Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-165
126 Az országgyűlés képviselőházának tetését méltóztatott ismét kilátásba helyezni. Hiszen ez már régi terv és etekintetben már régi vitákat folytattunk. Amellett a felekezeti jellegű, vagy mondjuk ugy, az egyházak által fentartott jogakadémiáknak beszüntetését is kilátásba helyezte. Én a polgári iskolai tanárképzés szempontjából a polgári iskolai tanárképzők megszüntetését nem tartom szerencsés gondolatnak. Szerintem a polgári iskolai képzés és az egyetemi képzés két egészen különálló valami. Nem lehet az egyetemi képzést olyanná tenni, hogy az polgári iskolák számára megfelelő módon képezzen. Én nem hiszem azt, hogy egy egyetemen kétféle jellegű hallgatóság lehetséges; egy hallgatóság, amely érettségi bizonyítvánnyal került fel arra az egyetemre és egy második hallgatóság, amelynek érettségi bizonyítványa nincs; mondjuk ugy: egy elsőosztályu hallgatóság és egy másodosztályú hallgatóság. (Bleyer Jakab: Mindegyik a maga nemében elsőosztályu, csakhogy az egyetemre csak a középiskola készit elő!) Mélyen t. képviselőtársam, épen itt van az a diszparitás, amelyet ki akarok élezni. Ha a polgári iskolai tanárképzést az egyetemekre bizzák, ennek még nem előfeltétele az — legalább az eddigi tervek szerint nem — hogy annak, aki polgári iskolai tanár akar lenni, érettségit is kell tennie. Ez nincsen az előfeltételek között. Az előfeltételek ugy vannak képzelve, hogy ugy mint ma is, a tanítóképző elvégzése után lehet valaki polgári iskolai tanár. A tanitóképző elvégzése után tehát olyan előadási módba kerül be, amely az érettségizett emberek számára való előadási mód és ezért kérdéses, problematikus, tudja-e követni azt, ezt az előadási módot, vájjon a tanár fog-e leszállani erre a nivóra, vagy a hallgatónak kell felemelkednie amarra a nivóra. Meg vagyok róla győződve, hogy ebből diszparitások keletkezhetnek és egy sereg jogosulatlan ambició; mert ha egy és ugyanazon fakultáson képezik a leendő középiskolai tanárt és a leendő polgári iskolai tanárt, nagyon természettes dolog, hogy minden polgári iskolai tanár a középiskolai grádust akarja majd elérni. Jönnek majd a fizetésbeli differenciák, amelyeket a pénzügyminister úron keresztül aligha lehet majd eliminálni, mert az természetes, hogy minden polgáriskolai tanár azt fogja mondani: én ugyanazt az egyetemet végeztem, mint az a középiskolai tanár, miért vagyok én a fizetési fokozatok tekintetében vele szemben hátrányban 1 ? (Bleyer Jakab: Igaza van!) Ezekből lesznek olyan differenciák, amelyeket nem tudom, hogyan lehet majd eliminálni. De lesznek ezenkivül a hallgatóságnak erre a speciális pályára, a polgári iskolai pályára való kiképzésének egyéb hátrányai is, amelyek pedagógiai hátrányok, hiszen egészen más az egyetemi előadás és egészen más a szakfőiskolai oktatás, amelynek mai rendszere szerintem teljesen bevált. A székesfőváros szempontjából a mai hely zettel szemben mindenesetre hátrányos helyzet az, hogy azelőtt a székesfővárosi pojgáir mindenfajta iskolát megtalálhatott az ő székesfővárosában, most pedig lesz egy ága az oktatásnak, az iskolának, amelynél a székesfővárosi polgár is kénytelen gyermekét vidékre adni. Ha csak a vidéki egyetemeken történik majd a polgári iskolai tanárképzés — és ugy tudom, a budapesti egyetemen nem tervez a minister ur polgári iskolai tanárképzést—, az a helyzet áll elő, hogy a budapesti polgár kénytelen lesz gyermekét Szegedre leadni, hogy polgári iskolai tanári pályára képesitő okleve165. ütése 1928 május 4-én, pénteken. let kaphasson, ami a mai helyzettel szemben mindenesetre nagy hátrány. (Bleyer Jakab: Fővárosi szempontból!) Fővárosi szempontból, de nekem, mint a fővároís egyik képviselőjének, ezt a fővárosi szempontot tartozó kötelességem a Ház előtt is képviselni. De lesznek ennek az egyházak szempontjából is nehézségei, mert hiszen- az egyházak szempontjából sem közömbös az, hogy a nagymennyiségben lévő szerzetes tanitónőknek szerzetes polgári iskolai tanárnőkké való átképzése nem történhetik szerzetesi iskolában, ahogy eddig történhetett. Azt hiszem, lesz itt excepció és módot fog adni a minister ur arra, hogy megtörténhessék az, hogy ugy, mint van más ilyen tanárképző intézete, például a pannonhalmi bencéseknek, legyen a katholikus egyháznak is ilyen szerzetesnők, vagy legalább katholikus Jellegű intézetekhez készülő tanárnőkiképzésre alkalmas intézete. Az egyházaknál mindenesetre recenzust fog kelteni ez, valamint recenzüst fog kelteni az is, ha az egyházak által fentartott jogakadémiák beszüntetését méltóztatik erőltetni. Mert én nem vagyok olyan optimista, mint ahogy a minister ur magát a délelőtt folyamán kifejezte, hogy ezek be fogják látni, hogy ezeknek beszüntetése közérdeket szolgál. Ök a maguk intézeteihez csökönyösen ragaszkodni fognak. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Senki sem alkalmazza majd a végzetteket!) Szerintem ezek az iskolák, ezek a jogakadémiák, mint az egyetemi tanári gradus előiskolái, a szukkreszcencia szempontjából sem megvetendők és azt hiszem, jó szolgalatokat tettek a magyar kultúrának. Az egyetemi építkezések terén a minister ur rendkivüli agilitást mutat. Felemelő érzés látni Debrecenben, Szegeden, Pécsett az egymásután kiemelkedő egyetemi palotákat és házakat, amelyek mellett a minister ur -polgári iskolai és elemi iskolai épitőtevékenysége ma a középitkezéseknek olyan jelentékeny faktora, hogy azt mérem mondani, hogy általában a mai építőipar foglalkoztatásának csaknem 50 százalékát a kultuszkormány eszközli és igy az esész építőipar rendkivüli hálára van neki kötelezve. (Ugy van! — half elöl.) Ezzel kapcsolatosan azonban engedje meg a mélyen t. minister ur, hogy egy budapesti intézetre hivjam fel figyelmét: a Budapesti Bábaképző Intézetre. Méltóztatnak ismerni ezt a bábaképző intézetet, amely 30 esztendő óta a Rökk Szilárd utca nak egy kis bérházában nyert elhelyezést, amely bérház egyáltalán nem épült klinikai célokra. Ez egy kis egyemeletes bérház, zárt udvarral és nyitott folyosókkal. Ebben a bérházban egy istenáldotta tehetségű professzor, küszködik egy életen keresztül azért ,hogy magyar anyákat és magyar gyermekeket mentsen meg az életnek, a leglehetetlenebb szituációban, ebben a minden higiéniát és a klinikák számára előirt minden rendszabályt nélkülöző, düledező, rossz, régi épületben. Méltóztatnak tudni, hogy évente ezer-ezerkétszáz szülés van itt, hogy csak hasmetszési műtét van négy-ötszáz egy esztendőben és hogy ennek az intézetnek évente körülbelül 6000 bejáró betege van. Méltóztatnak tudni, hogy emellett 80—90 szülésznőt képeznek ki egy évben és 300 gyakorlatos orvos tanulja ott a szülészeti műtéttant. Egy áldásos intézet, amely azonban elhelyezésénél fogva, távolról sem tudja kifejteni azt a hatást, amelyet egy modern bábaképző ki tudna fejteni. Méltóztatnak tudni, hogy ott a szülész 1-
