Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-165
Az országgyűlés képviselőházának 165. ülése Î928 május á-én, pénteken. Üé akkor kénytelen leszek ilyen drasztikus eszközöíkkel jönni és meg vagyok győződve, hogy még a túloldal sem fogja támogatását ebben a tekintetben megtagadni. (Helyeslés.) Ismétlem, a magyar egyetemi tanárok túlnyomó többsége heroikusan teljesiti a maga kötelességét. Kisebbségről van szó, de ennek a, kisebbségnek kisebb kötelességteljesitése is elég arra, hogy komoly nehézségeket okozzon. Igenis, be akarom kényszeríteni az ifjúságot azokon a fakultásokon is, ahol most nem kötelező az órahallgatás és kollokválás, mint például a műegyetemen, de csak akkor, ha megvan az a garanciám, (Helyeslés jobbfelől.) hogy azok az órák, amelyekre bekény szer item őket, meg: is tartatnak. (Élénk helyeslés n jobb- és baloldalon.) Csak akkor, ha megvan arra a garancia, hogy azok az órák, amelyekre az ifjút odakényszeritem, hasznothajtók is lesznek teljes mértékben. (Élénk helyeslés. — Gál Jenő: A kinevezéseknél kell rostálás.) Én állom a felelősséget azokért a tanári kinevezésekért, amelyek az én ministerségem alatt történtek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezeken kívül, miket mondottam, van még a kultusztárcának egy pár tétele, amely állami támogatást igényel. Itt vannak a vallásügyi kiadások. 650.000 pengőről már 8 millióra emelkedett a történeti egyházak támogatása; az autonómiáknak adott iskolai segélyek beleszámításával 40 millió pengő az az összeg, amelyet a történeti egyházaink kaptak. Szivesen adjuk s egy konzervativ kormány politikai alapgondolatának meg is felel, (Malasits Géza: Mit konzervál!) hogy a nemzeti érdekű történeti egyházak fejlődjenek. Ez a konzervativ tanügyi politikának a lényege. (Helyeslés jobbfelől, zaj a szélsőbaloldalon.) Én elismerem, hogy önök ellenzik, ez nem marxista kultúrpolitika; a magyar nemzeti konzervativizmus kultúrpolitikája ez. Csak egy a feltétlenül szükséges, hogy a felekezetek tartsanak békét egymás között. Mert ez a nemzet halálos betegségből lábadozik és aki egy beteg szobában lármát csap és civódást csinál, azt ki kell utasitani. (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Ez a magyar nemzet ma beteg nemzet, lábadozó nemzet. Felekezeteink is vigyázzanak idegeikre. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ha jobbról és balról történnek elszólások, ne fújjuk ezeket fel, (Élénk helyeslés.) hanem magyarázzuk ki a félreértéseket, mert meg vagyok róla győződve, hogy a vezetők sehol sem akarnak mást, mint békét, békét, békét. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és baloldalon.) Tudom református püspök barátaimról és az uj hercegprímásról, aki a pax jelszavát irta bele a címerébe, hogy békét akarnak. Békét akarunk, és ha ez a béke megtartatok az állammal szemben, (Élénk helyeslés.) ha az évszázados szokások fel nem fordíttatnak és a felekezetek között is fennáll a béke, történelmi egyházainkat a jövőre nézve is biztosithatom az állam eddigi pártolásáról. (Élénk helyeslés. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől és a közéven.) A másik dolog, amit meg akarok emliteni, a művészet kérdése, amelyre nézve Farkas Elemér t. barátom olyan teljes expozét tartott, hogy nagyon kevés a hozzáfűzni valóm. Én a neonaeionalizmust követem, nacionalista ember vagyok, követelem a művészetek nemzeti orientációját, de konzervativ részről is legyenek tisztában azzal, hogy mindössze háromszázezer pengő áll szabad rendelkezésemre. Ha méltóztatik nézni a kultusztárca költségvetéséneik 22. és 23. címét, ami összesen 4,700.000 pengőt tesz ki, abból azt látják, hogy művészeti iskoláink felemésztenek 1,147.000 pengőt, állami színházaink 3,045.000 pengőt, műemlékeink fentartása, sajnos, csak 90.000. pengőt. Visegrádra, Diósgyőrre utalok, amely királyi kastélyok helyreállítására és konzerválására sok pénz kellene. Ez együtt oly összeg, hogy csak 460.000 pengő marad meg. Ebből 140.000 pengő irodalmi célokra, 15.000 pengő pedig illetményekre megy, úgyhogy ennek a híres, túldlotált kultusztárcának mindössze 300.000 pengője marad, amit elkölthet még ebből az összegből. (Petrovácz Gyula: A fővárosnál több!) A fővárosnál több. De különben is a korszellemmel állami eszközökkel szembeszállni mindig meddő. Ott, ahol állami megrendelésekről van szó, mindig a konzervativ művészetet támogatom. Legutóbb az Országos Levéltár freskói kerültek szóba, amely Országos Levéltárból egy nemzeti Pantheont óhajtanék csinálni, úgyhogy a regősök és hegedősök korától egész az összeomlásig minden meg legyen ott, ami kulturpolitikailag fontos. A mennyezet-képet Dudits mester most kreálja. Az összeomlás, Trianon és a forradalmaknak minden poklával szemben a magyar címert tartói angyalok lángpalossal védik a magyar címert, Magyarországot. Én mindig meghatottsággal nézem ezt a magyar címert, mert ha más országok címereit nézzük, mit látunk? A fizikai erő szimbólumát. A bajor, a szász címerben oroszlánok vannak. (Rassay Károly: A kétfejű sas!) A württembergi címerben szarvast látunk, a porosz címerben erdei óriásokat, az angol címerben egyszarvú paripát, a német címerben sasokat, szóval mindazokat a szimbólumokat, amelyek a földi erőket szimbolizálják. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halíjuk! Halljuk! a jobboldalon.) Csak a magyar címert tartják angyalok, amelyek a szellemi erőnek megtestesítői, szimbólumai, kifejezői annak, hogy most, amikor az oroszlánok, a magyar ezredek le vannak fegyverezve, a szellem erejével védjük a magyar hazát. A régebbi időkben, Mária Terézia alatt ezeket az angyalokat, mint játékos puttókat ábrázolták, lehetett is abban az arany időben, amikor a címert nem kellett védeni, A reform korszakban realisztikusan ábrázolták ezt a címert. Ma nem lángpallossal, hanem szellemi erővel, a kultúra eszközeivel védjük ezt az országot és az igazságtalan Európának szellemi eszközeivel hirdetjük a magyar igazságot. Ehhez a szent munkához kérem az ország pénzét. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a hazafias Ház ezeket az összegeket a kultusztárcának meg is fogja adni. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Gubicza Ferenc jegyző: Kéthly Anna! (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Állandó zaj a szélsőbaloldalon.) Kénytelen leszek név szerint is figyelmeztetni a képviselő urakat, hogy ne szóljanak közbe. (Malasits Géza: Szigorítani kell a házszabályokat! Obstruai az ellenzék!) A következő szónok fel van hiva! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Abból a nagy beszédből, amelyet a kultuszminister ur (Györki Imre: Inkább hosszú volt, mint nagy!) a kultuszprogrammról, az elkövetkezendő esztendők munkájáról és a múlt beszámolásaképen mondott, úgyszólván egy nagy védekezés csengett ki azok ellen, akik a kultusztárcára forditott összegeket sokallják. Azt hiszem, ezekből a padokból soha nem hallhatta, hogy a köit-
