Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-165

r Âz országgyűlés képviselőházának J ez az erős állásfoglalása félreértésre és talán félremagyarázásra ad okot. Azok a bajok, ame­lyekre a minister iir célzott, nem mai keletűek. Ezek már elég régi időre nyúlnak vissza, úgy­hogy nem láttam okát, miért kellett ezt épen most előhozni, mert ügy érzem, hogy ezt pro foro interno is el lehetett volna intézni, anél­kül, hogy okot adnánk a támadásra vagy a lehangoltságra azoknak, akik az egyetemek és a felsőoktatás viszonyait nem ismerik. De, ismétlem, a minister ur az ő miai programmbeszédével olyan nagy koncepciót terjesztett itt elénk, amely bennünket tényleg a legjobb reménnyel és azzal az érzéssel tölt­het el, hogyha a fizikai fegyvert ki is ütötték kezünkből, a szellemi fegyverek nem fognak elrozsdásodni, sőt, ezek élesebbek és használ­hatóbbak lesznek a jövőben, mint voltak a múltban. Természetesen nem! is akarom a mi­nister ur ellenében megvédeni a magyar egye­temeket és a magyar felsőbboktatást; itt a Házban azonban néhány képviselő részéről el­hangzott, még pedig mind a kormánypárti, mind az ellenzéki oldalon az a kijelentés — a numerus clausus-törvényt megváltoztató tör­vényjavaslat tárgyalásánál —, hogy azok az ifjak, akik a numerus clausus következtében kénytelenek külföldi egyetemet végezni, na­gyobb tudást, mélyebb tudományt sajátítanak el, úgyhogy, ha visszatérnek, hazajönnek az országba, ezekkel szemben nem lesznek ver­senyképesek, azok, akik itthon végezték el a felsőiskolát. Nem kételkedem benne, hogy az illető képviselő urak nem azért tették ezt a ki­jelentést, mintha a magyar egyetemeket és a felsőoktatást, vagy a magyar tudományt ki­csinyelnék, hanem azért tették, mert nincsenek tisztában a mi felsőoktatásunk mai irányával, nincsenek tisztában a magyar tudomány fejlő­désével. Höeyan fejlődött a magyar tudomány 1 ? Tényleg évszázadokon keresztül tudományos tekintetben mindig csak importunk volt, min­dig csak hoztunk a külföldről tudományt, anél­kül, hogy azt itthon meggyökeresítettük volna, anélkül, hogy azt a tudományt a saját klé­pünkre és hasonlatosságunkra átalakítottuk volna. A mi ifjaink járták a külföldet, ott el­sajátítottak műveltséget és elsajátítottak tudo­mányt. Ezt hazahozták, itthon terjesztették, de nem neveltek tanítványokat, nem neveltek tu­dományos szukcreszcenciát. így ment ki min­den generáció ifjúsága külföldre és évszázado­kon át ilyen befolyás alatt állott itthon. Egy­két nemzeti tudományágtól eltekintve, nem alapítottak igazi magyar tudományt, nem ala­pítottak szervessé^et és nem teremtettek ha­gyományokat. Amint a külföldi import jött, az importált tudományok, mint egyes rétegek, egy­másfölé helyeződtek, a rétegek között nem volt termékeny kapcsolat, nem volt szerves össze­függés, úgyhogy ebből igazi szerves magyar tudományos élet nem alakulhatott ki. Mi nagy­jában és egészében mindig a Nyugat müveit­ségének és tudományának színvonalán állot­tunk, de az volt a baj, hogy évszázadokon ke­resztül mindig csak tanítványok maradtunk. Mi tényleg esztendŐről-esztendőre hoztunk a külföldről vetőmagját, azt elvetettük, annak termését elfogyasztottuk, de nem gondoskod­tunk saját vetőmagunkról. Ezt a vetőmagot külföldről hozni egyrészt kényelmesebb volt, másrészt pedig azt tartottuk, hogy az a kül­földi vetőmag tulajdonképpen jobb, értékesebb és megfelelőbb, mint az a vetőmag, amelyet itt termelhetnek. í. ülése 1928 május 4-én, pénteken. 135 Ebben a tekintetben a magyar tudomány és a magyar felső oktatás fejlődésében csak a XIX. században következett be változás, sőt a szorosan vett szaktudományokat tekintve, csak a XIX. század második felében következett be ujabb fordulat, ujabb változás. A 67-es kiegye­zés után következő generációnak volt nagy történeti munkája, mellyel megteremtette a ma­gyar tudomány hagyományait. Trefort Ágos­ton magyar kultuszministernek egyik halha­tatlan érdeme, hogy megteremtette a feltétele­ket ahhoz, hogy önálló magyar tudomány fej­lődhessék. Az a generáció, amely 1867 után kö­vetkezett, létesítette tulajdonképen a funda­mentumot. Erre a fundamentumra épített az­után az utána következő generáció és hogy ezen fundamentumon önálló magyar tudomány épüljön, hogy itt hagyományok keletkezzenek, hogy itt megmaradjon a fejlődésben a folyto­nosság, erről gondoskodtak és ezt biztosították a magyar egyetemek, ezt biztosította a Ma­gyar Tudományos Akadémia. Ez az első hagyományt teremtő generáció is természetesen a külföldről hozta a kereteket, a módszereket, de végeredményében ez a gene­ráció volt az első, amely a magyar tudomány­ból — nem 1 tekintve itt egy-két tisztán nemzeti tárgyú tudományszakot, — élő szervezetet léte­sített, amely az egyetemes tudomáuyok kere­teiben magyar problémákat helyezett el, a ma­gyar földnek és a magyar nemzetnek problé­máit — a magyar nemzeten a régi történelmi Magyarország minden népét értem, — sajátos magyar problémákat állított be ebbe a keretbe és ezeket a sajátos magyar problémákat úi módszerrel vizsgálta. Ezzel nemcsak bennünket gazdagított, hanem azzal, hogy hagyományok­kal biró és szervesen tovább fejlődő magyar tudományt teremtett, tulajdonképen gazdagí­totta az egyetemes tudományt is, mert az egye­temes tudományt szélesbitette és elmélyítette. Már most mi következik ebbőll Ebből az következik, hosy aki itthon tudományos kép­zettséget igénylő pályán kíván működni, annak a felső oktatást igenis itthon kell elvégeznie, mert ha nem vé^zi itthon, abból két veszede­lem származik. Először az a veszedelem, hogy mivel az illető nem ismeri a magyar szellemi élet hagyományait, sajátos problémáinkat, nem fogja tudni a reá háruló feladatot sem jól megoldani, ha pedis- megoldja, rosszul oldja meg, amely megoldás épen nem gyökerezik a magyar szellemi élet hagyományaiban. De más Veszedelem is van ebben, t. i. ha nagyon sóiban mennek ki, ha nagyon sokan végzik kint felső tanulmányaikat, az a Vesze­delem) fenyeget, hogy ezáltal tönkreteszik a magyar tudomány hagyományait, megszünte­tik vagy aláássák a magyar tüdoimány fejlődé­sének folytonosságát. Én természetesen koránt­sem vagyok az ellen, hogy a mi if jaink a kül­földet is járják, sőt az én nézetem, szerint a mlagvar szülőknek és a m&sryar kormánynak minden áldozatot meg kell hoznia, hogy men­nél többen járják a külföldet, tanuljanak a kül­földtől. De az én nézetem szerint azonban csak akkor lenne szabad ezeknek kimenniök, ami­kor 1 itthon már elvégezték a tanulmányaikat, mert ha korábban mennek ki, akkor a külföldi tudománynak utánzóivá, esetleg majmolóivá lesznek és nem lesznek hasznára a hagyomá­nyosan fejlődött magyar tudománynak. (U_o?J van! Ufjy van!) Igenis járjanak ki. Az egye­temes tudományt, a nyugat tudományát nem lehet tisztán könyvekből megtanulni, menjenek oda tudományos műhelyekbe, tudományos mü­90*

Next

/
Thumbnails
Contents