zeti élete van, a németnek, az olasznak, a fran­ciának és a többinek, csak a magyar vész el és olvad bele ott a különböző nemzetekbe, vagy angollá lesz. Ha mi szeretjük véreinket, hiszen ők is nagy szeretettel ragaszkodnak ehhez az országhoz, akkor a kultuszkormánynak módot kell arra keresnie, hogy oda is a magyar lélek­nek, nyelvnek megőrzői kimenjenek és ott fen­tartsák legalább az ős hazával való kapcsola­tot. Mivel az a nagy kultúrpolitika, amelyet a minister ur elénk festett és amelyet a gyakor­latban tettekre valósit meg, arra ad nekem módot, hogy bizalommal lássam, hogy az álta­lam felvetett kérdéseket is a minister ur meg fogja oldani, a költségvetést az általános vitá­ban elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a közéven.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt s igy a vallás- és közoktatás­ügyi tárca költségvetésének általános vitájára előirt egynapi határidő lejárt, a vitát bezárom. A kultuszminiszter ur kivan nyilatkozni? (Gr. Klebelsberg Kunó: Nem!) Az előadó ur kivan szólni? (Oberhammer Antal előadó: Nem!) Szólásjoga többé senkinek nincs, a tanácsko­zást befejezettnek nyilvánitoim. Következik a határozathozatal. Kérdeni a t. Házat, méltóztatnak-e a vallás­os közoktatásügyi tárCa költségvetését _ általá­nosságban, a részletes tárgyalás alapjául el­fogadni?' Igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtör­ténik.) Többség. (Kabók Lajos: De gyenge több­sége van a minister urnák! — Derültség jobb­felől.). A Ház a vallás- és 1 közoktatásügyi tárca költségvetését általánosságban, a részletes tár­gyalás alapjául elfogadja. Következik a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének általános vitája folya­mán benyújtott határozati javaslatoík felett való döntés. Kérem a jegyző urat, méltóztassék báró Kray István képviselő urnák határozati javaslatát felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a határozati javaslatot). (Pakots József: Fessük meg mind­járt a minister ur arcképét.) 165. ülése 1928 május é-én, pénteken. Elnök: Kivan a minister ur nyilatkozni? Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: T. Ház! Én nem nyilatkozom, mert bizonyos elismerés foglaltatik a határo­zati javasaiban, kifejezem azonban abbeli kész­sé<ge<met, hogy az elnökséget továbbra is támo­gatni fogom a szükséges műtárgyak átengedé­sével. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Ké­rem,, méltóztatnak-e báró Kray István határo­zati javaslatát elfogadni? Igen vagy nemi (Igen! Nem!) Akik elfogadják a törvény javas­latot, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a határozati javaslatot el­fogadja. Következik Strausz István képviselő ur ha­tározta ti iavaslata. Kérem a jegyző urat, szi­ve skedj ék felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa Strausz István határozati javaslatát). Elnök: A minister ur kivan szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: T. Ház! Nem ellenzem a javas­latnak elfogadását. (Éljenzés balfelöl.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Strausz István határozati javaslatát elfogadni? (Igen!) Akik elfogadják, méltóztassanak fel­állani. (Megtörténik.) Többség. (Esztergályos János: Nem vitás, hogy a többség.) A Ház Strausz István határozati javaslatát elfogadja. Egyszersmind ugy ezt a határozati javaslatot, mint Kray István báró határozati javaslatát a felsőházhoz küldi át. Most pedig előterjesztést teszek legköze­lebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket folyó hó 8-án, kedden délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki az 1928—29. évi állami költségvetés egyes tárcáinak folyta­tólagos tárgyalása. A napirendhez feliratkozott Pakots József képviselő ur. Pakots József: T, Ház! Voltaképen azt szerettem volna hallani, ha az elnök ur a kul­tuszvitánál azt mondja: szólásra Pakots József következik, — mert a házszabályok rendelke­zése teljesen lehetetlenné teszi, hogy a szóno­kok feliratkozhassanak. Pártok szónokai nem tudnak hozzájutni ahhoz, hogy az általános vi­tában résztvegyenek egy költségvetési tárca tárgyalásánál. Ez a házszabálykényszer indít arra, hogy egy egészen szokatlan kérdést hoz­zak a Ház magas szine elé. A belügyi kormány jónak látta egy ujabb rendelettel nyomorgatni a magyar közvéle­ményt. Ez a rendelet tegnap éjszaka jelent meg és szól az öngyilkossági járványok elleni véde­kezésről. Igen t. Ház! Szerencsétlen formája ez annak, hogy a kormány hogyan akarja elnémí­tani a közvéleményt, a közvélemény figyelmét hogyan akarja elterelni arról a szomorú és bor­zalmas gazdasági helyzetről, amelynek áldoza­tai napról-napra öngyilkosságok formájában tömegesen jelentkeznek. Frivol játék ez — mél­tóztassék megbocsátani e kifejezésért, — a leg­fontosabb nemzetgazdasági és szociális kérdé­sekkel. A belügyi kormány jónak látta, hogy rendeletet bocsásson ki, mert tapasztalta, hogy az öngyilkosságok napról-napra szaporodnak és látja azt a feljajdulást, amely a gazdasági nyomorúság révén ebből az országból már az egekig tör, egy szörnyű és rettenetes orchesz­tere a kétségbeeséseknek, a panaszoknak, a nyomorúság sikoltásának. Azt hiszi a tisztelt belügyi kormány és az önkormányzat, hogy ennek a sikolynak elnémitása, a nyomorúság

Next

/
Thumbnails
Contents